Sajnálatos módon újabb támadásokra vagyunk kénytelenek válaszolni. Varga Géza mellékelt levelében még tovább ment, mint az előzőben. Válaszomnál Varga írásának sorrendjét követem, amely levelem alatt olvasható. Ugrás a levélhez.

A Gezarol helyesen Gesarol. A "hév" írása helyesen HÉV. Ez lényegtelen lenne, de Vargánál legyünk következetesek, hiszen ő mindenkit bírál. (Természetesen, akit mer)

Varga a Magyar Demokrata hetilap szerkesztőségének erkölcsi hibáit emlegeti, ennek részletezése és bizonyítása nélkül.

Szakács Gábor nem rekesztett ki senkit semmiféle körökből, ellenben igyekezett, hogy Varga cikkét valahol elhelyezze, így elérte, hogy a Hunniában megjelent. Ezt Varga Géza hálátlanul elfelejti. Itt jegyzem meg, érdekes, hogy akinek a Magyar Demokratában nem jelenik meg az írása, az Szakács Gábort okolja. Nem Gábor a főszerkesztő, nem ő a helyettes, ő csupán egy újságíró. Koricsánszky Atilla is azzal rágalmazza Gábort, hogy letiltatta a cikkét! Pető Imre úr is Gáboron kérte számon, hogy miért nem jelent meg az írása. A főszerkesztőhöz, vagy a helyetteséhez senki nem mer fordulni. Érdekes, ilyenkor Varga Csaba nem emlegeti, hogy Szakács Gábor kiharcolt számára egy beszélgetést a Demokratában, amikor még "kezdő" volt és igencsak jól jött neki Jel, jel, jel című könyvének népszerűsítése! Mivel itt eléggé összecsengenek a vádaskodások, én is állíthatnám azt, a vádaskodók összebeszélnek, hogy időnként beküldenek valamit a Demokratának és ha nem jelenik meg, akkor lehet Szakács Gábor rossz hírét terjeszteni, hogy letiltatja a cikkeket. Ez az állítás is van annyira valószínű, mint az, hogy Szakács Gábor tiltatja le az írásaikat.

Varga Géza mindenkit támad, akit mer. Sértegető leveleket írt a UNICODE ügyön dolgozó rovásíróknak, körlevélben bírálta Kiszely István és Ucsiraltu professzor írásait.

Varga Géza a következő bekezdésben súlyos becsületsértést követ el. Hazudik, amikor azt állítja, hogy Szakács Gábornak 150.000 forint értékben adott át a versenyre könyveket. Hazudik, amikor azt állítja, hogy Szakács Gábor ezt egy könyvesboltnak eladta. Hazudik, amikor azt állítja, hogy Gábor a "szemébe röhögve" ezt elmondta neki. Varga nem nevezi meg a könyvesboltost, mert nincs is ilyen könyvesboltos. Ma reggel , szeptember 3-án 8 óra 20 perckor felhívtam Varga Gézát és megkérdeztem, hogy ki ez a könyvesboltos. Varga ezt válaszolta: "Azt ő jól tudja"- mármint Szakács Gábor jól tudja. Várjuk, hogy Varga elmondja, ki ez a könyvesboltos.
Varga Géza egyik versenyre nekem körülbelül öt darab ajándékkönyvet átadott, amit a versenyen kiosztottunk. Ennél több könyvet nem kaptunk tőle, eltekintve néhány személyre szóló aláírt példánytól.

Szeretnék itt utalni egyes adományozók és Varga Géza jellembeli különbözőségére. Varga Géza 9 év alatt adott összesen öt darab könyvet és most ebből százötvenezer forint hasznot akar húzni. Molnos Angéla, Botos László és Radics Géza adott több száz könyvet és egyikük sem akart ebből hasznot húzni, egyikük sem gyanúsítgatta Szakács Gábort tolvajlással.

Hazudott Varga akkor is, amikor azt írta egy levelében, amelyet számos e-mail címre elküldött, hogy Marton Veronika és Koricsánszky Attila könyveit is elloptuk, amelyet a versenyre ajánlottak fel. Marton Veronika levélben tiltakozott Varga Gézánál hazug állítása ellen.

