|
|
Tíz kérdés W. Barna Erika grafológushoz
|
|
Friedrich Klára: Tíz kérdés W. Barna Erika grafológushoz |
Mottó:
"Amikor írsz, egyedi léted csodájával szembesülhetsz.
Amikor írsz, emberi életed legmagasabb rendű alkotófolyamatát élheted át." (W. Barna Erika)
Az írások története mindig nagyon érdekelt, különösen a székely-magyarnak nevezett rovásírásé. Igyekeztem ennek a tudományágnak olyan területeit feldolgozni, amelyekkel eddig nem foglakoztak, például tanulmányt írtam a rovásírás és diszlexia, valamint a rovásírás és balkezesség kapcsolatáról. Tankönyvet, gyakorló füzeteket készítettem gyermekek számára, felhasználva fejlesztő tanári tapasztalataimat.
Régóta foglakoztat az is,
vizsgálható-e a rovásírás a grafológia módszereivel? Rovásírásos levelezésem
során sok egyéni jellegzetességet veszek észre. Az elmúlt évek folyamán több
grafológust kerestem meg, anyagokat adtam nekik a rovásírásról, írásmintákat
különböző korokból, de sajnos nem vállalkoztak kérdéseim megválaszolására.
Szerencsére egy általam
tartott rovásírás tanfolyamon az egyik hallgató, Csizmadia Márta a neves grafológust,
W. Barna Erikát ajánlotta, aki tanára volt a Mantra Szabadegyetemen. Ő a szerzője
a Beszél az írás - kézírásunk rejtett üzenetei c. nagysikerű könyvnek.
Ebben többek között örömmel olvastam A kézírás csodája című meditációt, mivel
jómagam is a rovásírás területén a kézírás híve vagyok. Arra bíztatom a rovásírást
tanulót, gyakorlót, hogy kézzel írjon. Az írásmozgás testünk legfinomabb, legösszetettebb
mozgásformái közé tartozik, mely-oda-vissza hat. A számítógép billentyűinek
nyomkodása nem közvetíti ezt a hatást, bár nem vonom kétségbe a gyors továbbításból
eredő előnyeit.
W. Barna Erika személyes
találkozásunk során vállalta a feladatot. A rovásírást ismertető kiadványokon
kívül átadtam Thelegdi János 1598-ban írott kis tankönyvében található Miatyánk
két másolatának és a Bél Mátyás által lejegyzett Miatyánknak fénymásolatát,
valamint tíz rovásíró ismerősöm és jómagam által leírt Miatyánkot. Ez utóbbi
W. Barna Erika ötlete volt, hogy a szöveg egységes legyen. Kérése szerint mind
a tizenegyen latin betűvel és rovásírással is leírtuk az ima szövegét. Az írásminták
elkészítői között vannak minden korosztályból nők, férfiak (egyikük balkezes),
és egy gyermek is. A kutatásban részt vevő személyek a gyakorlottság különböző
fokán állnak.
W. Barna Erikának tíz kérdést tettem fel és megkértem, ha ezeken kívül bármilyen észrevétele van, gazdagítsa vele ismereteinket.
1. Mi a véleményed
az íráskép egészéről, mi az első benyomásod, mint grafológusnak, ha a rovásírásos
szöveget tanulmányozod?
A kérdést több apró részletre
bontva érdemes megközelíteni. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen íráshordozók
állnak a háttérben. Jelentős különbség van, ha a tanulmányozott rovásírásos
szöveget fába rótták, kőbe vésték, selyemre festették vagy pl. golyóstollal
vagy töltőtollal egy papírra írták. A legtermészetesebb vizsgálati anyag jelenleg
a papírra vetett szöveg. Az sem mindegy, hogy aki írta, az már magas szinten
ismeri a rovásírást, vagy éppen nemrég kezdte el tanulmányozni. A legmagasabb
minőséget a teljes automatizmussal megszületett rovásírásos íráskép jelenti,
a leggyengébbet természetesen az, aki még éppen tanulja a rovásírásjeleket.
Ha egy optimális helyzetet
veszünk, pl. azt, hogy papírra írta valaki a jelenleg szokásos íróhelyzetben,
magas rutinszintre jutott az írása, akkor azt lehet mondani, hogy ugyanazzal
a grafológiai módszerrel elemezhető, mint a világon bármelyik kézírás. Ugyanúgy
egyéni tempóban fog írni, egyéni betűméretei lesznek, egyéni módon díszíti vagy
egyszerűsíti a formákat és így tovább.
