|
|
|
Honvisszafoglalás
|
|
|
Honvisszafoglalás |
Michelangelo Naddeo az írásbeliség bölcsőjéről
A Kárpát-medencében élt, általam gyűjtőnéven Pannonici-nek nevezett nép vándorolt Keletre, majd tért vissza a IX. században Árpád fejedelem vezetésével immáron magyarként - nyilatkozta a Demokratának az olasz Michelangelo Naddeo íráskutató.
Mikor kezdett foglalkozni
a történelemmel?
12 éves voltam, amikor apámmal ásás közben római kertünkben római kori sírra
bukkantunk, benne csontvázzal. Attól kezdve mindig is a régészet érdekelt, jóllehet
mérnöki képesítéssel fejeztem be iskoláimat, mert apám azt mondta, hogy a régészetből
nem lehet megélni. Így aztán 12 évig hivatásos repülőtiszt a Velence-Trieszt-i
légelhárításnál, végül üzletember lettem. Ez sok utazással járt, miközben elsajátítottam
azon országok nyelvét, amelyekben rendszeresen megfordultam: az oroszt, franciát,
spanyolt, angolt, románt. A 80-as években Magyarországra is eljutottam, de az
Önök nyelvén csak az Igen szót tanultam meg. Az életem akkor változott meg alapjaiban,
amikor öt évvel ezelőtt nyugdíjba mentem és több időm maradt az olvasásra. Ekkor
bukkantam rá egy runákkal foglalkozó könyvre, ami elvezetett a rováshoz.
Ön a Honfoglalás…the
Magyars are back home című könyvében a rovás műveltségnél lényegesen szélesebb
témakörrel foglalkozik.
Úgy három évvel ezelőtt belső megérzésből fakadóan kerültem közelebb a magyarok
igaz történetéhez. Azóta ezen dolgozom és tanulmányaim során arra megállapításra
jutottam, hogy a Kárpát-medencében élt, általam gyűjtőnéven Pannonici-nek nevezett
nép vándorolt Keletre, majd tért vissza a IX. században Árpád fejedelem vezetésével
immáron magyarként.
Noha rendkívüli módon érdekel az Önök történelme, számomra mégsem az az elsődleges
kérdés, hogy kik is voltak a magyarok, hanem, hogy kik voltak az európaiak,
akik már az indo-európaiak előtt ezen a földrészen éltek. És éppen erre a kérdésre
nem adtak eddig választ a hivatásos tudósok, de nem is adhattak, hiszen azt
állítják, hogy az indo-európaiak csupán lakatlan térséget találtak, ami persze
valótlan állítás. Nekem az a célom, hogy megállapításaim segítségével más kutatók
nálam még tovább léphessenek és egymás sértegetése helyett a különböző nézetek
megvitatásával közelebb jussanak az igazsághoz.
Bizonyára sokak számára
rokonszenves megállapítása, hogy a rovásírás a Kárpát-medencéből származik,
és a magyarok ide tértek vissza 896-ban, ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy
a magyarság az Ön által Flávii-nek nevezett népcsoporthoz tartozik, ami az Ön
olvasatában finnugort jelent. Ezt mivel bizonyítja?
Mivel nem vagyok nyelvész, semmiképp nem nyelvészti módszerekkel, ráadásul a
nyelvészet mindig azt az elméletét igyekezett bizonyítani, hogy földrészünk
összes nyelve az indo-európaiaktól származik. Az fel sem tűnt nekik, hogy a
magyaroké viszont mindig is ragozó nyelv volt a finnhez hasonlóan.
Akárcsak a török, az
etruszk, a sumér…
Ez még nem cáfolja, hogy a magyar ugyanahhoz a nyelvcsoporthoz tartozik, mint
a finn.
A finnek és a szibériai
népek mégsem tudják olvasni, értelmezni az ősi magyar rovásokat.
Ha a magyarok napjainkban értenék az ujgur és mongol nyelveket, az sem változtatna
saját kultúrájukon, a nyelv ugyanis nem a legfontosabb bizonyítéka annak, hogy
ki milyen népcsoporthoz tartozik. A magyarság nem csupán attól magyar, hogy
saját nyelvét használja, hanem attól is, hogy népcsoportként évezredek óta ugyanaz
maradt megőrizve szokásait, kultúráját. Az én könyvemnek ez az alapja. Ezért
nem is kerestem nyelvi bizonyítékokat arra, hogy a magyarok Közép-Ázsiában éltek,
vagy Sumérban. Az évezredek óta változatlan kulturális ízlésvilág sokkal fontosabb
bizonyíték számomra és jelzi, hogy a magyarok sokkal régebben itt voltak Európában,
mint ahogy az indo-európaiak megérkeztek.
Akik viszont nem ragozó
nyelveken beszéltek.