Marton Veronikától a Somogyi táltoskövek első kiadásakor ötven darabot kaptam, saját felhasználásra, nem a versenyre, hanem mert jegyzeteket írtam a könyvében, és a felajánlott pénz helyett könyvet kértem. A 2008-as második kiadásból 20 darabot kaptam Marton Veronikától, ugyanezekért a jegyzetekért. Ezeket többnyire a verseny díjazására használtam, de pl. az első kiadásból kettőt kapott Varga Csaba, mert az egyiket elvesztette, legalábbis ezt írta.

Koricsánszky Atilla, amikor értékelőként részt vett a versenyeken, általában öt darab saját könyvet szokott hozni, ezeket a szeme láttára kapták meg a versenyzők. Koricsánszkytól szintén van levelünk, amelyben tagadja, hogy Vargának azt mondta volta, hogy elloptuk a könyveit.

Varga Géza tehát ismét hazudik és két ember nevét is belekeverte a hazugságaiba.

Varga Csaba Az ősi írás könyve című művének lektorálásáért felajánlott nekem húszezer forintot. Azt mondtam neki, hogy magyar emberek ne pénzezzenek egymás között, azt kértem, hogy hozza helyre Forrai Sándor vándorkiállítását ellenszolgáltatásként. Ez nem történt meg, végül Varga Csaba a könyvből küldött tíz példányt. Nem a versenyre, hanem a lektorálásért. Ezeket sem vittük a könyvesboltba, hanem ajándékként adtuk. Egyszer megtiszteltük Varga Csabát azzal, hogy meghívtuk díjátadónak a 2003-as versenyünkre. Ekkor hozott kettőt valamelyik új könyvéből, amelyeket, mint díjátadó ő adott át, tehát ezeket sem loptuk el. Varga Csabát ebbe az iskolába meghívtam előadónak is, majd meglepve vettük észre az ellenünk indított támadást az Idő és ábécé című könyvében.(2003) Ekkortájt kezdett mindenkit rosszindulatú károkozónak nevezni, aki a rovásírás szót használja, ez egy Demokrata beszélgetésben is megjelent. Nem mi kezdtük Varga Csaba megtámadását!

 

Szakács Gábor levele Koricsánszky Attiláról

Ezt a levelet ügyes trükkel Varga Csaba provokálta ki. Ugyanis a UNICODE levelezőlistán közreadott egy a témához nem tartozó levelet Szakács Gábor általa összeállított "bűnlistájával", amelyben több hazugság mellett az állt, hogy Szakács Gábor és én "kegyetlenül üldözzük a jószívű Koricsánszky Atillát." Szakács Gábor erre válaszolt, amelyet persze Varga Csaba gyorsan elküldött Koricsánszkynak, aki erre neki is ugrott Szakácsnak. Egy népszínműbe való olcsó összeugrasztás volt és Varga természetesen nem küldte el azt a levelet Koricsánszkynak, amiben azt írta, hogy mi üldözzük. Koricsánszky elismerte nekünk küldött levelében, hogy nem tudott Varga Csaba provokációjáról, másfél éve nem is beszélt vele.

A következőkben Koricsánszkytól olvashatunk, bár ő azt írta, hogy nem járult hozzá, hogy Varga Géza leközölje a levelét. Koricsánszky írja, hogy "a Szakács házaspárnak is tudomásul kell venni, hogy ősi írásunk nem az ő magántulajdonuk". Nem értem ezt a mondatot, hiszen éppen azért terjesztjük lassan tizenöt éve, több tízezer ábécét osztva ki előadásokon, szervezzük a szakköröket, a rovásíró köröket, a helységnévtábla állításokat, és mindenféle egyéb módon, mert azt akarjuk, hogy köztulajdon legyen. Éppen ez a gondja a Varga Géza féléknek , mert ha mindenki ismerni fogja a rovásírást, mitől lesz ő olyan nagy tudós, hiszen nem is tud rovásírni, és ki is fejtette, hogy ez nem is fontos, hiszen azért van a szövegszerkesztő.

"Másokat sárba döngölünk, minden fórumon zsigeri rosszindulatból rágalmazunk"-írja Koricsánszky. Itt most ő hazudik, várjuk, azok jelentkezését, akik egyetlen előadásunkon is hallották, hogy más rovásíróról rosszat mondtunk. Az előadásokon nem Koricsánszkyról és a Vargákról szoktunk beszélni, hanem a rovásírásról.

