Rovásírás NYITÓLAP Válasz Varga Géza bírálatára

Honlapunkat ismeretek terjesztése céljából tartjuk fenn, nem azért, hogy mások műveit pocskondiázzuk. Azonban a támadásokra, amennyiben azok olyan tiszteletreméltó személyeket érintenek, akik maguk már nem védekezhetnek, vagy olyan elméleteket, amelyek nemzetünk történelmének elhallgatott igazságaira világítanak rá, válaszolnunk kell. Ilyen támadás jelent meg 2008/8/19-én Varga Géza honlapján, megtalálják, ha a Google keresőbe beütik a Tudós Virtus szavakat, pontosabban a http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=30484 elérhetőséget. A könnyebbség kedvéért honlapunkon is olvashatják. Ugrás a cikkhez.

Varga Géza nevével először a Bronzkori magyar írásbeliség című könyv borítóján találkoztam s mivel az ott olvasottakat tanulságosnak találtam, a Böszörményi úton tartott előadására is elmentem, lehet ennek már tíz éve is. A meglepetés akkor ért, amikor rovásírásról szóló előadása után megkértem, dedikálja nekem rovásírással a rovásírásról szóló könyvét s kiderült, hogy nem tudja leírni azt az egyszerű szöveget, hogy "Friedrich Klárának". Azt hittem az a gond, hogy nem tudja, hogyan kell írni a nevemet, ezért lebetűztem egy papírra, de kiderült, hogy a rovásírást nem tudja. Mivel akkor már több éve tanítottam általános iskola harmadik osztályától rovásírást, nagyon megdöbbentett, hogy egy alsó tagozatos gyerek tollbamondás után bármit le tud írni rovásírással, egy "szakértő tudós" pedig nem.

Varga Géza évek óta témahiányban szenved, ezért mások műveinek bírálatával próbálja felszínen tartani magát. Múltkor a mongol Ucsiraltu professzor A hun nyelv szavai című hiánypótló művét bíráló körlevelet küldött szét a világhálón, nekünk is, bár mi nem tartunk igényt az írásaira 1999 óta, amióta csalással vádolta meg Forrai Sándort, akinek tudása javarészét köszönheti.

Mellékelt bírálatában a Magyarságtudományi tanulmányok című, Botos László által szerkesztett kötetben megjelent írásomat elemzi a rá jellemző "tudományos" módszerrel. E módszer abban áll, hogy leszólja a témát, a szerzőt, miközben saját magát és valamely munkáját dicséri. Igazi kufár módszer, kicsiben a piacokon is alkalmazzák.
A Varga írásában található bekezdések szerint válaszolok a bírálatra.

2. bekezdés
Varga engedélyt ad, hogy bátran szégyenkezzünk az írásom miatt. Hát ha már megengedi, aki akarja, használja ki az alkalmat!

3. bekezdés
Varga Géza kijelenti, hogy nem tanultam írástörténetet. Rosszul tudja, tanultam hivatalosan és tanulom jelenleg is, arra érdemes szerzők műveiből. Én nem jelentem ki, hogy Varga Géza nem tanult írástörténetet és nincs belőle doktorátusa (a Kőrösi Csoma Egyetemen, mint dr. Varga szerepel), mert nem érdekel ez a téma addig, amíg a finnugor tanszékek tele vannak doktorokkal. Ha Varga bemutatja nekem az írástörténeti és doktori diplomáját, akkor én is igazolom számára, hogy tanultam írástörténetet. Varga hozzá nem értőnek nevezi Bakay Kornélt. A másik két úr műveit nem ismerem olyan behatóan, mint Varga, tehát nem nyilatkozhatom. Bakayt viszont kitűnő régésznek és írónak tartom. László Gyula professzor egyik könyvében is találtam megerősítést erre a véleményemre.

4. bekezdés
Itt megbizonyosodhatunk arról, hogy Varga Géza nem tud olvasni. Írásomban ugyanis sehol nem fordul elő, hogy "birtoklevelünk a tatárlakai korong"

5-6. bekezdés
Varga Géza megmagyarázza a "nyájas olvasónak", hogy milyen gondolatok támadhatnak benne, azaz az olvasóban. Kiderül, hogy Vargának milyen téves elképzelései vannak a tudomány politikamentességéről, és az is hogy még nem olvasott történelmi tárgyú tanulmányt. Hiszen minden, ami a történettudománnyal kapcsolatos, tehát az írástörténet is, igen komoly politika. Főként nálunk, ahol a ránk hazudott finnugor elmélet a legkeményebb politikai tényezők közé tartozott és tartozik jelenleg is.

7. bekezdés
A magyarok nem könyvből tanulják az illemszabályokat, hanem velük születik.

8. bekezdés
Varga attól fél, hogy mit szólnak az "idegenek" tanulmányom olvasásakor. Vargával ellentétben nem az idegenek szempontjait szoktam figyelembe venni saját hazámban, hanem az igazságot. Örülök, hogy segítségemmel Varga felfogta, hogy a magyar őstörténet igazságai alátámaszthatják a trianoni gyalázat felülvizsgálatát.

9. bekezdés
Az idegenek érzékenységét oly fontosnak tartó Varga egy Írországban élő amerikai állampolgárt, Michael Eversont (aki azért jött Magyarországra, hogy segítségével a rovásírás bekerüljön a Unicode rendszerbe) durva szavakkal illetett, ebből egy kis ízelítő: "Egy gondolkozásra képtelen szajkó, vagy papagály ( ly-al írta!) azonban - bármilyen tiszta legyen is az artikulációja - nem alkalmas tudományos kérdések eldöntésére". Ezzel azt gúnyolta ki, hogy Everson sok nyelvet beszél. Everson felfogása a magyar őstörténetről semmivel sem rosszabb, mint a magyar akadémikusoké, viszont Vargával ellentétben tud rovásírni és kitűnően ismeri annak irodalmát.

10. bekezdés
Az olvasó tudatos félrevezetése, hogy Michael Everson csak Szakács Gábort és engem tekintett partnerének. Mindenkit partnernek tekintett, aki dr. Hosszú Gábor meghívására eljött a megbeszélésre, erre Vargát is meghívta. Jelen volt dr. Hosszú Gábor, Libisch Győző, Tisza Andrásné, Tisza András, Záhonyi András, Rumi Tamás, Szelp Szabolcs, Joó Ádám, Sipos László, jómagam, Bakonyi Gábor és bizonyos jelek arra utalnak, hogy egy rejtett magnetofon is, tehát igazán széles nyilvánosság előtt zajlott a találkozó.

11. bekezdés
Varga aggódik, hogy tanulmányomat a címénél tovább is olvassák.
Nem akarom nagyon elkeseríteni Vargát azzal, hogy hányan gratuláltak, ezért e hozzávetőleges számot kíméletből elhallgatom.

12. bekezdés
Botos László 25 oldal terjedelmű összefoglalót kért. Így arányosan kellett elosztanom az ismereteket, ezért került bele csak ennyi a szkíta írásról. Azért nevezem szkíta írásnak, mert időben és térben szélesebb körben használták, nem csak kizárólag a székelység. Zajti Ferenc a szkítaságot térben "Nyugat-Európától Ázsia szélső Keletéig" határozza meg, időben pedig 30-40.000 évig megy vissza a szkítaságot illetően. Mivel Zajti nem az íróasztal mellett szedte össze másoktól az anyagait, hanem elment a helyszínekre, például Indiába, helyi könyvtárakat tanulmányozott, így az ő véleményét tartom megalapozottnak.

13. bekezdés
Miután Varga nem tud rovásírni, természetesen nem ismerheti fel a betűket bajóti csont lándzsavégen.

