A
tudatalakító zene
|
|
|
A
tudatalakító zene
|
|
|
A tudatalakító zene |
Úgy tűnik, hogy napjaikban a tudás helyett az élet minden területén kizárólag a siker és a népszerűség lett az ember értékmérője. L. Kecskés András lantos, zenetörténeti szakíró fia, Kobza Vajk egészen mást tart fontosnak.
A régizene műfajjal már
a családon belül megismerkedett, de legalább ennyire jelentős szerepet játszott
eddigi életében a személyes megtapasztalás és az élmény. Vele is megtörtént,
hogy látszólag "érthetetlen okból" ragadták meg olyan hangzások, amelyekből
kialakult az egy-egy hangszerhez való vonzódása. Kisgyermekként rendszeresen
álmodta magát abba a világba, melynek a hangulata és rezgése teljesen hasonult
az archaikus keleti zenéhez. Elmondása szerint, képletesen szólva magukhoz hívták
a népi és a régizenében használatos ázsiai eredetű pengetős hangszerek.
Ezek elsajátítása egy bizonyos
szintig önképzéssel is megy, Vajk is ezt a módszert követve kezdte pengetni
az oud (arab lant) és a saz nevű hangszereket archív felvételeket hallgatva,
kottákat beszerezve, miközben a szakmai fogásokat gyakorlott pengetőstől leste
el. Egy tudásszinten azonban kénytelen megállni a tanuló és attól kezdve már
csak lépésben képes haladni. Ilyenkor kell a mester vagy - ahogyan ő fogalmaz
- egy "előttünkjáró", aki több évtized alatt szerzett tapasztalatait
egy-két órába sűrítve átadja.
- Számomra két típusú
tanulás létezett. A közvetlen tudás átadás és az a pillanat, amikor a hangszer
avatja be az embert belső titkaiba, azaz megnyílik a lélek számára. Mivel a
kedvező jelek ellenére ezeknek a hangszereknek hivatalos iskolája idehaza nincs,
a használatukat Közel-keleten kell elsajátítani - tájékoztat a lehetőségekről
Vajk.
Az ilyen hangszerek beszerzése
sem egyszerű. Tapasztalatból tudja, ha akad is belőlük a hazai boltokban, sem
árukban, sem minőségükben nem hasonlíthatók azokhoz, amelyeket Keleten a mester
a vevő előtt készít. Ráadásul ott többet is ki lehet próbálni és amelyiknél
elfog a 'bizsergés', az lesz a tiéd. Noha génjeink keveredtek és a társadalmi
folyamatok inkább Nyugathoz kapcsolnának minket, növekszik az érdeklődés a keleti
hangszerek iránt, mivel neveltetésünk ellenére lelkiségünkhöz ezek állnak közelebb.
- Rengetegen vannak,
akik magyarnak vallják magukat, mégsem tudnak meghallgatni török, iráni, örmény,
ujgur, vagy kazah népzenét. És nem azért, mert elutasítanák, hanem mert a fülük
nem szokott hozzá. Ezért lenne fontos, hogy a nemzet ne csak nyelvében, hanem
zenéjében is éljen! - hívja fel a zenész a figyelmet egy igen fontos szempontra,
amihez azt is hozzáfűzi, hogy nem mindegy, milyen dallamot dúdolunk magunkban.
A tudomány szerint ugyanis minden, ami körülöttünk és bennünk van - így a hangok
is - rezgésből áll, ez pedig egyfajta információként oly mértékben befolyásolja
az ember tudatállapotát, hogy olyanná válik hosszútávon, amilyen a belső rezgése.
Ezt saját maga is tapasztalta, amikor az általa akár háttérzeneként játszottak
hatását lemérhette a hallgatóságon.
Vajk számára nincsenek élesen
különválasztva a műfajok, hiszen a zene mélységét, egy dallam tartalmát és mondanivalóját
az adott helyszínen jól megszólaltató hangeszközök adják. Ugyanaz a dallam másképp
szól zongorán, lanton, mint elektromos gitáron, hiszen érzetünk annak megfelelően
alakul át. Jóllehet mostanság nagyon kevés érzetszintű és tartalmas zenét kapunk,
az újabb irányzatok is lehetnek mélyek, ha érzetek szintjén adják át, ami bennük
rejtezik.
Divatból különben sem lehet
zenélni, rá kell hangolódni az adott kor életérzésére, felfogására, hogy elég
nyitottá tudjunk válni rá. Ez a zenei befogadókészség azért rendkívül fontos,
mert izgalmas kaput nyit ki az emberi szellem számára. A dallam eleinte tiszta,
majd megkapja azt a "köntöst", ami a jellemző megszólaltatás eszközévé
válik és ezen nagyon sok múlik. Eközben a kifejezőkészség azt mutatja meg, hogy
milyen is a zenész lelkülete.
Vajkot a sors összehozta
egy olyan társasággal, amelynek egyik tagja török szufi dallamokat előadó énekes
volt, az ő ismeretsége révén jutott ki 2006-ban Törökországba. Három hónapot
töltött iráni és szír területeket is érintve, ahol az iráni határ közelében
éjszakánként hallani és látni lehetet a lövéseket, fényeket. Azóta többször
is visszalátogatott ugyanoda.
- Jelenleg két együttesre
összpontosítok. Egyik a Kobza Vajk Group, amellyel sok saját számot játszunk
és már meglévő magyar, valamint keleti népi dallamokat hangszerelek át. Ezt
belülről építkező orientális zenének nevezem. A másik csapat a 2009-ben alakult
Transznomád. Vendégzenészként játszom az egri Szilaj Dobcsoportban is, ami az
ázsiai lovas népek ritmusvilágát jeleníti meg - pontosítja fő működési területeit
a muzsikus.
Őstánc címmel lemezt
először 2003-ban adott ki Ökrös Csaba hegedűművésszel, míg a KVG két, még érlelődő,
bemutatkozó zeneanyagát őszre vagy jövő tavaszra tervezi megjelentetni.
A zenekarról, fellépéseikről,
koncertfelvételeikről a http://www.myspace.com/kobzavajkgroup
honlapon kapunk részletes tájékoztatást.
Szakács Gábor
Arany Tarsoly 2009 május
 |
|
A
tudatalakító zene
|
|
|