A Kárpát hazát járva az ember időnként a legváratlanabb helyen bukkan csudákra. Mint például a piciny Székelypálfalván.

Amikor Friedrich Klárával 2009 májusában, majd szeptemberében barátainkkal székelyföldi rovásemlékek dokumentálására indultunk, Énlaka előtt Székelypálfalva határában egy út menti ház homlokzatán hosszú rovásfeliratot pillantottunk meg. Benyitottunk. A ház törékeny székely fiatalasszonya, Gyöngyike fogadott, később Kőszegről származó férjét is megismerhettük. Kovács Nemes László, tanárai - Domnanovich Rudolf és Bakay Kornél - útmutatása alapján 1978-tól bebarangolta öccsével az ország keleti végeit. Úgy tartja ugyanis, hogy magyar ember a lelket, a hitet, a hagyományokat keresve a mítoszok, a legendák nyomán ösztönszerűen Kelet felé fordul. Hat éve került arra a helyre, ahol Tamási Áron szavaival élve: "fejét lehajtva alszik a Gondviselés". Itt hozta össze a Teremtő Gyöngyivel. De vajon lehet-e hosszú távra tervezni az életet egy ilyen Isten háta mögötti kis faluban, ahogyan Jókai Mór Aranyember című regényének főhősei?

- A Szilas alatt ilyen dologban nem az ember tervez. Ide vezettek a járhatatlannak vélt és tapasztalt utak, a Fönnvaló itt megmutatott valamit, amit addig elrejtett a kárt okozó világ elöl, itt vagyunk, tesszük a dolgunk, hisszük és tudjuk, hogy Kárpátriában, amikor eljön az ideje, fölébred a Magyarok alvó - vagy inkább az alvó magyarok? - Istene - válaszolja meg a kérdést László.

A rovásírásra terelve a szót, tudományos, egyben szellemsíkú magyarázatot adott arról, miként is kezdtek ezzel foglalkozni.

Szerinte, ahogy az ember belemélyed történelmünkbe, nyelvünk, írásunk rejtelmeibe, pillanatok alatt ösztönszerű szükségét érzi, hogy a régiek módján is ki tudja fejezni magát, ezért nekilát és megtanulja a rovás ábécét. Róni azonban nemcsak hagyományőrző időtöltés, a házaspár Klebesberg Kúnóval vallja, hogy "A kultúra nem az a kincs, amit pusztán őrzéssel meg lehet tartani." Őseink írása mai cselekvésünk és önmeghatározásunk egyik alapja, ahogy ők mondják: a tegnap okán ma a holnapért. Érdekes, hogy a ház homlokzatára festett betűk jelentését éppen a székelyeknek kell elmagyarázniuk, mivel az erre vetődő magyarországiak többnyire maguk is rovásírók, akik az énlakai templom felé tartanak híres rovásfelirata miatt.

Ha már az oktatásnál tartunk, a székelyek számára a román oktatási rendszer a magyar történelemről szinte semmit nem tanít, illetve ugyanazt a valótlanságot sulykolja, mint Magyarországon, megtetézve a többség látomásaival. A háromnemzedékes nagycsaládok már itt is régen szétestek, nincsenek nagyszülők, akik a gyerekre vigyázva továbbadhatnák a következő korosztálynak a tudást, a hitet.

- Ezt felismerve állítottuk össze Csillagösvény címmel azt a történelmi olvasó- és kifestőkönyvet, amely folyamatában meséli el a fiataloknak népünk történetét az Égi Vadásztól napjainkig. A rajzokat egy udvarhelyi grafikus, Máthé Lóránd Pál készítette. Történelmi témájú naptárainkat pedig azért készítjük, mert azt gondolom, ha a magyar ügynek nem nyerünk meg belátható időn belül sok embert, ha csak magunk között hajtogatjuk, amit úgyis mindannyian tudunk, akkor nem jutunk semmire saját lelkiismeretünk nyugtatgatásán túl - tájékoztat küldetésszerű munkájukról László.

Eddigi tapasztalatai alapján úgy látja, hogy a világhálós "kultúrán" szocializálódott fiatalsághoz nem jutunk el előadásokkal, lelkük-eszük nem nyílik még meg a mélyebb tartalmú dolgokra. A közállapotok és a köznép lelki-szellemi elbutítottsága indította őket arra, hogy ha
kiadványaikon keresztül Udvarhelyen, vagy Csíkban akár csak néhány tucat fiatal is megismeri zászlóinkat, jelképeinket, akkor tettek legalább annyit a nemzetért, mit azok a "magyar" tanárok, akik karácsonyi dalként azt tanítják gyermekeiknek: zapada, zapada, si craciun...

A kis településen sem érzik magukat elszigetelve, sőt, úgy gondolják, a városi kultúra és környezet az, amely a pillanatba zárva saját magát szigetelte el a Léten Túlitól, tájékozódási pontjai hétfőtől hétfőig terjednek, csak saját rögeszméit, "tudományos" előítéleteit látja, s eközben figyelmen kívül hagyja mindazokat a vészt jósló történelmi, társadalmi, környezeti jeleket, amelyek előrevetítik a globális "civilizáció" végítéletét.

- Napjaink történései csak intő jelei a jelenlegi világrend önpusztító végjátékának. A Tudás Népének, a MAG-nak, az ezután következőkre kell felkészülnie, most a feladat a mentés, a cselekvő túlélés. A mi életformánkat lehet természet közelinek nevezni, bár ennél pontosabban és lényegre utalóbban fejezte ki a kereteket és a célt barátunk, testvérünk, társunk Magyarországról: fenntartható nemzeti élettér. Ha minél többen találjuk meg saját magunk és kisközösségeink számára ennek határozott formáját, van esélyünk magyarként a Kárpát-medencében - fejezi be gondolatait Kovács Nemes László.

(Elérhetőség: www.karpatria.hu)

Szakács Gábor
Arany Tarsoly 2009 november/december