14. bekezdés
Ha valaminek több olvasata van, nem jelenti azt, hogy nincs megfejtése, inkább azt, hogy valamelyik igaz az olvasatok közül, vagy közel áll az igazsághoz. Furcsa, sőt vicces elképzelés egy olyan nagy tudóstól, mint Varga, hogy az az igazi megfejtés, amiben közös nevezőre jutnak a megfejtők. Szerinte ez megegyezés dolga. A Nagyszentmiklósi Kincsnek is sok megfejtése van, mégis Szentkatolnai Bálint Gábor, Fischer Károly Antal, Debreczenyi Miklós, Pataky László véleménye közeledik legjobban a valósághoz.

15, 16, 17, 18. bekezdés
Varga, aki nagy tudományos pontosságot kér számon másokon, következetesen Vincsa -Tordos műveltségről beszél, holott Torma Zsófia a vincsai telep felfedezése előtt harminc évvel ásatott Tordoson, tehát pontosabb a Tordos-Vincsa elnevezés. Továbbá Varga tagadja, hogy a Tatárlakai korong és Torma Zsófia jelgyűjteménye a magyarsághoz kapcsolható lenne. "Nincs közöttük magyarul olvasható felirat" írja, ugyanakkor a szentgyörgyvölgyi tehénszobron magyar szöveget olvas. Nem tagadom én a tehénszobor magyar szövegét, örülök neki, de azért az tagadhatatlan, hogy a tordosi leleteken és a csont lándzsavégen sokkal több rovásírásnak ítélhető jel van, mint Varga tehenén s ez igen bosszantó számára.

19. bekezdés
Varga tagadja, hogy az írás a Kárpát-medencében alakult ki. Közel-Keletre szavaz, ami az akadémikusi írástörténet, azaz I.G. Gelb hatását mutatja, aki az ósémita írást tartotta minden írás szülőanyjának. Gelb tájékozottságáról csak annyit, hogy rovásírásunkról azt állította, 12 betűje van.

20. bekezdés
Varga feltételezi, hogy a könyveimet "veszik, mint a cukrot" és ez fáj neki. Sajnos ez is csak olyan téveszme, mint amit eddig bírálatában olvshattunk tőle.

21. bekezdés
A két emlékkel kapcsolatban azok munkáját tartom tudományosan megalapozottnak, akik szerint a Nagyszentmiklósi Kincs és a Szarvasi Tűtartó magyarul olvasható. Arra is felhívtam már Varga figyelmét, hogy olyan nemzeti kincseinknek, mint az említett rovásírásos emlékek, illik nagybetűvel írni a nevét. Ennyit a pongyola fogalmazásról. A "sztyeppi írástörténet" megírása nem fért volna bele a 25 oldalba.

22-27. bekezdés
Varga Géza, aki nem tud rovásírni, bírálja a rovásírás szabályait.

28. bekezdés
Varga Géza írásának legsúlyosabb pontjához érkeztünk. Ahhoz, ami miatt belekezdtem ebbe a hosszabb változatba. Ahhoz, ami miatt le kellett írnom az eddigieket, hogy jelezzem, ki az, aki hamisítónak nevezi Forrai Sándor tanárt, írástörténészt. Varga azzal vádolja Forrai Sándort, hogy közreműködött egy olyan okmány hitelesítésében és terjesztésében, amely Szent István rovásírás elleni rendeletét foglalja magában s ez Csallány Dezső régésznek az állásába került, mert Forrai Sándor elküldte neki, ő pedig megjelentette az igazgatása alá tartozó múzeum évkönyvében.

Egy több mint ezer éves okmányt hamisítani és egy gyakorló régésszel (aki ráadásul múzeumigazgató) elfogadtatni valódinak, ez nem Forrai Sándorra volt jellemző. Vallásos ember volt, tiszteletbeli református presbiter. Könyveiben nyoma sincs e rendeletnek, amelyet, ha ő terjesztette volna, bizonyosan beleteszi. Varga már galádul megvádolta ezzel Forrai Sándort az ország nyilvánossága előtt, a Demokrata 1999/45. számában, az Olvasói levelek rovatban. Ugyanitt Badiny Jós Ferencbe is rúg egyet, ostoba rágalomnak nevezve az idős sumerológusnak azt a kijelentését, hogy a rendelet valóban létezett. A rendelet szövege egyébként több kiadványban megjelent, például Grandpierre Endre Aranykincsek hulltak a Hargitára című, 1992-ben kiadott, hiteles adatokra támaszkodó, nagyszerű könyvének 74. oldalán. Varga arra hivatkozik, hogy ezt a rendelet hamisítást Forrai Sándor neki elmondta. Valóban feljárt Sanyi bácsihoz tanulni és ritka, vagy nehezen hozzáférhető könyveket kölcsönkérni. Sanyi bácsi viszont velem azt közölte, hogy mivel akkorra már elvesztette látását, nem tudta ellenőrizni, hogy Varga milyen könyveket vitt el és visszahozta-e őket. Hangsúlyozom, nem azt állította, hogy Varga ellopta a könyveket, csak azt, hogy nem tudta ellenőrizni.

Amikor Varga már úgy gondolta, hogy mindent megtanult Forrai Sándortól, akkor elkezdte rossz hírét kelteni a Szent István rendelettel. A módszer ismerős, mi is átéljük Szakács Gáborral az utóbbi években egy-két olyan "írástörténésztől", akik már kihasználtak minket és most be szeretnének feketíteni. Mivel Sanyi bácsit elkeserítette Varga rágalmazása, Gáborral kértük, hogy a Demokratában tisztázza az aljas vádakat, ő azonban a krisztusi tanításhoz tartotta magát, aki megdobta kővel, azt kenyérrel dobta vissza. Varga nem jött el Sanyi bácsi temetésére sem, pedig még a Magyar Nemzetben is olvasható volt az időpontja. Talán attól tartott, hogy tanára és jótevője felkel poraiból és jól pofon vágja rágalmazásért.

Varga több alkalommal is említi, hogy bírálata nem csak nekem szól, hanem a "nagyoknak" is. E "nagyok" neveit azonban gyávaságból egyszer sem meri kiírni, csak a "kicsit" bántja.

Varga bírálatából kigyűjtöttem a "tudományos" érvelésére jellemző szavakat: "szégyen, butaság, hozzá nem értés, végzetes félreértés, hiteltelen, érzéketlen (?), ostoba, hazug, téveszme, rettenetes, szégyenletes, fogalma sincs, politikai ízű baklövés, hiba, csalódás, felesleges zavar, minden alapot nélkülöz, tárgyi ismeret hiánya, gondolatgazdagság hiánya, buta, sületlen, tudatlan, világbotrány, komolytalan, kártékony, szerencsétlen megfogalmazás."

Az olvasót nem meri ennyire leszólni, de azért érezteti vélt szellemi fölényét: "nyájas olvasó, gyanútlan olvasó, jóhiszemű olvasó, az orránál fogva félrevezetett nemzet szánalmas tévelygése és bukdácsolása rovásírásunk kérdéseiben".

Dr. Molnos Angéla lélekgyógyász és nyelvész beszélt nekem egy lélektani kutatásról, amelynek az volt a lényege, hogy a felnőttek valamely személy elleni düh indulataikban, gyűlöletrohamaikban ugyanazokat a szavakat használják a gyűlölt személy ellen, mint amivel gyerekkorukban őket szidalmazták. Így már érthető Varga szóhasználata.

Csak az aggaszt, hogy mit érthet Varga az indokolatlanul hosszúra sikeredett írástörténeti pályafutásom alatt (3. bekezdés), s hogyan próbálja majd ezt megrövidíteni...

Friedrich Klára, 2008/8/21

Vissza a lap tetejére

Varga Géza írása honlapjáról:

Birtoklevelünk-e a tatárlaki korong? Rovó - 2008. 08. 19. 23:50

Friedrich Klára: Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás c. írása a Magyarságtudományi tanulmányok c. kötetben jelent meg.

A fülszöveg szerint Botos László, az USA-ban működő Magyarságtudományi Intézet elnöke válogatta össze a kötet tanulmányait. Hozzátehetjük: többnyire kitűnő tanulmányokat.

Most azonban egy kivételről számolunk be, amely miatt bátran szégyenkezhet bármelyikünk.

