A
hunok nyelve
|
|
|
A
hunok nyelve
|
|
|
A hunok nyelve |
"Meggyőződésem, hogy a hunoknak létezett írása, ezt ma rovásírásnak nevezik"
"Mivel saját eddigi kutatásaim során megállapítottam, hogy a magyar nyelv másokénál sokkal eredetibb, archaikusabb állapotot őrzött meg, a hunok nyelvének kutatásába a mongol mellett a magyart is be kell vonni "- nyilatkozta a Demokratának professzor Ucsiraltu, a kínai Belső-Mongol Autonóm Tartomány fővárosában, Höhotban működő Belső Mongol Tudományegyetem Mongolisztikai Főiskolájának professzora, volt dékánja.
Szakács Gábor, Dr. Jeszenszkyné Gallai Gabriella iskolaigazgató, Dr.Obrusánszky Borbála keletkutató, Ucsiraltu professzor
Mi késztette arra, hogy
a ma is használatos nyelvek helyett éppen a hunokét kutassa? Nem tart attól,
hogy esetleg soha nem fog biztosat megtudni és ezzel rengeteg munkája, ideje
kárba vész?
Ezt a kutatást tíz éve folytatom, amelynek során a régi kínai forrásokban található
hun szavakat igyekszem fellelni, újjáalkotni.
De hogy kérdésére válaszoljak, egyfelől azért foglalkozom a hunok kutatásával,
mert a világban nagyon sok országban fennmaradtak a nyomaik, Indiától a belső-ázsiai
területekig, az egykori Perzsától Európáig, ahol a Kárpát-medencében volt a
központjuk. Itt nagyon sok hun élt, ahonnan eljutottak a mai Franciaország,
Olaszország, de még Hollandia területére is. Másfelől a mongolokat - jómagamat
beleértve - érdekli ez a téma, mert népünk szeretné tudni, hogy saját öröksége,
őstörténete mennyire kapcsolódik a hunokéhoz, ehhez azonban nagyon fontos a
nyelvi kérdés tisztázása is.
Hogyan azonosítja a hun
szavakat a kínai szókincsben?
A nyugati forrásokban az európai hunokra vonatkozóan nagyon kevés a nyelvi anyag,
inkább csak nevek áll rendelkezésre. Szerintem az avar, utrigur és kutrigur
elnevezés is személy-, nem pedig népnév lehetett. Ezzel szemben a kínai forrásokban
nagyon sok olyan szó és kifejezés található, ami hun nyelven maradt fenn, csak
a kínaiak fonetikusan átírták, így a méltóság- és személynevek mellett a hun
főemberektől vett idézetek, némelyikhez a rég kínaiak magyarázatokat is fűztek.
Shiratori Kurakichi japán kutató elsőként kezdett foglalkozni ezekkel a kínai
forrásokban fellelhető hun szavakkal, és bár elég sokat azonosított, arra ő
sem tudott választ adni, hogy mi lehetett a hunok nyelve. Ennek pedig az volt
a fő oka, hogy az ősi hun szavakat a mai szókinccsel vetette egybe.
Ez a fajta megközelítés
tehát zsákutca. Hogyan lehet innen továbblépni?
Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a régit csak a régivel lehet összevetni,
ezért a forrásokban eddig talált hun szavakat az orkhoni korai türk feliratokkal,
Mahmud Kasgari türk szótárával és korai mongol nyelvemlékekkel vetettem össze,
amelyek ugyan későbbiek a hunokénál - XIII. századiak -, de időben mégis közelebb
állnak ahhoz a korhoz. És itt kell megjegyeznem, hogy saját eddigi kutatásaim
alapján a magyar nyelv az említetteknél sokkal eredetibb, archaikusabb állapotot
őrzött meg. Ezért szeretném összegyűjteni a magyarban lévő mongol szavakat,
mint a hunok által is használt "hit", amelyet ma már a szókezdő h
hang elhagyásával mi, mongolok etügen és ötügen szavakkal ejtünk.
Amikor a hun nyelvemlékek
kínaiban és mongolban talált előfordulásaival előállt, beleütközött-e ugyanúgy
a hivatalos szemlélet ellenállásába, ahogy mi a Magyar Tudományos Akadémiáéba?