Fontos azt szem előtt tartani,
hogy a latinbetűs íráshoz szokott szemünknek szokatlan maga az írás iránya is,
de a jelformálás szaggatottsága is, vagyis a rovásírásban minden jel önmagában
áll, az eredeti ábécé alapján hiányzik a jelek összekötöttsége. Ez természetes,
mivel fába rótták eredetileg, ezért a gördülékeny írásmozgás lehetetlen volt.
A papírra tollal írt rovásírás létrehozása azonban új helyzetet teremt, mert
létre tudhat jönni egy olyan folyamatos írómozgás, melynek során spontán módon
megszülethetnek a kötővonalak. Ez a jelenség a gyakorlatban is megfigyelhető,
de kizárólag csak olyan személyeknél, akik teljes automatizmusra tettek szert
a rovásírásos szöveg írásában.
Fontos azt szem előtt tartanunk, hogy a rovásírásban is minden grafikus jel létrehozása egyéni módon nyilvánul meg. A legkülönbözőbb variációk születhetnek: egy rovásírásos szöveg is lehet kötöttebb és kötetlenebb, az egyes jelek állhatnak egymástól távolabb vagy egészen közel. A grafológiai elemzés szempontjából a legfontosabb az a finom mozgás vagy rezgés, ami az egyéni írástempót rögzíti. Az eddigi tapasztalatom alapján csak néhány olyan rovásírásos szöveget láttam még, amelyet teljes automatizmussal írtak. Több olyan mintát láttam, amit magasabb szintű rovásírás-tudással készítettek, és igen közel állt már a teljes automatizmushoz, de tömegesen inkább közepes vagy alacsonyabb gyakorlottsággal rendelkező személyek kézírásával találkozhatunk. Én magam is csak alacsonyabb rutinszinten rovom a rovásjeleket, alkalmi író vagyok, jelről jelre haladva formálgatom az írást, nagyon messze vagyok a "szótestekben író" gyakorlattól. Hogy szemléletes legyen a példa, lépjünk ki egy pillanatra a rovásírásból és nézzünk példákat a kínai kézírásra, ami a mozgás- és formaalakítási tendenciákat tekintve sok hasonlóságot mutat a rovásírással (legalábbis jóval nagyobb hasonlóságot, mint a latinbetűs kézírásmód).
A fenti képek
alapján látható, hogy a két legfelső mintát gondosan jelről jelre haladva írták,
míg az alatta lévőket gyors tempóban, magas automatizáltsági szinten, amelyben
már eltűnik a kézmozdulatok szaggatottsága és a jelek "egymásbaolvadtak"
: szótesteket formáltak. Ez utóbbihoz hasonlíthatjuk azokat a rovásírásokat
is, amelyeket ilyen magas gyakorlottsági szinten hozott létre az írója. Mindehhez
arra van szükség, hogy a rovásírást a latinbetűs helyett, napi szinten használja
valaki, vagyis ez legyen az információközlő csatornája. A teljes automatizmus
kialakulásához több évre van szükség, az kevés, ha valaki jól ismeri a betűket
és alkalmanként használja ezt is a szokásos latinbetűs írásmód mellett.
Ha egy rovásírásos szövegre rátekintünk, legszembetűnőbb a rovásírásjelek mérete, a térkitöltés mértéke, a jelek dőlésiránya, ezeket bárki azonnal láthatja. Egyéni jellemző, hogy kis vagy nagy méretű jeleket alkalmaz valaki, de tudni kell, hogy a rovásírás tanulás kezdetén mindenki nagyobb méretű jeleket ír, s csökkennek a jelméretek, ha már magasabb írásgyakorlottságra tesz szert valaki. Ugyanakkor a betűméretben a dominanciaigény is tükröződik, ezért meglehetősen bonyolult elemzési folyamatról van szó. Hasonlóan a térkitöltés is árulkodó: van, aki teleírja a rendelkezésére álló lapfelületet, van, aki visszafogottan, mértéktartóan ír. A méretek látványos jellemzők, de grafológiai szempontból mégis a vonal tanulmányozása vezethet el bennünket a mélyebb információkhoz. A vonalminőségeket már csak a beavatott szem látja kellő árnyaltsággal, s csak egy jól felkészült grafológus képes a mikroszkópos vonalvizsgálat során tapasztalt jellemzőket értelmezni a személyiségre vonatkozóan. A vonal az írás szövete, a legegyénibb grafikus jellemző, ezért nagyobb jelentősége van az elemzés szempontjából, mint a méretnek vagy a térkitöltésnek. A vonal lehet energikus, "egészséges", lehet erőtlen, "beteg", vagyis a személyiségre vonatkozó legmeghatározóbb tulajdonságokat a vonalképzésből olvashatjuk le. A vonalelemzés az origo, innen kell elindulni, ide kell visszatérni, a vonaljellemzők ismeretében lehet a betűméretet, a térkitöltést és az összes többi grafikus jellemzőt helyesen értelmezni.
