Nyitólap

KITEKINTŐ

A magántulajdon szentsége

A Btk elég tág határok között, 2-8 év között ad a bírónak mérlegelési lehetőséget, enyhítő körülmények hatására pedig még a legcsekélyebb büntetéstől is eltekinthetnek - nyilatkozta a Demokratának Hardy F. Gábor, a Polgárok Háza jogtanácsosa.

Egyértelműen védi a törvény a magántulajdont?
Természetesen, akárcsak a köztulajdont, azzal együtt, hogy hála Istennek ma már nem létezik a korábbi megkülönböztetés. A kommunizmus évtizedeiben a tiltott magántulajdon helyett személyi, a köztulajdon helyett pedig állami tulajdont írt a törvény, és büntette súlyosabban ez utóbbi ellen elkövetett bűncselekményt. Ezt a nevesített megkülönböztetést a rendszerváltás előtti évtizedben törölték a Btk-ból, súlyosbító körülményként viszont továbbra is megmaradt az állami tulajdon javára a személyi tulajdonnal szemben. Végül a rendszerváltással ezt is megszűntették és visszaállt a háború előtti szabályozás.

Meglehet, hogy a törvény védi a magántulajdont, ennek ellenére nem sok foganatja van. Szigorítani kellene?
Személyes tapasztalataim alapján állíthatom, hogy nem a törvénnyel van baj, hiszen a büntetési határok 30-40 évvel ezelőtt is ugyanezek voltak, és visszatartó erejüknél fogva mégis elérték a céljukat. Bizonyos esetekben az alkalmazásukkal van gond. A Btk elég tág határok között, 2-8 év között ad a bírónak mérlegelési lehetőséget, enyhítő körülmények hatására pedig még a legcsekélyebb büntetéstől is eltekinthetnek. Márpedig az enyhe ítéletek ismeretében az elkövető felméri a következményeket és ha azt tapasztalja, hogy megéri néhány évet ülni, a kimenekített pénz pedig úgyis megvárja, akkor nem sokat fog tétovázni. Tisztelet a kivételnek, de bizony ma a bírói gyakorlat vagyon elleni bűncselekmények esetén igencsak elnéz az ítéletek enyhék, jelentős vagyon elleni bűncselekményeknél pedig nehezen indulnak az eljárások, igen hosszasan folyik a nyomozás, s nemegyszer elévülés miatt az eljárást megszüntetik.

Lehetne ezen a bírói gyakorlaton úgy változtatni, hogy a bírói függetlenséget ne sértsük?
A bíró valóban független, közvetlenül nem irányítható, de ha több országházi felszólalás lenne ebben a témában - ehhez nem szükséges pártjavaslat -, az felhívná a fővárosi, megyei bíróságok elnökeinek és az Igazságügyi és Rendészeti Miniszternek a figyelmét, hogy egy bírói értekezleten vitassák meg a túlságosan enyhe ítéletek következményeit. Ezzel még nem befolyásoltam a bírót, mégis előre léphetnénk az ügyben.

Miközben a vagyonelleni bűncselekményeknél nem visszatartó erejű ítéletek születnek, más esetekben, pl. a TEAOR szám változásának késedelmes bejelentéséért több százezres büntetéssel fenyegették az adózót.
Valóban és akkor még nem beszéltünk az olyan esetekről, amelyekben annak alapján különböztetik meg az elkövetőt, hogy közalkalmazott vagy magánszemély. Ez történt a 2006. október 23-i eseményeket követő tárgyalásokon. Majd négy évtizedes jogászi múlttal a hátam mögött állíthatom, hogy hihetetlenül megemelkedett az állam pénzbüntetési és behajtási, pontosabban bírságolási kedve. Ma azt tapasztaljuk, hogy a bírságolásnál szinte soha nem alkalmaznak méltányosságot. A háttérben elképzelhető egy olyan jellegű utasítás, hogy mindenkire maximális bírságot kell kiróni, mert üres az államkincstár és ennek következménye, hogy a korábbinál minden területen lényegesen magasabb bírságot rónak ki.

Vegyük azt az esetet, hogy a megkárosított kisember a hatósághoz fordul segítségért. Mit remélhet?
Nem sokat. Saját jogi eszköze szinte nincs, a rendőrség pedig rengeteg dolga miatt nem tud minden ügyre odafigyelni, jóllehet a jog szerint kis értékű ügyek esetében is el kell indítania a nyomozást. Ezek többsége sajnos úgy fejeződik be, hogy 30 nap után kimondják, a nyomozás eredményre nem vezetett, a tettes ismeretlen. Ezért is hallhattam több személyről, aki inkább nyitva hagyta a házát, minthogy feltörjék és azzal sokkal nagyobb kárt okozzanak neki. A kisebb településeken már a cselekmény elkövetéséből tudják, hogy kik követhették el és meg is találják a tettest. De mire mennek vele? Az elkövető legfeljebb a téli időszakban nem fagyoskodik az utcán, talán még várja is a leleplezést, a kárt behajtani nincs miből.

