Múlttal a jövőbe
|
|
|
Múlttal a jövőbe
|
|
|
Múlttal a jövőbe |
A kulturális örökségvédelem a határon túli területeken a nemzetpolitika egyik eszköze - mondta a Demokratának dr. Tamási Judit, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke.
A Kulturális Örökségvédelmi
Hivatal (KÖH) október 14/15-én rendezte Baján a 26. Országos Műemléki Konferenciát.
Mi volt a konferencia sajátossága?
Az örökségvédő szakma e seregszemléjét kétévenként rendezzük, s arra a hivatal
munkatársain kívül az egyéb örökségvédelmi intézményekben dolgozókat, az önkormányzatok
főépítészeit, örökségvédelmi referenseket, az Építész Kamarát és a szakmai szervezeteket
is meghívjuk. Amellett, hogy a házigazda Baja bemutatta, hogy a város számára
mit jelent az örökségvédelem, valamint a hasonló méretű és hasonló örökséggel
rendelkező Balatonfüred és Kalocsa szintén megosztotta tapasztalatait a résztvevőkkel,
az idei tanácskozás azért volt különleges, mert a KÖH október 18-án ünnepli
fennállásának tizedik évfordulóját, és ugyanennyi idős az első polgári kormány
által elfogadott, máig hatályos, bár azóta sokat változott kulturális örökségvédelmi
törvény. Emellett emlékeztünk az 1872. április 4-én életre hívott állami örökségvédelem
majd 140 évére is. Akkor alakult meg a Műemlékek Ideiglenes Bizottsága, amely
a KÖH jogelődjének tekinthető.
Ehhez a rangos múlthoz
képest milyen új változásokra van szükség a műemlékvédelem területén?
Ez az országos műemléki tanácskozás hangsúlyos témája volt. Teljesen új megközelítéssel
mutattuk be a kulturális örökségvédelem jövőképét, amelyet munkaanyagként a
Nemzeti Erőforrás Minisztériumához, mint irányító szervhez, terjesztettünk fel.
Ennek államigazgatási egyeztetése rövidesen elkezdődik. Azt gondolom, ha egy
ilyen stratégiát javasolunk, akkor annak nem csak az ágazati irányítás megalapozása
a célja, hanem, hogy az örökségvédelem hasznossá tegye magát az összkormányzati
tevékenység számára. Hogy ez megvalósulhasson, mindenek előtt új gondolkodás-
és beszédmódra van szükség ezen a szakterületen, amely nem vonja kétségbe a
kulturális örökség állandó értékeit, és tudja, hogy ezek az értékek önmagukban
is méltóak a közhatalmi támogatásra. De nem csak egy ilyen morális érvrendszerrel
próbálunk dolgozni, hanem azt szeretnénk kimutatni, hogy a kulturális örökségben
mekkora fejlesztési lehetőség rejlik, hogy milyen munkahelyteremtő szerepe és
a turizmusban milyen jelentősége van a kulturális értékeknek, hogy a terület-
és vidékfejlesztésben hogyan lehet a kulturális örökségre számítani.
Hogyan?
Mondok néhány példát. Ma Magyarországon az egyik legnagyobb gond a munkanélküliség,
amelynek leküzdésére közmunkaprogramokat indít a polgári kormány, és ebbe kapcsolódott
a kulturális örökségvédelem is. A Papp Károly helyettes államtitkár úrral és
a helyi önkormányzatokkal szeptember 1-én, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében közösen
elindított első örökségvédelmi mintaproject keretében négy vár, illetve kolostorrom
állagmegóvását végzik a közmunkások. Az Európa Tanács erre vonatkozó számításai
kimutatták, hogy egy történeti épület helyreállítása mintegy háromszor annyi
élőmunkát igényel, mint egy zöldmezős beruházás. Franciaországban a 2008/9-es
válság idején is megnövelték az örökségvédelemért felelős kulturális tárca támogatását,
így több tízezer munkahely jött létre, míg a norvégok már az 1980-as években
is ilyen eszközökkel küzdötték le a gazdasági pangást. Svédországban a Halland-modellt
dolgozták ki. Ennek lényege, hogy az ország e nagyon elmaradott, szegénység
és természeti katasztrófák sújtotta megyéjében a regionális munkaügyi központok
bevonásával szakképzett és szakképzetlen munkaerőnek egyaránt munkát adtak az
épített örökség helyreállítása céljából, és biztosították a továbbképzés lehetőségét
is. Az örökségvédelembe munkahelyteremtésre szánt forrásokat vontak be, és mindenki
jól járt.
Alkalmazható ez idehaza?
Magyarország középtávú gazdasági tervét két program határozza meg: a Széll Kálmán
és a Széchenyi terv. Ez utóbbihoz dolgoztuk ki az örökségvédelmi modult, amelyet
el is neveztünk Széchényi Ferenc Programnak, hiszen ha Széchenyi Istvánról kapta
nevét az átfogó terv, mi miért ne tisztelhetnénk meg ezzel édesapját, aki a
Magyar Nemzeti Múzeumot alapította, és ily módon sokat tett a kulturális örökségért.