Ebből a szempontból könnyebb helyzetben vagyok Önöknél, mert odahaza előttem
ezzel senki nem foglalkozott. Noha az elmúlt tíz év során tíz nagyobb tanulmányt
írtam ezzel kapcsolatban mongolul és kínai nyelven, ezeket a túlnyomó többség
nem olvasta, aki pedig igen, az nem tudta eldönteni, hogy igazam van-e, vagy
sem, ezért inkább nem nyilvánított véleményt ebben a kérdésben.
Milyen céllal érkezett
Magyarországra: elméletének terjesztését, vagy itteni kutatásait tekinti fő
szempontnak?
Elsősorban hunokkal kapcsolatos kutatásokat akartam végezni, mert értesültem
a magyarban és mongolban található nagyon sok szóegyezésről. Említhetem a sólyom
jelentésű csongor és sonkor szavainkat, amelyek eltérő írása és ejtése abból
fakad, hogy a CS sokkal régebbi jel, mint az S. További adatokat szeretnék gyűjteni
az említett egyezésre és mivel a hunok jobb megismerése az egész világ számára
fontos feladat lenne, Magyarországon is kutatótársakat keresek az együttműködéshez.
Amit megvizsgáltam, azt a magyarok tanulmányoznák át és véleményeznék, de nem
csupán egyféleképpen, hanem átfogó nyelvészeti módszerrel, azaz hangtanilag,
jelentéstanilag is, majd az így megszületett hun nyelvészeti eredményt szeretném
közzétenni. Számításaim szerint erre két-három év múlva kerülhet sor.
Talált ilyen személyeket?
Csornai Katalin a kínai forrásokkal foglalkozik, míg Dr. Obrusánszky Borbála
arra hívta fel a figyelmemet, hogy az Önök régi
történeti forrásaiban sok hunokkal kapcsolatos történeti esemény őrződött meg.
Ezeket meg szeretnénk jelentetni mongolul és kínaiul odahaza, hogy mi is tudjuk
kutatni az önök hun hagyományát és azt összevetni a mi forrásainkkal. Azt hiszem,
akkor tényleg tisztázhatjuk, hogy melyek benne a belső-ázsiai elemek. Sőt, Kézai
Simon, majd a Képes Krónikában leírt kadar, vagyis főbíró tisztség vélhetőleg
összefüggésben áll a hun nyelvi kutugu-val, amely szintén hasonló tisztség volt
az ázsiai hunoknál, majd mongoloknál. Mivel nagyon sok hasonlóság van a mongol
és magyar szavak között, a két nyelv közös gyökere csak hun lehet. Ez már indokolja,
hogy saját hazámban is többen foglalkozzanak a mongol és kínai források kutatásával,
csakhogy a mi tudósaink közül senki nem tud magyarul.
A magyarral kapcsolatos
kutatásoknak tehát még csak a kezdetén járunk. Van-e elképzelése, hogy a közös
munka kibővülése milyen kézzel fogható eredményekhez vezethet?
Jelenlegi ismereteim alapján a magyar anyagok megismerése után 600-800 szó és
kifejezés mindenképp beazonosítható lesz, sőt egész mondatok is. Ezek alapján
egyelőre úgy látom, hogy a hunok nyelve leginkább a régi mongolhoz hasonlított,
ezzel együtt számomra nem az a lényeg, hogy a hunok mongolul beszéltek-e, hanem
a történelmi igazságot szeretném kideríteni. Fenti kijelentésemmel csak arra
utalok, hogy az általam eddig kutatott nyelvek közül leginkább a régi mongolban
maradtak meg azok a szavak, amelyeket a hunok is használtak. Ez azonban még
nem tudományos megállapítás, ahogyan az sem, ha egy török mondaná, hogy a törökben
létező nyelvhasonlóságok és azonosságok alapján a hunok kizárólag törökül beszélhettek.
Említette, hogy a hun
szavakat kínai átírásként találta a forrásokban. Akadt-e hun rovásírásos emlékekre?