Megszokhattuk már, hogy a székely rovásírásról az akadémikus tudomány emberei ugyanakkora butaságokat írnak, mint az amatőrök némelyike. Ezért nincs is jelentősége annak, hogy Friedrich Klára nem tanult írástörténetet s hogy indokolatlanul hosszúra sikeredett írástörténészi pályafutása alatt nem is ragadt rá elegendő tapasztalat. Az írástörténeti szakmai színvonal terén nincs lényeges különbség az általa írtak és mondjuk Kristó Gyula, Bakay Kornél, Róna-Tas András vagy bármelyik társuk írástörténeti vonatkozású szövegei között. Mindegyik csak a hozzá nem értésről árulkodó tudománytörténeti laposságok sorát szaporítja. Azonban éppen ez a hasonlóság indokolja Friedrich Klára tanulmányának elemzését. Az ő írástörténeti tévedései esetenként azonosak a nagyok hibáival - s ha a lányomnak mondom, a menyem is érthet belőle.

Érdemes kezdetképpen néhány szót ejteni a címről is, amelyben a kis tatárlakai agyagkorong birtoklevéllé lépett elő. Friedrich Klára úgy gondolhatja, hogy ha a tatárlakai korongok a mi rovásírásunkkal vannak írva, akkor az azt jelenti, hogy - történelmi jogon - mi számítunk a Kárpát-medence tulajdonosának is.

Ez a történelmi érv - ha a korong valóban a mi írásunkkal lenne írva - megállhatná a helyét egy politikai célokat követő tanulmányban; azonban végzetes félreértésnek számít egy tudományos műben. A nyájas olvasóban ugyanis olyan gondolatok támadhatnak egy politikai célok alátámasztására vállalkozó "tudományos" tanulmány olvasása közben, hogy a szerző a politikai cél érdekében esetleg feláldozza a történeti hűséget és a szakszerűséget. Ez itt Magyarországon nem sok emberben kelthet megütközést, hiszen mindannyian rablásnak tekintjük Trianont s minden gondolatunkkal és minden lélegzetvételünkkel tiltakozunk a népünk ellen elkövetett szörnyű igazságtalanság ellen.

A tudományos igényű tanulmányokban azonban nincs helye a politikának. Akkor sincs helye, ha a politikai cél nemes. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a tudománynak pártatlannak kell lennie, hiszen egyébként hiteltelenné válik. A tudomány nem szolgálhat tudományon kívüli célokat, csak a valóság megismerését.

Sajnos, Friedrich Klára - a jelek szerint - mit sem tud erről az illemszabályról, s ezt az a sajnálatos tény sem menti, hogy nincs egyedül ezzel az érzéketlenségével.

A dolog akkor válik igazán kellemetlenné, amikor idegenek olvassák a most vizsgált tanulmányt s az ostobaságunk, vagy a hazug voltunk bizonyítékaként fogják mutogatni. S erre lehetőség van, mert a jelen kötetnek már megjelent az angol változata is. Ennek az angol kiadásnak köszönhetően Friedrich Klára téveszméi a fél világ előtt fogják lejáratni a magyar írástörténetet. Hiszen már a címből is a napnál világosabban kiderül, hogy miért fontos nekünk a tatárlakai korong: mert ennek segítségével szeretnénk alátámasztani Trianon revizióját.

Az idegenek érzékenységére és egyes külföldi reakciókra jellemző, hogy például Michael Everson (a székely rovásírás Unicode-szabványát tervező magánvállalkozó) éppen a napokban nyilvánította tudományellenes szemétnek a hazai írástörténeti szakirodalmat, külön is megemlítve azt, hogy egyesek itt Magyarországon még a tatárlakai korongot is képesek a székely írással kapcsolatba hozni (pedig a két rendszer azonosságát a korábbi főnöke, Maria Gimbutas is kizárta). Úgy látszik, hogy ez (a tatárlakai korong magyarítása) ama rettenetes és szégyenletes tétel, ami annyira szemet szúró, hogy világbotránnyá vált, s már mindenütt megbotránkoznak a tarthatatlanságán. Csak Friedrich Klárának és a kötet szerkesztőinek nem tűnt fel.

A dolognak az kölcsönöz különös bájt, hogy Michael Everson (aki szerint a székely írás föníciai-arameus-ótürk eredetű - azaz egy másik alátámaszthatatlan dogma híve) éppen Friedrich Klárát és férjét, a hasonló "tudományos" alapállású Szakács Gábort tekinti partnerének a székely rovásírás szabványának tervezésekor. Amiképpen Friedrich Klárának és férjének fogalma sincs a székely írás eredetéről, ugyanúgy nincs fogalma Michael Eversonnak sem a munkatársai által írt kötetek tartalmáról. Vak vezet világtalant?

Akadhat e tanulmány olvasói között olyan, aki a címben érzékeli ezt a politikai ízű baklövést, mégis továbbolvassa a szerző sorait. Hiszen mindenki remélheti azt, hogy a később olvasható szakmai érvek e hiba ellenére is meggyőzőek lesznek. Ezek azonban szükségképpen csalódni fognak. Friedrich Klára ugyanolyan érzéketlenségről tesz tanúbizonyságot az írástörténeti szakmai kérdések iránt is, mint tette azt a tudományetika területén.

Az írás elnevezéséről szólván megjegyzi, hogy "pontosabb a szkíta írás elnevezés". Ez akár igaz is lehetne, hiszen a szkíták (az elmúlt 50 000 év oly sok népéhez hasonlóan) valóban ismerték és használták a székely írásjelek elődjét - Friedrich Klára azonban ezt a fenti álláspontját nem támasztja alá meggyőzően (pusztán a campagnai baltát említi). Ez azonban kevés, ma már több és jobb indoklásra is lehetőségünk van. S ha a szerző több és jobb indoklással élne, akkor sem kellene szkíta írásnak nevezni a székely írást - mert felesleges zavart okozna a szóhasználatban.

Kijelenti, hogy "20 000 éves, tehát az őskőkorból származó írásemlékünk is van", de a bemutatott, a Jankovich barlangból származó (később 15-20 ezer évesként jellemzett) botvégen csak a legnagyobb jóindulattal találunk a díszítésnek tűnő cikcakkvonal részleteiben 2-3 olyan szakaszt, amely székely jelekre is hasonlít. Ez ugyan indokolja a lelet megemlítését, de nem indokolja a "rovásírásunk" emlékeként történő magabiztos meghatározást.

Nem járunk jobban az újkőkori emlékekkel sem. A szerző szerint "újkőkori nyelvemlékeink, a tatárlakai sírlelet és Torma Zsófia régésznő ... több ezer, a Maros partjáról származó írásos korongja alapján joggal feltételezhetjük, hogy rovásírásunk bolygónk legrégibb írása, és itt, a Kárpát-medencében alakult ki". A tatárlakai korong ugyanis egyelőre elolvasatlannak tekintendő, mert az egyes szerzők olvasatai gyökeresen eltérőek és egyformán hiteltelenek. Legutóbb e sorok írását néhány órával megelőzően hallottam egy minden addigi feloldással szakító magyarázatot (amely szerint egy csillagtérképről lenne szó). S ameddig a különböző szerzők feloldásai nem kezdenek egymásra hasonlítani, addig nem beszélhetünk a tatárlakai korong elolvasásáról; s különösen arról nem, hogy ez a mi nyelvemlékünk lenne.

Ugyanez a helyzet a tordosi emlékekkel is. Nincs közöttük magyarul elolvasható felirat, azaz nincs bizonyítékunk arról, hogy milyen volt e kultúrának a nyelve. Lehetséges, hogy a szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar szövege alapján (amely nem tartozik a Friedrich Klára által említett körbe), vagy más megfontolások alapján némi joggal feltehetnénk, hogy a Vincsa-Tordos kultúra népe magyarul beszélt. A helyzet mégis az, hogy erre eddig nincs okunk s különösen nem bizonyítják ezt a Friedrich Klára által nyelvemléknek nevezett, de el nem olvasott írásemlékek. A szerencsétlen megfogalmazás eközben azt is megengedi, hogy a gyanútlan olvasó akár több ezer magyar nyelvemléket is feltételezzen - miközben egy sincs.