Mint mondottam, én nem a nyelvekből indultam ki, ezért nem is tartom fontosnak,
hogy a magyarok finnül, vagy törökül beszéltek, csak jelzem, hogy a ragozó nyelveket
beszélő népekhez tartoztak. Az már lényegesebb kérdés, hogy miért nem ragoztak
az indo-európaiak? Mivel a nyelvészek minden egyes nyelvjárást önálló nyelvnek
tekintenek, ezzel megpróbáltak mindent népet elkülöníteni a másiktól, egyben
kultúrájukat a legkisebb atomjaira szedni. Én más módszert javaslok. A teljes
kultúrát kéne összerakni annak atomjaiból, mi a közös bennük, mitől állnak össze
molekulává. Ha tehát nem az elválasztó részeket keressük, akkor rátalálhatunk
arra a közösségre, amelyik már az indo-európaiak érkezés előtt itt élt, ragozó
nyelvet beszélt, saját kultúrája és matriarchális, demokratikus társadalmi berendezkedése
volt. Erre persze bárki mondhatja, hogy ez a sajátos kultúra az én kitalálásom.
Én viszont azt kérdem, milyen nép élt itt az indo-európaiak érkezése előtt?
Mivel én sem nevezhetem őket finnek, magyarnak, töröknek, képzeletbeli neveket
adtam nekik, a latin flavus, azaz szőke után Flavii és Pannonici. Utóbbiak írták
a Vinca jeleket, amiket én Carpatico-nak neveztem el.
Ezt az európai népet nevezhette volna szkítának is...
Csakhogy én az imént a kultúra atomjairól beszéltem, a szkíták pedig már a kultúra
molekulái. Az általam említett közösségbe éppúgy beletartoztak a finnek, magyarok,
talán még a baszkok is - akik ugyan nem ragozó nyelvet beszéltek, de kultúrájuk
nagyon hasonló volt az említettekhez, matriarchátusban éltek, stb. -, mint a
sumérek és előttük az elamiták. David McAlpine szerint ez a nép Mezopotámiából
származott, mielőtt az indo-európaiak elől az Indus völgyébe vándorolt, felépítette
Harappát, Mohendzso-Dárot, majd Ceylon szigetén kötött ki. McAlpine elméletében
ugyanazon emberekről van szó, én viszont arról beszélek, hogy a suméreknek,
finneknek, magyaroknak csak a kultúrájuk volt közös.
Könyvében azt írja, hogy
az európai ősnépeket, elsősorban a Kárpát-medencében és a Balkánon élőket, az
erőszakos kelták érkezése késztette elvándorlásra.
Valóban a keltákat tartják az első Európába érkezett indo-európaiaknak és ez
idézte elő az első nagyobb változást a Krisztus előtti harmadik évezred kezdetén,
aminek következtében az itt élő, általam Pannonici-nek nevezett népek több irányba
indultak. Nyomaik megtalálhatók Közép-Európában, ahol a Kr.e. 1600-ból származó,
németországi Nebrai korongnaptár aranyozása Erdélyi bányából származik, az olaszországi
Pugliába Illiriából vándoroltak be, mások északra vonultak, ez magyarázhatja
a finn kapcsolatot, míg távol-Keleten a Tárim medencében telepedtek le.
A rovás betűkről azt
írja, hogy azok a Pannonici népek körében már a Krisztus előtti 1500-ban is
léteztek. Az erdélyi Tatárlakán talált lelet, az amerikai Suess professzor vizsgálatai
szerint 8.200 éves lehet, és bár Ön is foglalkozik a koronggal, említi, hogy
erdélyi agyagból készült, mégsem azt veszi alapul.
Mivel csak három évvel ezelőtt kezdtem a rovással foglalkozni, csupán arra volt
időm, hogy eddig az időpontig menjek vissza. Hasonló okokból csak jeleztem előző
könyvemben a Portugáliában talált és Kr. előtt 4 000-ből származó Alvao táblákat,
a franciaországi Mas d'Azil barlangfeliratait, valamint Glozel 12 000 éves rovásjeles
köveit.
Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy már a görög és etruszk ábécé is a Kárpát-medence
jeleiből alakult ki, ezek kerültek át Közép-Ázsiába is a Kr.e. V. században,
amit a kazahsztáni Isszik fejedelmi sírjában talált és ilyen írással ellátott
ezüst csésze bizonyít. Ráadásul bustrofedon sorvezetéssel, ami a magyar rovássorok
sajátossága.
A Kárpát-medencének tehát meghatározó jelentősége van az általam Carpaticonak
nevezett rovásjelekből álló írásműveltség elterjesztésében. Így nem csoda, hogy
az Európába, eredeti lakóhelyükre visszatérő magyaroknak nem kellett megtanulni
a jobbról balra haladó runa írást, miközben más népek a latin ábécét balról
jobbra írták. Mindent összevetve úgy látom, hogy a Pannonico ábécé a hiányzó
láncszem a Vinca jelektől az etruszkig, görögig tartó fejlődés folyamatosságában.
Ezzel együtt könyvem utószavában leírom: "Talán nem mindenki ért egyet
az elméletemmel, de akkor találja meg azt a népességet, amelyik kitöltheti a
történelemben lévő fehér foltokat."
Szakács Gábor
Fénykép: Somfai Sándor
Magyar Demokrata 2007/33.
|
|
|
Honvisszafoglalás
|
|
|