Nem Koricsánszky szavajárása a "beteges ego", el tudom képzelni, hogy más írta helyette a levelet, vagy egy részét. A "beteges egoról" annyit, hogy Varga Géza egy levélben azt állítja, Forrai Sándor tanult őtőle, és nem ő a tanár úrtól. Ez aztán alaposan kimeríti a "beteges ego" fogalmát.

A felvidéki táborról: A gombaszögi tábort Füzék Erzsébet Csemadok képviselő kérésére Szakács Gábor szervezte, a pályázatot Szakács Gábor írta, ez még meg is van. Önmagáért beszél, hogy aztán ebben a táborban Varga Csaba és Mesterházy Zsolt lettek a meghívott előadók. Ki üldöz kit? Ki szorítja ki a szervezőt, aki elvégezte a munkát, ki ül bele a készbe ?

Mint köztudott, Varga Géza azt állítja, hogy Forrai tanár úr egy okmányhamisításban vett részt, ezt a Demokratában is közreadta. Ha Szakács Gábor bármit is letilthatna a Demokratában, ezt biztosan letiltotta volna. Figyelemre méltó párhuzam, hogy Varga Géza Sanyi bácsiról is azt állítja, hogy elmondta neki a csalást, Szakács Gábor is állítólag elmondta neki, hogy eladta a könyveit. Tehát miután Varga Géza megvádolt minket azzal, hogy elloptuk a könyveit, ehhez két ember nevét jogtalanul felhasználta, felmerült bennem a kérdés, ki hamisította azt az oklevelet? Kinek volt érdeke a nemzeti érzelmű Csallány Dezső eltávolítása és Forrai Sándor beszennyezése, aki pontosan a terjesztés alapjait vetette meg tanításával, kiállításával. Kinek az érdeke a mi beszennyezésünk, a terjesztés akadályozása?

Várjuk tehát a választ a következő kérdésekre:
1. Milyen írástörténészi végzettsége van Varga Gézának? (több hete várjuk a választ, miután honlapján kifogásolta, hogy nincs írástörténészi végzettségem.)
2. Ki a titokzatos, orgazdasággal vádolt könyvesboltos?
3. Melyik előadásunkon, mely fórumokon rágalmaztuk nem csak a három itt említettet, hanem bárkit?

Friedrich Klára

 

Vissza a lap tetejére

Varga Géza honlapján jelent meg:

Személyiségek

Szakács Gábor, a rovásszabvány egyik előkészítője Rovó - 2008. 08. 20.12:43

Szakács Gábor egykor (a 60-as években) a legendás Gezarol együttes oszlopa volt. Az igazsághoz tartozik, hogy sohasem hallottam őket, csak a plakátjukat láttam a Móricz Zsigmond körtéren, amikor a középiskolába menet a hévre vártam. A zenekar neve azonban (amely egy akkoriban használatos rovarirtó szer neve volt) megragadt a fejemben s később örömmel üdvözöltem Gábort, akiből időközben a Demokrata újságírója lett.

A lapban olvasott cikkei rokonszenvesek, bár nem olvasom rendszeresen a Demokratát a szerkesztőség erkölcsi hibái miatt.

Ilyen hibaként tartom számon, hogy a szerkesztőség a Fidesz-kormányt (a székely rovásírásnak a frankfurti könyvkiállításról való kitiltása miatt írt) bíráló mondataim miatt nem közölt egy interjút, amit éppen Szakács Gábor készített velem. Ez ügyben megkérdeztem a főszerkesztőt is, akivel a Nemzeti Múzeum lépcsőinél futottam össze a Szent Korona elszállításakor. A főszerkesztő úr közölte velem, hogy a cikk jó, nincs vele semmi baj. Említette azt is, hogy beszélt a miniszterrel. Az interjú közlésére mégsem került sor, talán azzal összefüggésben, hogy a Demokrata éppen akkor kapott néhány milliót a kormánytól. Szakács Gábor ekkor közölte velem, hogy egyszer s mindenkorra ki vagyok rekesztve ezekből a körökből. Ami azért volt meglepő a számomra, mert semmiféle köri tagságomról nem tudtam.

