|
|
Rovásírás
és runaírás
|
|
Rovásírás és runaírás |
Az elmúlt néhány évben a Kárpát-medence felé fordult több nemzetközi tekintélynek örvendő, őstörténettel foglalkozó külföldi kutató figyelme. Az angol lord Colin Renfrew régész és Richard Rudgley őskortörténész, az amerikai Grover S. Krantz antropológus, az olasz Mario Alinei nyelvész egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít hazánk területének és elődeinknek bolygónk szellemi és anyagi értékeinek létrehozásában.
A műveltség fontos összetevője az írás, amely Erdély területén már az újkőkorban megjelent, amint ezt az Alsó-Tatárlakai sírlelet, valamint Torma Zsófia régésznő gyűjteménye és az ő munkássága nyomán megindult feltárások bizonyítják. Európa, Ázsia írásait és keletkezésük idejét összehasonlítva joggal feltételezhető, hogy a mi Kárpát-medencei elődeink terjesztették el az írás tudományát ezekben a térségekben. Álljon itt most csak egyetlen érv e mellett: Kállay Ferenc A pogány magyarok vallása című könyvében (1861) a forrást meghatározva írja, hogy a pelazgok 16 szkíta betűt vittek le a mai Görögország területére. Ebből a 16-ból 12 megfelel a ma székely-magyarnak nevezett írás betűinek. Forrai Sándor írástörténész véleménye szerint a latin nagybetűk is a rovásírásból eredeztethetők.
Szkíta és hun elődeink voltak az átadók a germán írásbeliség létrejötténél is. A germánok egyik korai írásemlékét hordozza annak a Kr. előtti 3. századból származó 22 bronzsisaknak egyike, amelyeket 1812-ben a stájerországi Negau mellett ástak ki. A rajta lévő feliratot nyugodtan nevezhetnénk szkíta-hun írásnak is, mert minden betűje megtalálható rovásírásos emlékeinken.
A germánok írásjeleiket runáknak nevezték. A "run" szó az ó-északi germán nyelven titkot jelentett. Tacitus római történetíró I. században írt Germania-jából megtudhatjuk, hogy a nemzetségfők a gyümölcstermő fák ágait levágva, ezekre jeleket rónak, majd az ágakat egy fehér vászonra dobják. A nemzetségfő az égre tekintve találomra kiválaszt hármat e rótt botokból, és ezeknek betűiből következtet a jövőre.
A későbbi Németország területén
a 24, Angliában a 31 betűből álló runaváltozat terjedt el. Hrabamus Maurus fuldai
apát a IX. században egy 16 betűs változatot jegyzett le nyelvtankönyvébe. A
runasort első 6 jegyéről Futharknak nevezzük.
Képünk a Tolnai Lexikonból származik.
A runák a kelta-germán területeken
a VIII. századig voltak használatban. Ekkor a római kereszténységre térítéssel
együtt a latin betűket is rájuk kényszerítették. A kelta ősműveltség emlékeit
azonban már évszázadokkal korábban gyomlálgatták a térítők, pótolhatatlan kárt
okozva. Szent Patrick, Írország védőszentje és apostola (Kr. u. 380-460) személy
szerint 180 kelta nyelven írt könyvet égetett el. Hát fura egy védőszent az
ilyen, annyi szent! Itt most nem térünk ki a magyar rovásírás megsemmisítésére
irányuló hasonló hatékony intézkedésekre.
A svédek dicséretére legyen mondva, ők még a XIII. századig kitartottak a runaírás
mellett, megbecsülve hagyományaikat. Ősműveltségünk tiszteletére nálunk sem
lehet panasz, egyre több kutató, oktató, tanuló használja a rovásírás betűit,
Szakács Gábor évente az egész Kárpát-medencére kiterjedő versenyeket szervez,
bár a hivatalos tudomány továbbra is kitart amellett, hogy a magyarokat a X-XI.
századi nyugati térítők tanították meg a betűvetésre.
Svédországban több mint 2500 runafeliratos kő maradt fenn, Dániában 300, Norvégiában, Izlandon, a Man szigeten, az Orkney szigeteken újabb 500. A leghosszabb szöveg a svédországi Rök sziklán olvasható, csaknem 800 jelet tartalmaz és a IX. században készült. A legtöbb követ halottaik emlékére állították és ma nemzeti kincsnek tekintik őket.
Képünkön
nem a Rök Szikla látható |
A runák eredetéről a kutatók különféle meggyőződésre jutottak. Nem tévedtek nagyot azok, akik az ógörög vagy etruszk származást igyekeztek bizonyítani, hiszen ezek is a mi Kárpát-medencei ősírásunk gyermekei. Hivatalosan a runákat az etruszk írás alpesi változatának tekintik.
A runa írás
iránya a korábbi feliratokon többnyire jobbról - balra, a későbbieken inkább
balról - jobbra haladt. Néha a betűket elfordították, vagy fejre állították,
ők bizonyára tudták miért. A sorok kanyarodása gyakran busztrofedon, azaz
ökörszántás szerű, vagy az emlékkő kanyargó mintázatát követik. .
A runákról a germán mitológiában is szó esik. E szerint Odin (Wotan) a főisten
9 éjjelen át függött egy fán, mintegy áldozatot vállalva, hogy megtudja a
runák titkát. Bragi, Odin fia a költészet istene runajeleket visel a nyelvén.
Odin másik fia, Baldur pedig a világ végén a holtak országából kiszabadulva
aranytáblákat talál, amelyekre runákkal vésték népe történelmét.
Runafeliratos tárgyak napjainkban is felbukkannak. A Turán című eredetkutatással
foglalkozó lap 2000 október - novemberi számában Dr. Erdélyi István és Szöllősy
Kálmán írt a Mohács környéki Lippón előkerült, 12 jelet hordozó orsógombról.