De nem csak a nyelvről, hanem az írásról is ugyanezt kell mondanunk. A tatárlakai jelek (a néhány hasonló jel ellenére is ez a helyzet) olyannyira eltérnek a székely írásjelektől, hogy az nyilvánvalóvá teszi: a tatárlakai korong írása nem azonos a székely írással.

Hasonló cipőben járunk a Vincsa-Tordos kultúra írása esetében is, annak ellenére, hogy Friedrich Klára 29 azonos formájú jelet azonosított a székely és a Vincsa-Tordos kultúra jelei között. Ez megdöbbentően nagy egyezés, kétségtelenül az írások rokonságának bizonyítéka. Azonban ezek a rendszerek és írásemlékek sem tekinthetők azonosnak (vagy nyelvemléknek) mindaddig, amíg nyelvi bizonyíték nem kerül elő. Gondoljunk a mai európai ábécék latin eredetű jeleire! Ezek a modern európai ábécék bizony gyökeresen eltérő nyelveket jelölnek a nagyon hasonló jeleik ellenére is.

Természetesen minden alapot nélkülöz Friedrich Klárának az a megállapítása is, hogy az írás a Kárpát-medencében alakult volna ki. Még ha a Vincsa-Tordos kultúra írása és nyelve bizonyosan és teljesen azonos lenne a székely írással és a magyar nyelvvel, akkor sem lehetne ebből arra következtetni, hogy az írás szép hazánk területén alakult volna ki. Ezeknek ugyanis semmi közük sincs egymáshoz. Egyikből nem következne a másik, egyik nem bizonyítaná a másikat. Hajlamosak vagyunk ugyan azt gondolni, hogy a legrégibb általunk is ismert írásemlék egyúttal az emberiség legkorábbi írásemléke is - azonban nem ez a helyzet. Ha Friedrich Klára alaposabban körültekintett volna (nagyobb tárgyi ismerettel rendelkezne, gondolatgazdagabb lenne), akkor maga is beláthatta volna, hogy az írás sokkal korábban és máshol alakulhatott ki. Elegendő, ha itt az indián-székely-Mas d' Azil-i jelpárhuzamokra utalunk, amelyek aligha származhatnak a 20-6 000 évvel ezelőtti Kárpát-medencéből - sokkal inkább az 50 000 évvel ezelőtti Közel-Kelet kultúráiból.

Friedrich Klárát azonban a könnyen felmérhető nehézségek nem ingatják meg a magabiztosságában. Vakon bízik abban, hogy a politikai célt a nagyérdemű olyan nemesnek fogja találni, hogy akkor is szemet huny, ha észreveszi az ellentmondásokat? Vagy arra számít, hogy a hozzá nem értő tömegnek minden mindegy, s úgy veszi majd az alátámasztást nélkülöző, de jólesően nagyot mondó könyveit, mint a cukrot?

Friedrich Klára - a jelek szerint - azt sem tudja, vagy azt sem tartja fontosnak, hogy a nagyszentmiklósi kincs és a szarvasi tűtartó írása sem azonos a székely rovásírással. Igaz, hogy ő nem is székely rovásírásról beszél, csupán rovásírásról, vagy a rovásírásunkról. Ez a semmitmondó szóhasználat jellemző más "neves" szerzőkre is. Az effajta pongyola megfogalmazás lehetőséget ad arra, hogy a rovástechnológiát használó írásokra, a székely rovásírásra, a magyarság által használt rovásírásokra, a kárpát-medencei rovásírásokra, netán a kelet-európai rovásírásokra egyaránt gondolhassunk. Ez persze különböző írásrendszereket és nyelveket jelenthet, amit - ha nem akarjuk hülyíteni a közönséget - illene pontosan elhatárolni egymástól. A pontos fogalmazás és az elhatárolás azonban az írásrendszerek aprólékos elemzését, a sztyeppi írástörténet tisztázását kívánná meg - ami rengeteg aprómunkával járna, ha egyáltalán sikerülhet. Friedrich Klára nem szán erre annyi időt (a székely és a tordos-vincsai rendszerek jelformáinak összehasonlítása azonban elismerésre méltó, dicséretes dolog volt), amennyi kellene, inkább vállalja a mellébeszéléssel egyenértékű pongyolaságot. Nem tekinthetjük mentségnek, hogy - tudás és lelkiismeretesség híján - a "nagyok" is ugyanezt teszik.

Azt persze nem gondolom, hogy Friedrich Klára tudatosan akarja félrevezetni az olvasóit. Inkább arról lehet szó, hogy mindezekkel maga sincs tisztában, vagy nem tulajdonít jelentőséget a pontos elhatárolásnak.

Ennek köszönhetően azonban a dolgozata súlytalan lett, amelyre kár volt a jó minőségű papírt és az olvasók jóhiszeműségét pazarolni.

A rovásírás szabályait taglaló fejezete sem javít a képen.

Azt írja, hogy a rovásírásunkat "lehet balról jobbra is írni, ám ez nem hagyománykövető. Ebben az esetben meg kell fordítani a betűket, hogy balról jobbra nézzenek."

Friedrich Klárának azonban fogalma sem lehet a hagyományról, a "rovásírásunk" őskőkori és újkőkori sorvezetéséről - mert akkor nem írná ezt a butaságot.

A jobbról induló sorvezetés hagyománya ugyanis csak a rótt korszakban alakulhatott ki, azt megelőzően évtízezredekig balról jobbra haladó volt az írásirány (ráadásul ez napjainkig fennmaradt a székely írásjelekkel rokon, vagy azonos fazekasjelek körében). S persze ennek megfelelően évtízezredekig nem is kellett tükrözni a betűket. De erről a magabiztos szerző - a jelek szerint - mit sem tud.

Friedrich Klára a tudatlanok biztonságával osztja az észt a gyanútlan, ismeretekre szomjazó tömegeknek. S hogy az ingoványra épített észosztás egy nemzetet vezethet félre, arra a Friedrich-Szakács páros példaképe, Forrai Sándor tanár úr közreműködésével elkövetett történelemhamisítás (a Szent Istvánnak tulajdonított, a rovásírás elpusztítását célzó hamisított rendeletszöveg elterjesztése) az elrettentő példa.

Sajnos, nagyon kevés az esélyünk arra, hogy a helyzet egyhamar tisztázódjon, mert nincs olyan fórum, amely a sületlenségeket az őket megillető helyre tenné. A nyomdák ontják a komolytalannál komolytalanabb rovástörténeti műveket s egy idő múlva a bennük foglaltak válnak a tömegek meggyőződéséve. Seregnyi példa bizonyítja az effajta művek kártékony hatását, az orránál fogva félrevezetett nemzet szánalmas tévelygését és bukdácsolását "rovásírásunk" kérdéseiben.

------------------------------------------------------------------------------------------------

Kolozsvári Győző írásaihoz

A Virtus honlapot általában Varga Géza támadó, rágalmazó, durva hangvételű írásaival azonosítják, ez csökkenti látogatottságát. Így jómagam sem vettem észre Kolozsvári Győző 2008-ban itt megjelent írásait, csak 2010 tavaszán hívta fel erre figyelmemet Forrai Márton barátunk. Ezúton köszönöm Kolozsvári Győzőnek a mellékelt tárgyilagos írásokat, engem illető bírálatát is elfogadom, két év távolából ma már én is így cselekednék. Azért is fogadom el, mert írásaiból kitűnik, hogy igencsak alapos és tudós kutatója ősi írásunknak. S mégsem nevezi magát írástörténésznek, ami szerény, tehát rokonszenves jellemre utal. S hogy miért ez úton köszönöm leveleit? Mert sajnálatos módon a tárgyilagos és komoly tudással rendelkező Kolozsvári Győző írásai tűntek el a Virtus honlapról és nem a durva rágalmazóé. Kolozsvári Győzőt sajnos nem tudtam elérni. Aggódom érte

Friedrich Klára

Kolozsvári Győző itt következő leveleiben Rovó alatt Varga Gézát kell érteni

------------------------------------------------------------------------------------------------

Kolozsvári Győző rovata (kolozsvarigyozo.virtus.hu) http://www.virtus.hu/?id=user_art&user_id=9866

A rovásszabvány készítésének lépései - 2008.12.10 12:07:33 http://www.virtus.hu/?id=room&aid=49240
Fontos, hogy a szakemberek egyetértsenek a szabványosítás főbb lépéseiben.