Nem használt a nagyrabecsülésemnek, hogy Szakács Gábor azt a kb. 150 000 Ft-os könyvajándékot, amit az általa szervezett rovásversenyeken jó eredményt elérő fiatalok jutalmazására neki átadtam, nem a gyermekeknek, hanem - a saját, a szemembe röhögve előadott állítása szerint - egy könyvesboltnak adta át s az érte kapott pénzt a sajátjaként használta fel. Ezt később a könyvesbolt vezetője is megerősítette.

A napokban érdekes levélváltás dokumentumait kaptam a levelesládámba.

Ezek szerint Szakács Gábor írt egy keresetlen hangú levelet Koricsánszky Attiláról. Koricsánszky Attila válaszlevelét azonban Hosszú Gábor kitiltotta a levelezőlistáról. Erre Varga Csaba írt egy levelet Hosszú Gábornak, amelyben sérelmezte az eljárást és védelmébe vette Koricsánszkyt. .Ez esetben ismét azt tapasztaljuk, hogy Hosszú Gábor (nem a szavaival, hanem a tetteivel) elfogult álláspontot képvisel a levelező lista irányításakor. Ismét egyértelműen - még ha akaratlanul is - a székely írásról gyermekek százainak téveszméket tanító Szakács Gábor mellett áll ki. Ezzel végső soron a történelemhamisítás szabványba emelését segítve.

Alább következnek a levelek.

Varga Géza

 

Folytassuk Szakáccsal...

A Szakács házaspárnak is tudomásul kell vennie, hogy ősi írásunk nem az ő magántulajdonuk, közös kultúrkincsünket önös érdekből senki nem sajátíthatja ki. Rováskultúránk a magyar nemzet közös kincse. A rovás-kutatás és az ismeretterjesztés nem azt jelenti, hogy a sárba döngöljük a másikat. Ezzel a fogással azok az emberek élnek, akik szakmai hiányosságaikat próbálják mások lejáratásával elfedni.

A Szakács-Friedrich páros akár irígységből, akár zsigeri rosszindulattól vezérelve rágalmaz mindenkit, minden fórumon, aki próbál valamit tenni a magyar őstörténet, s ezen belül íráskultúránk szélesebb körű megismertetéséért. Hol Varga Géza, hol Varga Csaba az áldozat, most én is sorra kerültem. Azon nem lepődtem meg, hogy engem is próbálnak lejáratni, de a vádak primitívségén igen.

Idézet Szakács írásából: "mivel feleségem Bencsik András által kiadott rovásírás tankönyvének ő volt a nyomdai előkészítője, jóllehet bevallotta nekünk, hogy addig azt sem tudta, hogy mi a rovásírás. Az által nyomdába küldött anyag hemzsegett a hibáktól, ettől függetlenül, mint elnök, alelnökké választattam."

Tegyük helyre ezt a két idézett mondatot. Nem tankönyv, hanem munkafüzet. Nem Bencsik András adta ki, hanem a Magyar Ház Kiadó. Sajnálom, de mivel betűkkel foglalkozom gyermekkorom óta, ismertem a rovásírást is. Tény, hogy nem kutattam az eredetét.
Nem én küldtem a nyomdába (nem volt hozzá jogom), hanem a Kiadó, aki először is korrektúrázta (javította) a kiadványt. Ha hemzsegett a hibáktól az a szerző és a korrektor felelőssége (leginkább a korrektoré, mert ez a szakmája). A tipográfus (adott esetben én) a formáért felel, nem a tartalomért.

Az, hogy én bármit is bevallottam Szakácséknak, nevetségesen gyermeteg fogalmazás. Akkoriban még csak Friedrich Klára nevezte magát rovásírónak, ezt Szakács nem is tehette volna, Ő még nem tartott előadásokat a rovásírásról, ugyanis nem ismerte (ez nem bűn!). Csupán zenei aláfestést adott felesége előadásaihoz. Előtérbe tolakodása később kezdődött, beteges egója elhatalmasodásával. Leszögezem, hogy Szakácsnak nincs mit köszönnöm, nincs és nem is volt semmije, amit adhatott volna. Azt is leszögezhetem, hogy nem Friedrich Klárának köszönhetem, hogy elmélyedhettem az ősi magyar írásban. Akiknek közvetve (könyveiken keresztül) nagyon sokat köszönhetek, elsősorban Varga Géza és Forrai Sándor, de természetesen sokan vannak rajtuk kívül a régi és a kortárs kutatók közül is.