Jelen írásunkban egy runafeliratos ezüsttárgyat mutatunk be, amely lehet pecsételő,
amulett, esetleg ünnepélyes alkalmakkor viselt köpenyt, palástot nyakban összefogó
díszgomb. Átmérője 2,7 cm, magassága fogantyúval együtt 3,5 cm. (Jobb oldali
ábra)
Pecsételőket,
bélyegzőket igen régóta használ az emberiség díszítésre, méltóság,
vagy tulajdonjog jelzésére, |
László Gyula Vértesszőlőstől Pusztaszerig című könyvében (1974) egy, a Körös műveltségből származó, tehát 6-7000 éves bélyegzőt láthatunk. |
Ha az itt
részletezett tárgy egy pecsételő, akkor a negatív képet látjuk, így át kell
tennünk pozitív képre. A felirat indító és egyúttal záró jegye a ,
amely a pajzs szerű középső rajzolat alatt helyezkedik el. A runa ábécékben
ilyen betű nem található, igen hasonlít viszont a magyar rovásírás NT jelére,
amely egyúttal a "Szent" szó képjele is. Jelen tárgyunkon szintén
áldást osztó jelzés lehet, vagy pap, szentnek tartott ember volt a tulajdonosa.
A lenyomaton
e jeltől jobb felé haladva első betűnk az N, a második az S, harmadik a W,
negyedik az U. Az ötödik TH (vagy W) betűt a száránál összerótták a fejjel
lefelé fordított A-val. Összerovás a runáknál és más, elődeinktől átvett írásnál
alig fordul elő. Betűkötések alkalmazása szinte kizárólag a magyar rovásírásra
jellemző. Hogy itt megjelenik, arra utal, hogy a tárgyat a runákat jól ismerő
szkíta, hun, vagy avar, tehát rovásíró mester készítette barátságból, emlékül,
vagy megrendelésre. Hetedik betűnk a Z, majd ugyanaz az áldást, "szent"-et
jelentő képjel zárja a betűsort.
Pecsételőnknél tehát a lenyomat felirata: N, S, W, U, TH, (vagy W), A, Z.
Amennyiben amulett vagy díszgomb, a betűk a tárgyon jobbról balra haladva:
Z, A, TH (vagy W), U, W, S, N.
Új olvasat - 2008.
A runák változatait jobban megismerve a következőképpen módosul 2006-os véleményem:
A korábban
W hangértékűnek gondolt runa a véset fényképe alapján inkább
F. A Z hangértékkel jelölt pedig R
is lehet több runasor és runafeliratos emlék alapján. A "szent"
jelentésűnek gondolt jelhez hasonlót Fischer Károly Antal angolszász runái
közt találtam, hangértéke: K. (A hún-magyar írás és annak fennmaradt
emlékei -1889.)
Az új olvasat
tehát: FUTHARK G S. A futhark a runa betűsor elnevezése, az első 6
betűjéből áll össze. Ezt a 6 betűt a runasorokban általában a GW követi, itt
azonban a GS -t vésték a tárgyra. Ebben az új változatban a felirat az
F-nél kezdődik.
A tárgyon található 8 jelből formailag azonos a magyar rovásírással 7, a pelazggal
4, az ógöröggel 6, az etruszkkal 5. Ez szintén azt bizonyítja, hogy közös
forrásból erednek, annak ellenére, hogy a hangérték egyezés nem számottevő.
A középső pajzsszerű minta díszítés vagy címer. A tárgy korát a latin betűs
írás térhódítása, tehát a VII. század elé kell tennünk, amennyiben nem titkos
társaság pecsétjéről vagy jelvényéről van szó, mert később már nem használhatták
volna nyíltan.
Mivel az úgynevezett közönséges runák és a gót, markomann, svéd, norvég runák
között némi formai és hangértékbeli eltérés van, az egyértelmű megfejtés nehéz.
Ahogyan egy runaszakértő mondta: minden feliratnak annyi megoldása van, ahány
kutató dolgozik rajta. Hasonló az eset Nagyszentmiklósi Kincsünkkel is. Ez
azonban egyáltalán nem tréfás, hiszen a régi korok műveltségének elpusztítói
bennünket, késői utódokat is kiraboltak.
Irodalom:
Faulmann, Karl: Illustrierte Geschichte der Schrift (Wien. Pest. Leipzig.1880)
Fischer Károly Antal: A hún-magyar írás és annak fennmaradt emlékei (1889, Hun-idea
Kiadó, 2005)*
*Fischer könyvének létezik egy 1992-es hasonmás kiadása is a Hétágú Síp Alapítvány
által.
Friedrich, Johannes: Geschichte der Schrift (Heidelberg, 1966)
Hering, Elizabeth: Az írás rejtélye (Gondolat, 1966)
Koch, Rudolf: Jelek könyve (1923, Gondolat Kiadó, 1990)
Mitológiai ábécé (Gondolat Kiadó, 1970)
Nibelung ének (Remekírók sorozat, fordította Szász Károly, 1868)
Page, R. I. : Runes (The British Museum Press, 1987)
Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (1909, Tinta Kiadó, 2002)
Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei (1915)
Szöllősi Kálmán: Egy csodálatos lelet: rovásírásos orsógomb Baranyából (Turán,
2000/okt.-nov.)
Tegnér Ézsaiás: A Frithiof monda (Remekírók sorozat, 1868)
Wimmer, L.F.A: A bezenyei runás fibulák (Archaeologiai Értesítő, 1894)
Friedrich Klára 2006, 2008.
Fénykép: Veres Nándor
Grafika: Barta József
|
|
Rovásírás
és runaírás
|
|
|