Mivel egyelőre az alapelvek és a karakterszám jelentik a megbeszélés tárgyát, a részletek pontosítására majd jut bőven idő.

Ha vita tárgyát képezi a jobbról-balra írásirány, addig érdemes mindkettőt figyelembe venni.

A Rovó erőszakos véleménynyilvánítása nem szimpatikus. Múltbeli viselkedése is vitatható: Forrait (egykori mesterét) hamisítással vádolja,

a szentgyörgyvölgyi leletet kb. 30 helyen "átrajzolta", hogy saját elméletét valahogy igazolja,

Eversont és Friedrich Klárát személyében sértegette, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület ellen (aki régebben nyugat-európai konferenciákon fedezte költségeit) perre ment.

Írástörténeti Kutatóintézete -- melynek "igazgatója" -- EGY főből áll: belőle... (tehát ő a takarító és a szövegszerkesztő is).

Legyen szerényebb, kérjen elnézést azoktól, akiket megbántott -- és máris örömmel fogja visszafogadni az íráskutatók tábora!

Jó munkát kíván: Kolozsvári GYőző

------------------------------------------------------------------------------------------------

A kő szójeléből keletkezett k és ő betűinkről - 2008.12.04 16:52:47 http://www.virtus.hu/?id=room&aid=56001

Kedves Rovó!

Nem szeretjük a szakmai vitától félő embereket.

TE MIÉRT FÉLSZ A SZAKMAI MEGMÉRETTETÉSTŐL? Te LETILTOD a hozzászólását azoknak, akik elgondolásaidat kritikával illetik. Te pedig veszed a bátorságot, hogy mások munkáját megítéld. SZÉGYELLD MAGAD!

MegKÖvült KŐ-elméleted helyett egyszerűbb pl. azt mondani, hogy időnként figyelmetlenségből összekeverték a felirat (nem mindig művelt) készítői a latin betűket és a rovásjeleket.

A szentgyörgyvölgyi szoborfelirattal kapcsolatban: nem válaszolsz pl. arra a kérdésre, miért TÉR EL kb. 30 HELYEN az általad átrajzolt tehén-mintázat az EREDETITŐL! (Lásd a Történelem rovatban: Melyik az ősibb írásemlék...)

Nem adsz ÉRTELMES OLVASATOT az általad "felismert" jelekre!

Kevesen tudják, hogy Írástörténeti Kutatóintézetednek csak 1 tagja van -- Te magad.

Más szakembereket -- Friedrich Klárát, Everson urat és Botos urat mocskoló szavakkal illetsz, a válaszlevelüket azonban nem teszed fel a lapodra.

Hát majd feltesszük mi, hogy mindenki lássa: mekkora lufikat eregetsz, s kábítod azokat, akik felnéznek Rád! Ne másokat minősíts és vezess félre, hanem nézz tükörbe!

SZÉGYELLD MAGAD!

Egykori mesteredet, Forrai Sándort hamisítással vádolod. A Téged egykor külföldre utaztató Zürichi Magyar Történelmi Egyesületet feljelentetted.

Szekeres István írását engedélye nélkül közölted le könyvedben.

SZÉGYELLD MAGAD és KÉRJ TŐLÜK ELNÉZÉST!

Kolozsvári Győző

-------------------------------------------------------------------------------------------------

A tatárlakai táblák új értelmezése - 2008.12.04 16:36:51 http://www.virtus.hu/?id=room&aid=56467

Kedves Rovó!

Nem szeretjük a szakmai vitától félő embereket.
TE MIÉRT FÉLSZ A SZAKMAI MEGMÉRETTETÉSTŐL?
Te letiltod a hozzászólását azoknak, akik elgondolásaidat kritikával illetik. Te pedig veszed a bátorságot, hogy mások munkáját megítéld.
SZÉGYELLD MAGAD!

Nem válaszolsz pl. arra a kérdésre, miért TÉR EL kb. 30 HELYEN az általad átrajzolt tehén-mintázat az EREDETITŐL! (Lásd a Történelem rovatban: Melyik az ősibb írásemlék...)

Nem adsz ÉRTELMES OLVASATOT az általad "felismert" jelekre!

Kevesen tudják, hogy Írástörténeti Kutatóintézetednek csak 1 tagja van -- Te magad.

Friedrich Klárát, Everson urat és Botos urat mocskoló szavakkal illeted -- a válaszlevelet azonban nem teszed fel a lapodra.

Egykori mesteredet, Forrai Sándort hamisítással vádolod. A Téged egykor külföldre utaztató Zürichi Magyar Történelmi Egyesületet feljelentetted.
Szekeres István írását engedélye nélkül közölted le könyvedben.
SZÉGYELLD MAGAD és KÉRJ TŐLÜK ELNÉZÉST!

Kolozsvári Győző
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Rovásírásunk tudós eredeztetésének története (1) - 2008.12.04 16:28:17

Kedves Rovó!
Nem szeretjük a szakmai vitától félő embereket.
TE MIÉRT FÉLSZ A SZAKMAI MEGMÉRETTETÉSTŐL?
Te letiltod a hozzászólását azoknak, akik elgondolásaidat kritikával illetik. Te pedig veszed a bátorságot, hogy mások munkáját megítéld.
SZÉGYELLD MAGAD!

Nem válaszolsz pl. arra a kérdésre, miért TÉR EL kb. 30 HELYEN az általad átrajzolt tehén-mintázat az EREDETITŐL! (Lásd a Történelem rovatban: Melyik az ősibb írásemlék...)

Nem adsz ÉRTELMES OLVASATOT az általad "felismert" jelekre!

Kevesen tudják, hogy Írástörténeti Kutatóintézetednek csak 1 tagja van -- Te magad.

Friedrich Klárát, Everson urat és Botos urat mocskoló szavakkal illeted -- a válaszlevelet azonban nem teszed fel a lapodra.

Egykori mesteredet, Forrai Sándort hamisítással vádolod. A Téged egykor külföldre utaztató Zürichi Magyar Történelmi Egyesületet feljelentetted.
Szekeres István írását engedélye nélkül közölted le könyvedben.
SZÉGYELLD MAGAD és KÉRJ TŐLÜK ELNÉZÉST!

Kolozsvári Győző
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
7500 éves magyar nyelvű szöveg a szentgyörgyvölgyi tehénszobron - 2008.12.04 16:15:49
Kedves Rovó!
Nem szeretjük a szakmai vitától félő embereket.
TE MIÉRT FÉLSZ A SZAKMAI MEGMÉRETTETÉSTŐL?
Te letiltod a hozzászólását azoknak, akik elgondolásaidat kritikával illetik. Te pedig veszed a bátorságot, hogy mások munkáját megítéld.
SZÉGYELLD MAGAD!

Nem válaszolsz pl. arra a kérdésre, miért TÉR EL kb. 30 HELYEN az általad átrajzolt tehén-mintázat az EREDETITŐL! (Lásd a Történelem rovatban: Melyik az ősibb írásemlék...)

Nem adsz ÉRTELMES OLVASATOT az általad "felismert" jelekre!

Kevesen tudják, hogy Írástörténeti Kutatóintézetednek csak 1 tagja van -- Te magad.