 

Nézzük a következő gyöngyszemet:

"Egy felvidéki ifjúsági táborban történt nemtelen viselkedés után - az érintetteket most nem nevezném meg - a Szövetség működését felfügesztettem, ezt a tagok el is fogadták, kivéve Koricsánszkyt, aki a következő kérdést tette fel: "Hogyan megyek ezentúl előadást tartani, ha nem áll a nevem mellett, hogy alelnök?" Én csak annyit mondtam, hogy ha ezért csinálta eddig is, jobb hogy így alakult. Erre tanú az ott és akkor jelen volt összes tagtársunk."

Előadásaimon soha, senkit nem rágalmazok, nem mocskolok be. A gyertyám nem akkor fog fényesebben világítani, ha másokét eltaposom, mint ahogyan ezt Szakácsék teszik. A tüzet belülről kell táplálni, feltéve, ha van mivel.

Szakács itt már nagyon messzire ment, nem csak hogy nem ragaszkodott szigorúan az igazsághoz, ezek a sorok kimerítik az a...s indokból elkövetett rágalmazás fogalmát. A táborbéli nemtelen viselkedés szereplőit nem diszkrécióból hallgatja el. A nekem tulajdonított mondat alapján az olvasóban fel sem merülne más személy neve. Az ilyen csúsztatásokat megszoktuk a liberális baloldal újságíróitól, ezek miatt Szakácsot kénytelen vagyok közéjük sorolni.

Az igazság az ő állításával szemben az, hogy az említett felvidéki tábor szervezője továbbra is minden évben visszahívott táborvezetőnek, ahová Szakácsékat többé már nem hívta meg. A táborbéli viselkedésemről szavahihető tanúk, többek között Varga Csaba és Mesterházy Zsolt tudnának véleményt mondani (mindketten meghívott előadók voltak), de tanúskodhatnak azok a felvidéki táborlakók - tanítványaim -, akik kezdettől fogva minden évben ott voltak a gombaszögi táborban, és a mai napig tartják velem a kapcsolatot, évente többször is felkeresnek otthonomban.

Szakács levelét elküldtem a barátaimnak, akik ott voltak az ülésen, s megdöbbentek az idézett sorok aljasságán, ők ugyanis úgy emlékeznek, hogy a rengeteg adminisztráció és a számlaszám fenntartásának magas költségeire hivatkozva oszlatta fel Szakács a Szövetséget, s alakította át "hivatalosan be nem jegyzett" baráti körré.

Koponyás László, a Szövetség egyik alapító tagja szintén a Szövetség fenntartása mellett volt, ő is nemmel szavazott a feloszlásra. Szakács j........t mutatja, hogy szándékosan összemos a szövetség másik alelnökével (ő nem vett részt ezen az ülésen), aki a feloszlatást követően egy telefonbeszélgetésben utalt a megszűnt pozíciójára, de ő sem abban a formában vonta kérdőre Szakácsot, ahogyan az az idézetben olvasható. Ezt Tőle tudom. Az alapítótagok mellesleg nem elfogadták a feloszlást, hanem szomorúan tudomásul vették, majd később jelentős részük belépett abba az egyesületbe, amelyet 2002-ben alapítottam, s melynek a neve 2006-tól Magyar Rovók és Hagyományőrzők Szövetsége .

Többen tanácsolták volt szövetségbéli barátaim közül, hogy ne válaszoljak erre az aljas levélre, de legalább egyszer kapjon szót az igazság is. Soha nem érdekelt a pozíció, a rang. Előadásaimat saját nevemen tartottam és tartom. Nem foglalkozom azzal, hogy sikerült-e magam tisztázni, ugyanis legalább hárman tudjuk, hogy ez a levél alapjaiban hazug és aljas. Tudja ezt nagyon jól Szakács, de tudja a felesége is (aki a rágalmazó írás közzétételével tudatosan cinkosává vált a párjának), és tudom én is. A...s azért, mert nem a tudást kérdőjelezi meg, hanem az embert próbálja együgyű eszközökkel lejáratni.

Egyszer mindenkinek el kell számolnia az életével - hitétől függetlenül. Magyarnak lenni lélekminőséget jelent. Szakács - fenti írása alapján - messze a szint alatt marad.

Tisztelettel:

Koricsánszky Atilla