Magyarország örökség alapú fejlesztésének vázlata nyolc fő területre összpontosít:
a történeti város rehabilitációkra, az ipari örökség védelmére, a turizmus fejlesztésére,
a humán erőforrás alprogramra. Egy további alprogram a lélegző örökség, amely
a történeti zöldfelületek, parkok, kastélykertek helyreállítását célozza. Ez
a vidékfejlesztésben is nagyon fontos elem lehet, hiszen újból megteremti a
vidéki élhető környezetet. Végül van egy határon túli alprogram is, mivel a
magyar nemzeti örökség egy és oszthatatlan. A kulturális örökség értékei a határon
túli területeken dupla jelentőséggel bírnak, mert az adott nemzeti közösség
számára az identitás megjelenítői, a környező népek számára pedig a magyarok
őshonos voltának időtálló bizonyítékai. A kulturális örökségvédelem a határon
túli területeken a nemzetpolitika egyik eszköze.
A feladatokat csak akkor
lehet megoldani, ha pénz is van hozzájuk. Hol tart a lébényi és jáki templom
felújítása?
Elvi és gyakorlati válaszokat tudok adni. Elvi megközelítés, hogy a pénzt értelmesen
kell elkölteni, ehhez azonban tudnom kell, hogy mit akarok csinálni, mert forrásokat
akkor lehet igényelni, ha be tudom bizonyítani, hogy közcélokat szolgálnak és
Magyarország újjáépítéséhez hozzá tudnak járulni. A gyakorlati rész, hogy még
a jelenlegi gazdasági helyzetben is folynak műemléki helyreállítások az országban,
nemzeti és nagyobb részben Európai uniós forrásból. Említette a lébényi templomot,
ahol most is dolgoznak uniós pályázati pénzből hivatalunk szakmai felügyeletével
és segítségével. A középkori templomból szeretnénk minél többet megmutatni a
híveknek, a település lakóinak és reményeink szerint a minél nagyobb számban
odalátogató turistáknak. A templomban megmaradnak a XIX. századi kiegészítések
is, de mivel mégis csak románkori, ez az elsődleges értéke. A jáki templom esetében
ugyan 2004-ben megszakadt a helyreállítás, de most az egyházi támogatások között
sikerült százötvenmillió forintot biztosítani a folytatásra. Jelenleg a tudományos
előkészítés folyik a KÖH erőteljes közreműködésével, az építési és restaurálási
munkák jövőre indulhatnak.
Mondana még példát a
pénz értelmes elköltésére?
Mivel nagyon erős a kormányzati szándék a budai vár középtávú átfogó helyreállítására,
egy örökségalapú fejlesztési koncepciót tettünk le a Nemzeti Erőforrás Minisztérium
útján a várért felelős Zumbok Ferenc miniszteri biztos úr asztalára. Ő többször
el is mondta a nyilvánosságnak, hogy két építésziroda, és a Hivatalunk koncepciója
az, amely a továbbgondolkodás alapját képezi. Európai uniós forrásból nagyon
sok helyen folyik műemlék helyreállítás, ugyanakkor tudni kell, hogy az ország
uniós csatlakozásával az örökségvédelem számára rendelkezésre álló források
szerkezetileg átalakultak. Eddig nem látott léptékű források nyíltak meg elvben,
viszont nem címkézetten örökségvédelmi céllal, hanem város rehabilitáció, városfejlesztés,
turisztika céljára, amelyben nem mindig az örökségvédelmi szempontok az elsődlegesek.
Hónapok óta dolgozunk együtt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel, és a pályázati
rendszerbe sikerült is számos olyan elemet beépítenünk, amelyek lehetővé teszik
az örökségi szempontok érvényesülését és biztosítják a fenntartható fejlesztést.
A budai várat említette.
Állandó téma a Várkert-bazár helyreállítása.
A Várkert-bazár része az egész vár fejlesztésének, az ügy gazdája a Nemzeti
Fejlesztési Minisztérium, szintén Zumbok miniszteri biztos úr. Van már egy használható,
örökségvédelmi szempontból is megfelelő terv. Lényege, hogy azt a kertet, amelyet
Ybl Miklós annak idején megépített, visszavarázsolja kereskedelmi és kulturális
funkcióval, kiállító helyekkel és mindazt a technikát, ami szükséges egy ilyen
XXI. századi létesítmény működéséhez, beviszi a hegy gyomrába. Mi még azt is
javasoltuk, hogy a Várkert-bazárt kössük össze a két évvel ezelőtt a lábánál
előkerült hat, XIX. századi ciszternával, amelyeket meg lehetne nyitni a nagyközönség
számára, csak még ki kell találni, hogy miként, mert ha magasa vízállás, ezeket
elönti a Duna. Ha netalán még kompjárat is közlekedne ott a pesti oldalról,
az biztosan megnövelné a látogatók számát.
A volt Honvéd Főparancsnokság
és környezetének újjáépítése sem hagyható figyelmen kívül. Maradt a terv, amely
utoljára kikerült a köztudatba és elég nagy felháborodást keltett vagy lesz
másik elképzelés?