Az írásos forrásokban nem, viszont Észak-Kínában nagyon sok sziklafeliratot
találtak, közöttük olyan különálló jeleket, amelyek a rovásírás betűivel és
egyes betűcsoportjaival nagyfokú hasonlóságot mutatnak. Mivel meggyőződésem,
hogy a hunoknak létezett írása, mégpedig a rovásírás, ezeket a sziklafeliratokat
hiába nevezik türknek, ők már csak átvették és használták az ezeknél sokkal
régebbi hun rovásírást.
Hogyan vélekedik a Kínában élő újgurokról, jugurokról? Ismeri-e őket és a magyarokkal
való hasonlóságuk egybeesik-e az Ön által képvisel szemlélettel?
Természetesen folytatta jugur kutatásokat, annál is inkább, mivel egy részük
átvette a mongol nyelvet. Véleményem szerint ők egy későbbi népcsoport - a jugurok
a sárga ujgurok -, amely a hunokkal nem állt kapcsolatban.
Mire kíváncsi még Magyarországon,
mit fog megtekinteni?
Megnéztem az Országházban a Szent Koronát, jogart, jártam Tápiószentmártonban,
ahol Attila egyik fapalotáját fogják felépíteni. Jártam az ELTE Egyetemes Jogtörténeti
tanszékén, ahol több órát beszélgettem a tanszékvezetővel, és nagyon sok kérdést
tisztáztunk a kunokkal, jászokkal kapcsolatban. Ez utóbbiakat aszut néven egészen
a XVII. századig említik a mongol krónikák. Megvettem a kun nyelvi emlékeket
tartalmazó Codex Cumanicust, hogy az ide vonatkozó szavakat is tanulmányozhassam.
Felkerestem a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárát, ahol kéziratokat vizsgáltam,
és természetesen jártam a Kínai Köztársaság nagykövetségen, ahol a kulturális
attasénak beszámoltam eredményeimről. Tartottam előadást az ELTE-n, és díszvendég
voltam a Forrai Sándor Rovásíró Kör VIII. Kárpát-medencei Rovásírásversenyén,
ahol megdöbbentett, hogy az Önök által történelmi Magyarországnak nevezett haza
elszakított területeiről is mennyi fiatal volt jelen. Ezek az élmények olyan
hatással voltak rám, hogy mindenképp szeretnék magyarul megtanulni, megismerni
a nyelvjárásokat, eljutni Erdélybe, amely területről mindenki azt mondta, hogy
az ott élő székelyek a hunok leszármazottai.
Ezek szerint kellemes meglepetést jelentett Önnek az az igyekezet, amellyel
a magyarok szeretnék jobban megismerni ősi írásukat, műveltségüket és hunokkal
kapcsolatos történelmüket. Saját hazájában hol tart ez a folyamat?
Olyasmit nem tudok említeni, mint amit Tápiószentmártonban tapasztaltam, ahol
még a tiszaszőlősi fogathajtó is kiválóan ismerte a környék történelmét, sokat
tudott Attila hun királyról, sírjáról, és ami nagyon rokonszenves volt számomra,
az emberek már a finnugor elmélet említésére is felháborodtak. Amerre jártam,
mindenütt azt tapasztaltam, hogy ez a történeti tudat mennyire fontos még az
átlagember számára is, amit én a műveltség fokmérőjének tekintek. Nálunk, odahaza
sajnos ez korántsem tapasztalható. Éppen ezért még fontosabbnak tartom, hogy
tanítványaim főleg az iskola keretein belül megismerhessék őstörténelmünket.
Dzsingisz kánt és a későbbi történelmet jól ismerik, de a hunokét sajnos még
mindig kevésbé kutatják. Ugyancsak fontos, hogy a mongolokban is tudatosítsuk
a hun kapcsolatot, habár ez nem olyan közvetlen, mint a magyarok esetében, hiszen
nálunk nincsenek olyan ősi krónikai adatok, mint önöknél.
Szakács Gábor
Mongol tolmács: Dr. Obrusánszky Borbála
Magyar Demokrata 2007/26.
 |
|
A
hunok nyelve
|
|
|