2. A rovásírásban
nincsenek ékezetek, nincs alsó és felső zóna, mint a latin betűs folyóírásnál,
a betűk nem kapcsolódnak egymáshoz. Mennyiben nehezíti ez a grafológus elemző
munkáját?
Valóban egy másféle megközelítési
formát jelent, de túl nagy jelentősége nincs, mivel az elsődleges szempont a
vonalképzés, továbbá az egyéni mozgásmintázat és a formaalakítás vizsgálata,
amit zónák nélkül is nagyszerűen lehet tanulmányozni. A kézíráselemzés lényegi
meghatározója a már említett vonalvizsgálat. Itt egy pillanatra meg is kell
állnunk, ugyanis a legkomplexebb vonalvizsgálatot kizárólag csak töltőtollal
készített írásmintákon tudunk elvégezni. A golyóstollal írt szövegen is jól
látható, hogy mennyire energikusan vagy milyen erős nyomatékkal hozta létre
az írásmintát, látható, a vékonyabb és vastagabb vonalak ritmusa - esetleg annak
a hiánya, szaknyelven fogalmazva: látható az, hogy a vonalritmusban megjelenik-e
a relief: a hajszál és árnyékvonalak ritmikus váltakozása. Ez mind nagyon beszédes
jellemző, de még ennél is fontosabb a mikroszkopikusan vizsgálható vonalminőség
és vonalszél. A vitalitás, az ösztöntendenciák, a szociabilitás csakis a vonalvizsgálat
alapján tárul fel, és ez a rovásírás-vizsgálatban különösen nagy hangsúllyal
bír, mivel hiányoznak a kötésmódok is, a kötöttségi jellemzők is.
A zónák bár hiányoznak,
de a vonalminőségen kívül a betűméretben jól látható, hogy felfelé vagy lefelé
irányul a mozgás, amiben a felső vagy alsózónás törekvések is megjelenhetnek.
A felfelé nyúló vonalaknál "felső zóna" hangsúlyra, az alapvonal alá
eső jeleknél "alsó zónás" tendenciákra következtethetünk. A hangsúlyok
a méretben is megmutatkoznak. Az biztos, hogy sokkal finomabb vizsgálati módszerre
van szükség, mint a háromzónás betűk esetén. A rovásírásos szöveg esetén nagyobb
jelentősége van néhány milliméternyi eltérésnek, méretnövelésnek, mint a latinbetűs
írásban.
Fontos azt is látnunk, hogy
bár a rovásírásban hiányoznak az ékezetek és a zónák, ugyanakkor a központozás
itt is jelen van. Vesszők, pontok, kettőspont, pontos vessző itt is létezik,
ami szintén sokféle információt hordoz, különösen azért, mert ezt a latinbetűs
írásból "hozzuk át", vagyis az írásjelek kitétele teljes automatizmussal
történik. Igen nagy jelentősége van a vesszők méretének, formájának, energetikai
jellemzőinek, mert ezekből feltárulnak a személyiség gátlásjegyei, önmagához
és a másik emberhez való viszonyulása, szorongása vagy pozitív beállítottsága.
Csak pusztán az írásjelek alapján belátható, hogy valaki siker-vagy kudarcorientált
típushoz tartozik-e, ill. külső vagy belső kontrollos személyiség.
A kínai jelekkel való hasonlóság
jelen van annyiban is, hogy ott sincs meg a háromzónás tagoltság, nincsenek
ékezetek, mégis magas szintű grafológiai kultúra alakult ki, méghozzá a francia
grafológia alapján. Egészen egyértelműen fogalmazva: a francia grafológiai tudásra,
a francia kutatási eredményekre alapozva alakult ki a kínai grafológiai kultúra.