Ha megélhetési bűnözőnek vallja magát, akár még a büntetést is megúszhatja, s kaphat helyette figyelmeztetést, vagy próbára bocsátást.
Magam is beszéltem olyanokkal, akik ennek vallották magukat, és azzal védekeztek, hogy az állam nem ad nekik sem munka-, sem megélhetési lehetőséget, így nem marad más számukra, mint a lopás. Ilyenkor Tiborc panasza jut eszembe. Noha én nem mentem fel az ilyen személyt, legfeljebb erkölcsileg, amikor éhezik, nem tud dolgozni, nem mehet napszámba még a mezőgazdaságba sem. Talán ha sokkal kisebb volna a közteher, akkor napszámosként alkalmaznák törvényesen is. A rablás viszont már semmiképp nem menthető, mert eközben tettleg is bántalmazzák az illetőt. Ezzel együtt úgy megvédeni saját vagyonunkat, hogy ezzel mások életét kioltsuk, a mi jogrendünkben és erkölcsi megítélésünkben nem lehetséges.

A Tiborcnál említett jogfosztottság vezetett évszázadokkal később a Rákóczi szabadságharc kirobbanásához, a törvényes védelem hiánya pedig napjainkban az önbíráskodáshoz. Hogyan lehetséges az Amerikai Egyesült Államokban, hogy a tulajdonos először lő a behatolóra, utána kérdez?
Ott valóban megengedett az "én házam, az én váram" mondás alapján, hogy adott esetben a jogosulatlan behatoló ellen erőszakot alkalmazhatok, akár le is lőhetem. Ennek ott évszázados hagyománya van, hiszen hatalmas az ország, ahol évszázadokon keresztül nem nagyon lehetett azzal számolni, hogy az állam megvédi a tulajdonost. A mi jogrendűnk a háború előtt sem így működött.

Mi az eljárás a környező országokban, illetve Európában?
Az amerikai gyakorlat Európa más országában, a mienkéhez hasonlóan nem létezik. A tengerentúlon, mint említettem, több mérföldes körzetben nem volt rendőrség, mindenki magára volt utalva, Európa viszont sokkal sűrűbben lakott. A rendőrségnek kéne erősebbnek lennie, ahogyan a háború előtt a csendőrségnek is nagyobb tisztelete volt, de ehhez tisztességesebb fizetés is kellene.

Az állam kötelessége lenne tehát, hogy polgárainak, gazdáinak, rendőreinek legalább a tisztes megélhetéshez biztosítsa a feltételeket, ugyanakkor az ügyeskedőkkel szemben megfelelő törvényeket kéne hoznia. Mi a véleménye a monoki polgármester, Szepessy Zsolt kezdeményezéséről, hogy csak azoknak fizet segélyt, akik iskolába, óvodába járatják a gyereküket?
Teljesen helyes kezdeményezés, magam is tudok olyan esetekről, amikor egyesek kijátsszák a segélyezést, visszaélnek vele és drága kocsikkal, arany ékszereket viselve mennek a segélyekért.

Van, aki a lopást cigánybűnözésnek is nevezi. Mennyiben tartható ez a nézet?
Ezeket sok esetben valóban cigányok követik el, amiket az igazságszolgáltatásnak természetesen súlyuknak megfelelően kezelnie kell. Gondoskodnia kell azonban a megelőzésükről is, az okokat pedig fel kell tárnia, melyek között a leglényegesebb, hogy a cigányság körében az igen alacsony iskolázottság miatt sokkal magasabb a munkanélküliség. Mivel az iskolázott ember könnyebben talál magának munkát, az Orbán kormány a családi pótlék helyett bevezette az iskolalátogatási támogatást, amit az iskolalátogatási igazolás esetén kapott meg a szülő. Ez már késztetést jelentett a tanulásra, ami részben összecseng Szepessy Zsolt kezdeményezésével. Ezzel együtt sem lehet egyetlen népcsoportra ragasztani a bűnözés valamely címkéjét, hiszen magam is nagyon sok tisztességes cigányembert ismerek, tehát szó nem lehet kirekesztésről.

A Btk a vagyon elleni bűncselekményeket a 316-tól a 330.§-ig szabályozza, és összesen 19 nevesített ilyen bűncselekményt különböztet meg. Ezek közül a legismertebbek, leggyakrabban elkövetettek a lopás, sikkasztás, a csalás, a hűtlen kezelés, a hanyag kezelés, a rablás, a kifosztás, a zsarolás, a rongálás, az orrgazdaság, a jármű önkényes elvétele, a vásárlók megkárosítása, a szellemi alkotás bitorlása, az iparvédelmi jogok megsértése, a hitelsértés.

Hardy F. Gábor 1950-ben született
Iskolái: Jogi egyetem, ügyvédi szakvizsga
Jelenlegi foglalkozása: Ügyvéd, szolgálatként több civil szervezetben tevékenykedik, többek között a Szövetség a Nemzetért Alapítvány kurátora
Kiadványai: Esszéket ír, melyek többsége a Napsziget kulturális és művészeti folyóiratban, a Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havi lapban, dolgozatai a Mester és tanítvány konzervatív pedagógia folyóiratban jelentek meg.
Célkitűzése: A civil társadalom, a civil szerveződés erősítése

Szakács Gábor
Fénykép: T. Szántó György
2008 augusztusban készült, írásban meg nem jelent beszélgetés

Nyitólap

KITEKINTŐ

A magántulajdon szentsége

Oldal tetejére