Friedrich Klárát, Everson urat és Botos urat mocskoló szavakkal illeted -- a válaszlevelet azonban nem teszed fel a lapodra.

Egykori mesteredet, Forrai Sándort hamisítással vádolod. A Téged egykor külföldre utaztató Zürichi Magyar Történelmi Egyesületet feljelentetted.
Szekeres István írását engedélye nélkül közölted le könyvedben.
SZÉGYELLD MAGAD és KÉRJ TŐLÜK ELNÉZÉST!

Kolozsvári Győző
Kolozsvári Győző - 2008.12.14 10:48

Gondolatok a Rovó Birtoklevelünk-e a tatárlaki korong? c. írásához (Frissítve: december 14.)

A kulturált szakmai érvelés külön tudomány. Ha elragadja a vitapartnereket a hév és a sértődöttség, könnyen személyeskedésig fajulhat. Példaként álljon itt a Virtusban eddig csak az egyik fél, a Rovó oldaláról bemutatott vita. Most a másik fél, Friedrich Klára álláspontját mutatjuk be.
A kék kel írt szövegrész az eredeti levélhez fűzött megjegyzéseket tartalmazza. Ezen megjegyzések célja, hogy az érzelmek diktálta kirohanásokra és a megengedhetetlen viselkedésre, eljárásokra felhívja a figyelmet.
Reméljük, hogy segítik az olvasót a tájékozódásban.

Mivel Varga Géza nem adott lehetőséget, hogy Friedrich Klára és Forrai Sándor személyét, munkáját becsmérlő írására FRIEDRICH KLÁRA a TUDÓS VIRTUSon belül válaszoljon, ezért most a Történelem rovatban mutatjuk be válaszlevelét.
Varga egyébként nem szereti, ha a témában jártasak szólnak hozzá írásaihoz: egyszerűen LETILTATJA a neki nem tetsző személyeket. A moderátorként hozzá kerülő leveleket -- ha neki tetszik -- közli, ha nem, akkor a szemétkosárba dobja. Eljárása a Kádár-rendszer tiltott-támogatott-tűrt rendszerére emlékeztet...
De várhatunk-e mást egy olyan "megalomániás" embertől, akinek Írástörténeti Kutatóintézete egy személyből áll: saját magából. Szereti, ha igazgatónak nevezik -- de mondhatnánk helyette takarítót vagy szövegszerkesztőt is, hiszen az is Ő...

FRIEDRICH KLÁRA LEVELE:

Honlapunkat ismeretek terjesztése céljából tartjuk fenn, nem azért, hogy mások műveit pocskondiázzuk. Azonban a támadásokra, amennyiben azok olyan tiszteletreméltó személyeket érintenek, akik maguk már nem védekezhetnek, vagy olyan elméleteket, amelyek nemzetünk történelmének elhallgatott igazságaira világítanak rá, válaszolnunk kell.
Ilyen támadás jelent meg 2008/8/19-én Varga Géza (a Rovó) honlapján, megtalálják, ha a Google keresőbe beütik a Tudós Virtus szavakat, pontosabban a
http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=30484
elérhetőséget. A könnyebbség kedvéért honlapunkon is olvashatják.

A Rovó nem ismeri a rovásírás jeleit?
Varga Géza nevével először a Bronzkori magyar írásbeliség című könyv borítóján találkoztam s mivel az ott olvasottakat tanulságosnak találtam, a Böszörményi úton tartott előadására is elmentem, lehet ennek már tíz éve is. A meglepetés akkor ért, amikor rovásírásról szóló előadása után megkértem, dedikálja nekem rovásírással a rovásírásról szóló könyvét s kiderült, hogy nem tudja leírni azt az egyszerű szöveget, hogy "Friedrich Klárának". Azt hittem az a gond, hogy nem tudja, hogyan kell írni a nevemet, ezért lebetűztem egy papírra, de kiderült, hogy a rovásírást nem tudja.
Mivel akkor már több éve tanítottam általános iskola harmadik osztályától rovásírást, nagyon megdöbbentett, hogy egy alsó tagozatos gyerek tollbamondás után bármit le tud írni rovásírással, egy "szakértő tudós" pedig nem.

Témahiány és öndicséret?
Varga Géza évek óta témahiányban szenved, ezért mások műveinek bírálatával próbálja felszínen tartani magát. Múltkor a mongol Ucsiraltu professzor A hun nyelv szavai című hiánypótló művét bíráló körlevelet küldött szét a világhálón, nekünk is, bár mi nem tartunk igényt az írásaira 1999 óta, amióta csalással vádolta meg Forrai Sándort, akinek tudása javarészét köszönheti. Mellékelt bírálatában a Magyarságtudományi tanulmányok című, Botos László által szerkesztett kötetben megjelent írásomat elemzi a rá jellemző "tudományos" módszerrel.
E módszer abban áll, hogy leszólja a témát, a szerzőt, miközben saját magát és valamely munkáját dicséri. Igazi kufár módszer, kicsiben a piacokon is alkalmazzák.
A Varga írásában található bekezdések szerint válaszolok a bírálatra.

2. bekezdés Varga engedélyt ad, hogy bátran szégyenkezzünk az írásom miatt. Hát ha már megengedi, aki akarja, használja ki az alkalmat!

Ez túl személyes érv - kár indulatokat vinni a szakmai vitába! (Pl. nem érdemes elátkozni sem "vitapartnerünket".)

3. bekezdés
Fontos-e az iskolai végzettség?
Varga Géza kijelenti, hogy nem tanultam írástörténetet. Rosszul tudja, tanultam hivatalosan és tanulom jelenleg is, arra érdemes szerzők műveiből. Én nem jelentem ki, hogy Varga Géza nem tanult írástörténetet és nincs belőle doktorátus a (a Kőrösi Csoma Egyetemen, mint dr. Varga szerepel), mert nem érdekel ez a téma addig, amíg a finnugor tanszékek tele vannak doktorokkal. Ha Varga bemutatja nekem az írástörténeti ( történészi) és doktori diplomáját, akkor én is igazolom számára, hogy tanultam írástörténetet.

Utánanéztünk: a Rovó (Varga Géza) úgy kapott oklevelet a miskolci magánegyetemen, hogy egyetlen vizsgát sem tett. "Életműve" elismeréseként kapta -- egyébként megérdemelten. Doktori címe -- se egyetemi, se magánegyetemi -- pedig nincs. Mindez persze meg is látszik a gyakran KETTŐS MÉRCÉT alkalmazó módszertanán...

Varga hozzá nem értőnek nevezi Bakay Kornélt (egykori mesterét). A másik két úr műveit nem ismerem olyan behatóan, mint Varga, tehát nem nyilatkozhatom. Bakayt viszont kitűnő régésznek és írónak tartom. László Gyula professzor egyik könyvében is találtam megerősítést erre a véleményemre.
A tamgákkal kapcsolatban írt legújabb cikke is a Rovó sértettségét igazolja.
Egy régészprofesszor bizonyára azért nem hivatkozik hun nyelvű értelmezéseire, mert azok szakmailag megalapozatlanok. (Lásd pl. a K és az Ő jelekről szóló eszmefuttatását, melyet más példa nem támaszt alá.).
Remélhetőleg Bakay prof. -- a másik fél -- is nemsokára megszólal majd ezzel kapcsolatban.

4. bekezdés
Itt megbizonyosodhatunk arról, hogy Varga Géza nem tud olvasni. Írásomban ugyanis sehol nem fordul elő, hogy "birtoklevelünk a tatárlakai korong".

A Magyarságtudományi Tanulmányokban megjelent írás pontos címe: Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás.

5-6. bekezdés
Politika-e a tudomány vagy nem?
Varga Géza megmagyarázza a "nyájas olvasónak", hogy milyen gondolatok támadhatnak benne, azaz az olvasóban. Kiderül, hogy Vargának milyen téves elképzelései vannak a tudomány politikamentességéről, és az is hogy még nem olvasott történelmi tárgyú tanulmányt. Hiszen minden, ami a történettudománnyal kapcsolatos, tehát az írástörténet is, igen komoly politika. Főként nálunk, ahol a ránk hazudott finnugor elmélet a legkeményebb politikai tényezők közé tartozott és tartozik jelenleg is.