Egy francia grafológusnő: Therese Menasse-Cremers kezdeményezésével indult el
a kínai grafológia megteremtése az 1960-es évektől.
3. Melyek azok
a mutatók, amelyek a rovásírás elemzésénél a grafológus számára rendelkezésre
állnak? Pl. vonalvastagság, nyomaték, térrel való gazdálkodás, betűnagyság,
dőlés, stb. ?
Igen, ezek a grafikus jelek
megfigyelhetők minden kézírásban vagy firkában, bármely ábécét használja valaki.
Az előzőekben elmondottak alapján a vonalvizsgálat elsődlegessége után legfontosabb
a ritmus vizsgálata, amely a három ritmusfajtát jelöli: mozgásritmust, formaritmust
és térritmust. Az mondhatjuk, hogy éppen úgy nagyszámú grafikus jellemzőt vizsgálhatunk,
mint a latinbetűs kézírásokban, de hozzáigazítva azokat a rovásírás jellemzőkhöz.
Nagyon fontos a rovásírás-elemzés
során is az összbenyomás, ami az írásminőséget rejti. Vizsgálhatjuk az eredetiséget,
gyorsaságot, varabilitást, homogenitást, gördülékenységet és a mozdulatok gazdagságát
ill. differenciáltságát, valamint a formaalakítás árnyaltságát, de nyilván a
kilengések, a betűméretek is "beszélnek". Önmagában már a vonalvizsgálatból
és az összbenyomás jellemzőiből feltárul az író ember személyiségének a "minősége":
érettsége, intellektusa, szellemi horizontja, értékrendje, erkölcsi szintje,
önértékelése - a legfontosabb karakterjellezőket említve. A rugalmasság, a merevség,
az alkalmazkodási készség vagy annak hiánya is viszonylag könnyen kiolvasható
az összbenyomásból.
Az alacsonyabb rovásírás-gyakorlottsággal
megformált szövegekben kizárólag csak a vonaljellemzőkre szabad alapozni az
elemzést, amelyből a mélyebb energetikai tendenciákra, az egyéni mozgásszokásokra,
mozgásmintázatra tudunk következtetni. A formaalakítási jellemzők szintén feltárulnak,
de mivel az írásgyakorlottság alacsonyabb, ezért annak nincs akkora súlya, mint
pl. a latinbetűs írásokban. Egészen konkrét példát említve: a Friedrich Klára
által átadott írásminták ún. kettős minták, mivel ugyanaz a személy írta le
a Miatyánkat latinbetűs és rovásírásos szövegformában. Pl. az egyik személy
esetében a latinbetűs, magas automatizáltságú kézírásában szívproblémákat jelez
a kézírás, míg a rovásírás betűkben ez csak nagyon áttételesen jelenik meg,
mert mozgásfolytonosság hiánya gátolja az energiák pontos leképeződését.
Ugyanakkor a dominanciaigény,
az expanziós törekvések, az ambíciók rendkívüli pontossággal megjelennek a rovásírásos
szövegben éppúgy, ahogyan a latinbetűs szövegben. Ilyen értelemben a térritmus,
a tér kitöltése, a betűméretek, a mozdulatok kilengése és a nyomaték együttesen
minden nehézség nélkül leolvasható a rovásírásos szöveg alapján is, de a legmélyebb
személyiségrétegeket érintő információk már nem tudnak átjönni.
Fontosnak tartom hangsúlyozni
azt, hogy a rovásírás sajnos hosszú ideig "parlagon hevert", így még
nem tudott kialakulni az a szintje, ami a latinbetűs írásunk esetében létrejött.