Erről nincsen végleges döntés, említettem, hogy egyelőre koncepciók, javaslatok
készültek. A Szent György teret egészében kell nézni! Egyfelől, ami az épületből
megmaradt, az megőrzendő a belső lépcsőjével együtt, másfelől ez a tér átmenetet
képez a polgárváros és a palota között, harmadsorban pedig ott áll közvetlen
közelében a köztársasági elnöki palota, amelyhez méltó környezetet kell teremteni.
Az Alföldön mások a gondok.
Szegvár és Szentes között beleszántottak a Sáp-halomba, korábban ugyanez történt
Szabadkígyós és Gyula közigazgatási határán a Keresztes-halomnál, Debrecen közelében
pedig egy kunhalmot tettek tönkre. Védik erős jogszabályok ezeket az emlékeket?
Az Alföldön bőséggel vannak olyan régészeti emlékek, amelyek a táj ember alkotta
elemei. Lehet ez egy halom, de egy tell-telep is, tehát többrétegű őskori település.
Az úgynevezett kunhalmok többnyire rézkori kurgánok, tehát temetkezési helyek,
amelyek úgy természeti szempontból, mint régészeti lelőhelyként is védettek.
Természetvédelmi védettségüket az indokolja, hogy ezeket nagyon sokszor ősgyep
borítja, ezért a mezőgazdasági művelést távol kell tartani tőlük. A tell-települések
általában egyedileg, miniszteri döntéssel védetté nyilvánított lelőhelyek, azaz
még szigorúbb szabályok vonatkoznak rájuk, mint a "csak" törvény által
védett lelőhelyekre. Ezeken minden harminc centit meghaladó földmunka, tereprendezés
engedélyköteles, ha tehát valaki ott szántott, engedély nélkül tette, ezért
örökségvédelmi bírság kiszabása indokolt. Ez azonban már nem állítja vissza
az elpusztított értéket, legfeljebb visszatartó ereje lehet a jövőre nézve.
Van-e olyan kataszter,
amiből önkormányzatok egyértelműen tudhatják, hogy hol van a védendő terület?
A KÖH közhiteles nyilvántartást vezet az örökségi értékekről, azaz az egyedi
és területi védelem alatt álló műemlékekről, régészeti lelőhelyekről és műtárgyakról.
Téves az a minap megjelent hír, mely szerint ez a nyilvántartás hiányos lenne.
Régebben valóban az volt, de egy európai uniós pályázatnak és munkatársaim rengeteg
munkájának köszönhetően a hiányosságokat pótoltuk és augusztus 30-án be is mutattuk
az új rendszert a nyilvánosságnak. Igazgatási szolgáltatási díj fejében ebből
bárki kérhet adatot, hatósági bizonyítványt vagy egyszerű adatszolgáltatást.
Ezzel együtt az önkormányzatok is tudnak arról, hogy saját területükre vonatkozóan
mi szerepel ebben a hatósági nyilvántartásban, ugyanis minden önkormányzat településrendezési
terveket készít és ezeken kötelezően fel kell tüntetni a felsorolt örökségi
értékeket. Így senki nem mondhatja, hogy nem, tudott róluk.
Az említett lépések ismeretében
hogyan fogalmazná meg az elmúlt tíz év legfontosabb örökségvédelmi eredményét?
Azt gondolom, hogy az örökségvédelem mai jogszabályi hátterét és intézményrendszerét
alapvetően az első polgári kormány teremtette meg a millennium idején. Az ezredfordulót
nem is lehetett volna megfelelően megünnepelni, ha nem lettek volna örökségi
helyszínek, nem létezett volna örökségvédelem, amely elindította a Királyi Városok
programot, a háromszáz Árpád-kori kistemplom és a rengeteg egyházi műemlék helyreállítását,
de ekkor kezdődött a határon túli magyar kulturális örökség szervezett, forrással
ellátott támogatása, és ekkor indult útjára a Nemzeti Örökség Program is. Az
első polgári kormány idején rendszerváltás zajlott az örökségvédelem területén
is és hogy az örökségvédelem, mint állami feladat a rákövetkező két kormányzati
ciklust túlélte, annak köszönhető, hogy megszületett az örökségvédelmi rendszerváltás
két zászlóshajója: az örökségvédelmi törvény és az integrált állami örökségvédelmi
intézményrendszer. A stratégia, amelyet hétvégén bemutattunk, ezt a hagyományt
folytatja és erősíti.
Szakács Gábor
Fényképek: Somfai Sándor
Lexikon:
Körmenden született
Iskolái: ELTE BTK történelem-régészet szak, kandidátus
Korábbi és jelenlegi munkahelye: a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és jogelődjei
Kutatási területe, főbb munkái: középkori kerámia és építészettörténet, Felső-Rajna-vidék és Magyarország kályhacsempeműhelyeinek kapcsolatai a XV. század második felében (német nyelven),
Műemlékvédelem - törvényi keretek között (kötet szerkesztés)
Egy gyermek édesanyja
Magyar Demokrata 2011/43
 |
|
Múlttal a jövőbe
|
|
|