7. bekezdés
A magyarok nem könyvből tanulják az illemszabályokat, hanem velük születik.

8. bekezdés
Varga attól fél, hogy mit szólnak az " idegenek" tanulmányom olvasásakor. Vargával ellentétben nem az idegenek szempontjait szoktam figyelembe venni saját hazámban, hanem az igazság ot. Örülök, hogy segítségemmel Varga felfogta, hogy a magyar őstörténet igazságai alátámaszthatják a trianoni gyalázat felülvizsgálatát.

9. bekezdés
"Helyes" írás
Az idegenek érzékenységét oly fontosnak tartó Varga egy Írország ban élő amerikai állampolgárt, Michael Eversont (aki azért jött Magyarországra, hogy segítségével a rovásírás bekerüljön a Unicode rendszerbe) durva szavakkal illetett, ebből egy kis ízelítő:
" Egy gondolkozásra képtelen szajkó, vagy papagály ( ly-al írta!) azonban -- bármilyen tiszta legyen is az artikulációja -- nem alkalmas tudományos kérdések eldöntésére".
Ezzel azt gúnyolta ki, hogy Everson sok nyelvet beszél.

( Vajon Varga Géza hányat beszél?)

Everson felfogása a magyar őstörténetről semmivel sem rosszabb, mint a magyar akadémikusoké, viszont Vargával ellentétben tud rovásírni és kitűnően ismeri annak irodalmát.

10. bekezdés
Az olvasó tudatos félrevezetése, hogy Michael Everson csak Szakács Gábort és engem tekintett partnerének. Mindenkit partnernek tekintett, aki dr. Hosszú Gábor meghívására eljött a megbeszélésre. Erre Vargát is meghívta. Jelen volt dr. Hosszú Gábor, Libisch Győző... és bizonyos jelek arra utalnak, hogy egy rejtett magnetofon is, tehát igazán széles nyilvánosság előtt zajlott a találkozó.

11. bekezdés
Varga aggódik, hogy tanulmányomat a címénél tovább is olvassák. Nem akarom nagyon elkeseríteni Vargát azzal, hogy hányan gratuláltak, ezért e hozzávetőleges számot kíméletből elhallgatom.
Ez is túl személyeskedő megjegyzés egy tudományos vitában.

12. bekezdés
Botos László 25 oldal terjedelmű összefoglalót kért. Így arányosan kellett elosztanom az ismereteket, ezért került bele csak ennyi a szkíta írásról. Azért nevezem szkíta írásnak, mert időben és térben szélesebb körben használták, nem csak kizárólag a székelység. Zajti Ferenc a szkítaságot térben " Nyugat-Európától Ázsia szélső Keletéig" határozza meg, időben pedig 30-40.000 évig megy vissza a szkítaságot illetően. Mivel Zajti nem az íróasztal mellett szedte össze másoktól az anyagait ( mint a "szobatudós" Varga Géza), hanem elment a helyszínekre, például Indiába, helyi könyvtárakat tanulmányozott, így az ő véleményét tartom megalapozottnak.

13. bekezdés
Miután Varga nem tud rovásírni, természetesen nem ismerheti fel a betűket a bajóti csont lándzsavégen.

Azóta már megtanult! (Volt rá ideje az elmúlt 10 évben - egyébként néhány nap vagy óra alatt elsajátítható).

14. bekezdés
Ki döntheti el, melyik a helyes olvasat?
Ha valaminek több olvasata van, nem jelenti azt, hogy nincs megfejtése, inkább azt (sejteti), hogy valamelyik igaz az olvasatok közül, vagy közel áll az igazsághoz. Furcsa, sőt vicces elképzelés egy olyan "nagy tudóstól", mint Varga, hogy az az igazi megfejtés, amelyben közös nevezőre jutnak a megfejtők. Szerinte ez megegyezés dolga. A Nagyszentmiklósi Kincsnek is sok megfejtése van, mégis Szentkatolnai Bálint Gábor, Fischer Károly Antal, Debreczenyi Miklós, Pataky László (és Vékony Gábor) véleménye közeledik legjobban a valósághoz.

15, 16, 17, 18. bekezdés
Tordos és/vagy Vincsa?
Varga, aki nagy tudományos pontosságot kér számon másokon, következetesen Vincsa--Tordos műveltségről beszél, holott Torma Zsófia a vincsai telep felfedezése előtt harminc évvel ásatott Tordoson, tehát pontosabb a Tordos--Vincsa elnevezés. Továbbá Varga tagadja azt is, hogy a Tatárlakai korong és Torma Zsófia jelgyűjteménye a magyarsághoz kapcsolható lenne. "joggal feltehetnénk, hogy a Vincsa-Tordos kultúra népe magyarul beszélt.
A helyzet mégis az, hogy erre eddig nincs okunk s különösen nem bizonyítják ezt a Friedrich Klára által nyelvemléknek nevezett, de el nem olvasott írásemlékek" - írja a Rovó.

Varga se olvasta el a szentgyörgyvölgyi tehénszobor feliratát (lásd a cikkét a Tudós Virtusban) - akkor hogy merészeli az olvasat elmaradását máson számon kérni? Ráadásul csak úgy "talált" néhány székely-magyar rovásjelet, hogy KB. 30 HELYEN "ÁTRAJZOLTA" a szentgyörgyvölgyi tehénszobor mintázatait.
Ezt az eljárást akár "LELETHAMISÍTÁSNAK" IS NEVEZHETJÜK

A KETTŐS MÉRCE ALKALMAZÁSA MIATT a Rovó KÉRJEN MINDENKITŐL ELNÉZÉST, AKIT ALAPTALANUL MEGBÁNTOTT!

"A tatárlakai jelek (a néhány hasonló jel ellenére is ez a helyzet) olyannyira eltérnek a székely írásjelektől, hogy az nyilvánvalóvá teszi: a tatárlakai korong írása nem azonos a székely írással" - írja Varga.

De meg sem említi, hogy a sumer jelkészlettel elolvasható (lásd Harmatta János olvasatait)!

" Nincs közöttük magyarul olvasható felirat" -- írja, ugyanakkor a szentgyörgyvölgyi tehénszobron magyar szöveg et
pontosabban: csak betűket
olvas. Nem tagadom én a tehénszobor magyar szövegét, örülök neki, de azért az tagadhatatlan, hogy a tordosi leleteken és a csont lándzsavégen sokkal több rovásírásnak ítélhető jel van, mint Varga tehenén s ez igen bosszantó számára.

Ez már túl erős érzelmi megnyilvánulás -- Friedrich Klárának elég lenne csak annyit mondani: Varga "sok mindent megengedő módszertana" is kevés ahhoz, hogy a tehénszobor "állítólagos szövegét" magyarul elolvassa.

19. bekezdés
Varga tagadja, hogy az írás a Kárpát-medencében alakult ki. Közel-Kelet re szavaz, ami az akadémikusi írástörténet, azaz I.G. Gelb hatását mutatja, aki az ósémita írást tartotta minden írás szülőanyjának. Gelb tájékozottságáról csak annyit, hogy rovásírásunkról azt állította, 12 betűje van.

Ennek alapja pl. az lehet, hogy Gelb Novotny Elemér sumir-magyar összehasonlító táblázatát vette készpénznek, amelyben - ha az U-t és az Ü-t egynek - vesszük - "csupán" 12 jelet találunk.

20. bekezdés
Varga feltételezi, hogy a könyveimet "veszik, mint a cukrot" és ez fáj neki. Sajnos ez is csak olyan téveszme, mint amit eddig bírálatában olvashattunk tőle.

Ez is túl személyeskedő megjegyzés egy tudományos vitában.