Ha egészen korán gyermekkorban az írástanulással egybekötve latinbetűs és rovásírás
jelekkel tanul meg valaki írni, akkor elérhető az, hogy mindkét írásfajtát teljes
automatizáltsággal tudhatja működtetni minden magyar ember. Nagy fordulatot
hozhatna, ha már az általános iskola negyedik osztályától kezdve bevezetésre
kerülhetne ez az írásmód is. Nagy jelentősége van annak, hogy a rovásírás archaikus,
őrzi a magyar múltat, így aki ezt írja, folytonosan tudatosulhat benne, hogy
a magyar történelem, a magyar kultúra többezer éves alapokra épül. Egy új identitást,
pontosabban a valódi identitást adhatja vissza, fogalmazhatjuk úgyis: egy új
öntudatot, a hagyományaink ereje általi önbecsülést adhatja, az elszakadozott
lelki gyökerek újra kinőhetnének. Azért is lenne nagy értéke a 9-10 éves korban
elkezdett rovásírás-tanulásnak, mert eben az életkorban a gyermekek szeretik
a rejtélyes dolgokat, a "titkos"-írásokat, és a rovásjeleket intenzív
szellemi élményként, játékosan sajátíthatnák el. Biológiai hatásmechanizmusát
tekintve pedig gyógyító, személyiségfejlesző hatású, mivel a rovásírás napi
gyakorlása a jobb és bal agyféltekék magasabb koordinációját, koherenciáját
alakítja ki.
Tehát, ha összesítem az
eddigi kutatásaim alapján a rovásírás grafológiai elemzése során alkalmazható
elemzési szempontokat, akkor a fontossági sorrend a következő :
1. vonalvizsgálat (min. 30-szoros mikroszkopikus vizsgálat alapján)
a. vonalminőség,
b. vonalfeszültség
c. vonalritmus
d. vonalszélek
e. vonalvastagság
f. vonalvezetési sajátosságok, nyomás
2. térritmus (beírt-beíratlan felületek arányai, margók, bekezdések, sorvezetés, sortávolságok, szótávolságok, jeltávolságok,)
3. mozgásritmus (gyors-lassú tempó, mozgástípus, dőlés, rugalmasság-merevség, kilengések, szabályosság, szabálytalanságok, )
4. formaritmus (betűméretek, egyenes és ívelt vonalak arányai, illesztések, dőlés, betűformák variabilitása, ligatúrák)
Az általad átadott írásminták
közül a legspontánabb minőséget a 13 éves fiúgyermek rovásírásos szövege képviseli,
nála már jól láthatóan magas a variabilitás, és megjelenik az a gördülékenység
és mozdulati könnyedség, ami lehetővé teszi a mélyebb személyiségvizsgálatot
is. A többi írásminta esetében ennél gyengébb a spontaneitás, ami bizonyos információk
takarását is jelenti.
4. A rovásírás
hagyományosan jobbról-balra halad, ezért a balkezes rovásírók arról számolnak
be, hogy így könnyebb írniuk, mivel nem takarják a betűket. Milyen új helyzet
elé állítja a jobbról-balra haladás a grafológust és nehezíti-e az elemzést?
Az elemzést nem nehezíti, lényegében csak meg kell fordítani az irányokat, a rovásírás mozgásirányára rávetítve a hagyományos grafológiai vizsgálati szempontokat. Nyilvánvalóan, aki bal kézzel ír, az könnyebben boldogul ezzel az írásiránnyal, de ettől még nem változik meg jelentősen a kézírás. Vagyis nem létezik "jobbkezes" vagy "balkezes" grafológia, mert a lényege ugyanaz marad, akármelyik kézzel írja valaki. Sőt ugyanaz a helyzet, ha nem kézzel, hanem lábbal vagy szájjal ír valaki. A kézírás, mint "agyírás", magasabb mechanizmusok által irányított pszichomotorikus jelenség, így nincs túl nagy jelentősége, hogy melyik kézzel hozzuk létre. Az agyi központok által vezérelt izom-ideg koordináció egyaránt létrehozható jobb és balkézzel. Sőt, ha még magasabb szintre lépünk, akkor valójában még az agynál is magasabb síkon zajlik a vezérlés: a magasabb rendű Én által irányított, rendkívülien bonyolult folyamatról van szó, amit teljes egészében a mai agykutatás sem tud még értelmezni. De ez csak idő kérdése, a tudomány fejlődése hatalmas léptékben zajlik, hiszen már a "bozon" létét is felfedezte, bevezette a tudomány. Innen már csak egy lépés a látható és láthatatlan világ kapcsolatának megfejtéséhez.
5. Könyvednek
207. oldalán olvasható, hogy folyóírásnál a domináns kéz nem állapítható meg.
Mivel az általam küldött mintában van egy balkezes, ugyanez vonatkozik-e a rovásírásra
is?