21. bekezdés
A két emlékkel kapcsolatban azok munkáját tartom tudományosan megalapozottnak, akik szerint a Nagyszentmiklósi Kincs és a Szarvasi Tűtartó magyarul olvasható. Arra is felhívtam már Varga figyelmét, hogy olyan nemzeti kincseinknek, mint az említett rovásírásos emlékek, illik nagybetűvel írni a nevét. Ennyit a pongyola fogalmazásról. A "sztyeppi írástörténet" megírása nem fért volna bele a 25 oldalba.
22-27. bekezdés
Varga Géza, aki nem tud rovásírni, bírálja a rovásírás szabályait.

Azóta már megtanult rovásírni - de érvelése továbbra is szubjektív, mindig saját elméleteinek igazolását szolgálja.

28. bekezdés
Forrai és Csallány -- Szent István rendeletéről
Varga Géza írásának legsúlyosabb pontjához érkeztünk. Ahhoz, ami miatt belekezdtem ebbe a hosszabb változatba. Ahhoz, ami miatt le kellett írnom az eddigieket, hogy jelezzem, ki az, aki HAMISÍTÓ nak nevezi Forrai Sándor tanárt, írástörténészt.
Varga azzal vádol ja Forrai Sándort, hogy közreműködött egy olyan okmány hitelesítésében és terjesztésében, amely Szent István rovásírás elleni rendeletét foglalja magába(n) s ez Csallány Dezső régésznek az állásába került, mert Forrai Sándor elküldte neki, ő pedig megjelentette az igazgatása alá tartozó múzeum évkönyvében.
Egy több mint ezer éves okmányt hamisítani és egy gyakorló régésszel (aki ráadásul múzeumigazgató) elfogadtatni valódinak, ez nem Forrai Sándorra volt jellemző.
Vallásos ember volt, tiszteletbeli református presbiter. Könyveiben nyoma sincs e rendeletnek, amelyet, ha ő terjesztette volna, bizonyosan beleteszi. Varga már galádul megvádolta ezzel Forrai Sándort az ország nyilvánossága előtt, a Demokrata 1999/45. számában, az Olvasói levelek rovatban. Ugyanitt Badiny Jós Ferencbe is rúg egyet, ostoba rágalomnak nevezve az idős sumerológusnak azt a kijelentését, hogy a rendelet valóban létezett. A rendelet szövege egyébként több kiadványban megjelent, például Grandpierre Endre Aranykincsek hulltak a Hargitára című, 1992-ben kiadott, hiteles adatokra támaszkodó, nagyszerű könyvének 74. oldalán.

Varga arra hivatkozik, hogy ezt a rendelet-hamisítást Forrai Sándor neki elmondta.

Ha így van, bizonyítsa be! (Aki mások véleményét kiforgatja, a leleteket a saját szája íze szerint át meri rajzolni, annak "csak úgy" nehéz elhinni, amit mond!)

Valóban feljárt Sanyi bácsihoz tanulni és ritka, vagy nehezen hozzáférhető. Sanyi bácsi viszont velem azt közölte, hogy mivel akkorra már elvesztette látását, nem tudta ellenőrizni, hogy Varga milyen könyveket vitt el és visszahozta-e őket. Hangsúlyozom, nem azt állította, hogy Varga ellopta a könyveket, csak azt, hogy nem tudta ellenőrizni.

Ez egy feltételezett vád "kontrázása" egy feltételezett "viszont-váddal". Nincs helye egy tudományos vitában!

Amikor Varga már úgy gondolta, hogy mindent megtanult Forrai Sándortól, akkor elkezdte rossz hírét kelteni a Szent István-rendelettel. A módszer ismerős, mi is átéljük Szakács Gáborral az utóbbi években egy-két olyan "írástörténésztől", akik már kihasználtak minket és most be szeretnének feketíteni.
Ez is személyeskedés

Mivel Sanyi bácsit elkeserítette Varga rágalmazása, Gáborral kértük, hogy a Demokratában tisztázza az aljas vád akat, ő azonban a krisztusi tanításhoz tartotta magát, aki megdobta kővel, azt kenyérrel dobta vissza. Varga nem jött el Sanyi bácsi temetésére sem, pedig még a Magyar Nemzetben is olvasható volt az időpontja. Talán attól tartott, hogy tanára és jótevője felkel poraiból és jól pofon vágja rágalmazásért.
Ez is személyeskedés

Tudományos érvelések?
Varga több alkalommal is említi, hogy bírálata nem csak nekem szól, hanem a "nagyoknak" is. E "nagyok" neveit azonban gyávaságból egyszer sem meri kiírni, csak a "kicsit" bántja.
Varga bírálatából kigyűjtöttem a "tudományos" érvelésére jellemző szavakat:
" szégyen, butaság, hozzá nem értés, végzetes félreértés, hiteltelen, érzéketlen (?), ostoba, hazug, téveszme, rettenetes, szégyenletes, fogalma sincs, politikai ízű baklövés, hiba, csalódás, felesleges zavar, minden alapot nélkülöz, tárgyi ismeret hiánya, gondolatgazdagság hiánya, buta, sületlen, tudatlan, világbotrány, komolytalan, kártékony, szerencsétlen megfogalmazás."
Ez remek érv!

Az olvasót nem meri ennyire leszólni, de azért érezteti vélt szellemi fölényét:
" nyájas olvasó, gyanútlan olvasó, jóhiszemű olvasó, az orránál fogva félrevezetett nemzet szánalmas tévelygése és bukdácsolása rovásírásunk kérdéseiben".

Dr. Molnos Angéla lélekgyógyász és nyelvész beszélt nekem egy lélektani kutatásról, amelynek az volt a lényege, hogy a felnőttek valamely személy elleni düh indulataikban, gyűlöletrohamaikban ugyanazokat a szavakat használják a gyűlölt személy ellen, mint amivel gyerekkor ukban őket szidalmazták. Így már érthető Varga szóhasználata...
Ez is személyeskedés

Csak az aggaszt, hogy mit érthet Varga az indokolatlanul hosszúra sikeredett írástörténeti pályafutásom alatt (3. bekezdés), s hogyan próbálja majd ezt megrövidíteni.
Ez is személyeskedés
Uraim és hölgyeim, tessék megbékélni, és együtt dolgozni a közös cél érdekében!

Kolozsvári Győző rovata (kolozsvarigyozo.virtus.hu)

Kolozsvári Győzőnek meg szerettem volna köszönni írásait,
a Virtus honlap "admin"-jától a mellékelt választ kaptam:

----- Original Message -----
From: Virtus Admin
To: Szakács Gáborné
Sent: Wednesday, March 31, 2010 12:40 PM
Subject: Re: Fw: Kolozsvári Győzőnek levél

Sajnos a felhasználóink adatait nem adhatjuk ki. Javasoljuk, hogy a rendszeren belül küldjön neki levelet, de ha arra nem válaszol, nem tudunk sajnos segíteni.

Virtus Admin

----- Original Message -----
From: Szakács Gáborné
To: admin@virtus.hu
Sent: Tuesday, March 30, 2010 8:05 AM
Subject: Fw: Kolozsvári Győzőnek levél

----- Original Message -----
From: Szakács Gáborné
To: admin@virtus.hu
Sent: Monday, March 08, 2010 11:33 AM
Subject: Fw: Kolozsvári Győzőnek levél

----- Original Message -----
From: Szakács Gáborné
To: admin@virtus.hu
Sent: Friday, March 05, 2010 7:25 PM
Subject: Fw: Kolozsvári Győzőnek levél

----- Original Message -----
From: Szakács Gáborné
To: admin@virtus.hu
Sent: Sunday, February 28, 2010 10:40 AM
Subject: Kolozsvári Győzőnek levél

Tisztelt "Admin"!

Kolozsvári Győzőnek szeretnék válaszolni egy régebbi írására. Hogyan tehetem meg? A kolozsvarigyozo.virtus.hu címen nem tudom elérni.
Üdvözlettel: Friedrich Klára