Igen, természetesen, mindig
minden esetben 3 információt kötelezően meg kell adni: milyen nemű az író személy,
hány éves, jobb vagy balkezes. Ugyanez érvényes ebben az esetben is. Nyilvánvalóan,
aki bal kézzel ír, az könnyebben boldogul ezzel az írásiránnyal. Mindent összevetve
azt lehet mondani, hogy a jobb vagy balkéz használat ismerete fontos a grafológusnak,
de magát az elemzési szempontokat ez nem módosítja lényegesen, ahogyan ez már
az előzőekben elmondottakból is kiderül.
6. A rovásírók
gyakran túl közel írják egymáshoz a szavakat. A tagolásnak és a térkihasználásnak
milyen jellegzetességeit látod a mellékelt anyagokban?
Egyénileg változó ez is,
van, akinél a beírt felület kerül túlsúlyba, és van, aki igényli a beírt és
beíratlan felület arányos beosztását. Ahogyan már elhangzott: sokkal finomabb
érzékelésre és vizsgálati éberségre van szükség a rovásírásos szövegek esetén,
nagyobb súlya van a millimétereknek, mint a latin betűs írásoknál. Nemcsak a
szavak, hanem az egyes jelek távolsága is egyéni, de a rovásírásos szövegekben
általában, s az általad átadottakban is jellemző a jelek közötti távolság megnövelése
és a szótávolságok csökkenése. Ez fakadhat abból is, hogy megfordított írásirány
miatt kevésbé érzékelhetők a szótávolságok, s egy jobbkezes embernél a jobbtendencia
természetes. A csökkent szótávolságok jobbtendenciának felelnek meg a rovásírásban,
ezért szinte magától értetődő jelenségként kezelhetjük.
Ugyanakkor tovább boncolgatva
a témát a következőkre jutunk. A személyiség érzékenysége megjelenik a vonalminőségben,
a vonal nyomásában vagy a betűformák kecsességében, de még a tagolásban is megmutatkozik.
Az emocionális, sensibilis személyek esetében csökkenhetnek a szóközök, ha a
kötődési igénye magas, vagyis ha erősen szociábilis karakter. Ugyanakkor, ha
gyenge a szociabilitása, akkor megnőnek a szó és sorközök a sensibilitás ellenére.
Rendkívül bonyolult rendszerről van szó, ahogyan ezt minden könyvemben hangsúlyozom:
minden ember egyszeri, egyedi személyiség, így a kézírása is az. Igaz ez a rovásírásos
mintákra is, mindenkinél másféle ritmusjellemzők alakítják az írómozgást.
A mellékelt anyagokban a
betűméret és a szótávolság összehangoltságát látjuk. Azt viszont újra és újra
szem előtt kell tartani, hogy a mellékelt anyagok közül egyetlen egy sem éri
el a legmagasabb automatizáltsági szintet. Ezt abból is láthatjuk, hogy a latinbetűs
szöveg betűméreteihez képest a rovásírással írt szövegek betűi megnövekedtek.
Pl. az egyik esetben többszörös betűméret növekedésről is szó van. Amikor a
rovásírás-készség eléri a legmagasabb automatizáltsági szintet, akkor nem fognak
lényegileg különbözni a betűméretek sem.
7. A rovásbetűk
között melyek a kedvenceid? Van-e olyan, amelyik különösen tetszik? Milyen hatással
vannak ezek a nagyon régi betűk a grafológusra?
Számomra az a lenyűgöző
a rovásírásban, hogy rendkívüli kreativitásra ad lehetőséget, az összevonások
sokféle egyéni megoldásokban mutatkozhatnak meg. Minden jel kedves számomra,
s a rovásírásos szöveg ad egy olyan többletet számomra, ami az ősi titkokhoz,
a legvégsőkig letisztult formákig vezet. Ha kozmikus léptékben fogalmazok, akkor
a Teremtés kezdeti stációjához vezet el, amikor még átláthatók a teremtett világ
emberi élményei és az élményekről rögzített írásjelek összefüggései. A latinbetűs
írás oly mértékben absztrakt, hogy nem ismerhetők fel benne azok a mögöttes
létsíkok, amelyeket még a képírásokból is, a rovásírásból is felismerhetünk.
Azt fogalmaztam meg magamban, hogy a rovásírásos szövegeknek nagyobb közlési
ereje van, mint a latinbetűs írásnak. A konkrét képi sík és az elvonatkoztatás
még átlátható, ez adja a rovásírás többletüzenetét. Formáját és közlésmódját
tekintve archaikus, így a látványa maga is visszaemel évezredek távolába. A
rovásírás gyakorlás a nagy rohanáshoz szokott, a logikát túlhangsúlyozó mai
embernek lehetőséget nyújt a nyugalomra, a tempó lassítására, szemlélődésre,
a meditációra, a jobb agyfélteke aktivitásának erősítésére. A rovásírás:
meditatív írásmód. Rajzolva írunk, a geometrikus formák kozmikus formák,
energetikai szempontból többféle finommotorikus mozgásmódot aktivizál, mint
a latinbetűs írásmód.
Visszatérve a kérdésedre:
ha lehet "kedvenc" jelemről beszélni, akkor az egyik az "I"
betű, amely az egység betűje, amelyben a világmindenség, Isten is rejtve van.
De mindegyik betűben megtalálom azt a szellemi gyönyört, amit egy régész találhat
meg az egymásra rakódott, de a régi időket megőrzött földkérgek feltárása során.
8. Először vállalkoztál
arra a grafológusok közül, hogy feltárd a magyarok kézírásának jellegzetességeit,
sőt ezek hátterét. Mennyiben egyeznek meg az eredmények a tizenegy rovásíró
által készített rovásírásos szöveg jellemzőivel?
Jelen esetben az általad
átadott írásminták elemzésének alapproblémáját már említettem: egyikre sem jellemző
a teljes automatizáltsági szint. Három írásmintán látható a nagyobb gyakorlottság,
a többi hét esetében ezeknél alacsonyabb gyakorlottsági szint állapítható meg.
Egyébként a rendelkezésemre
adott 11 írásban még meglehetősen nagy eltérések vannak a kétféle íráskép között
spontaneitásban is, mozgásritmusban is, formaalakításban is. A vonalak vizsgálata
lehetséges, a kézírásnak ezt a jellemzőjét tekintve minden esetben mindkét írás
hasonló tendenciákat mutat.
Így is sok dolog feltárul
természetesen, azonban komolytalan lenne e 11 írásminta alapján mély következtetéseket
levonni. A vonalvizsgálatok alapján nincs lényegi különbség a latinbetűkkel
és a rovásjelekkel készített írásmintákból levonható grafológiai következtetések
között. A kreativitás az egyik fontos jellemző, ami igen markánsan feltárult
az általam vizsgált 5000 (latinbetűs) írásminta alapján. Ennek bizonyítéka lehet
önmagában az is, hogy egyre többen tanulják a rovásírást, sőt egyre több falu
vagy város határában jelennek meg a rovásírásos táblák, sőt egyre több helyen
írják ki az utcaneveket is. A kreatív ember kedveli a változatosságot, az újdonságot,
a játékot, a rejtélyes dolgokat, így a rovásírás tanulása is egy rendkívül kreatív
alkotómunka. Ezek az ősi jelek egyszerre szokatlanok és ismerősek, egyszerre
újak és régiek, mert a zsigereinkben hordozzuk a tudást, ha már el is felejtettük
a tudat szintjén. Valójában csak visszahozzuk az emlékezetünkből ezeket a formákat.
Nem véletlen, hogy aki rászánja magát, nagyon gyorsan meg tudja tanulni a rovásírást,
elég egy-két óra és máris tudja alkalmazni. (A tudást persze sok-sok gyakorlással
lehet fenntartani.) Visszatérve a kérdésedhez és a kutatáshoz: a rovásírás megadja
azt a többletet, ami egy kreatív ember számára intellektuális örömöt jelent.
Az 5000 kézírást érintő
kutatásom másik fontos felismerése a magyarok önbizalmának, önértékelésének
a bizonytalansága. Ez szintén megmutatkozik a rovásírásos minták vonalvizsgálatai
alapján is. Pontosan ebben kellene gyógyulnunk tömegesen, nemzeti szinten, egy
új egészséges öntudatnak a kifejlesztése hozhat számunkra egy minőségében új,
boldogabb korszakot. A belső súlypont kiépítése, az erős identitástudat, a lelki-szellemi
gyökerek kifejlesztése által erősödhetünk, ami izmosítja az önvállalást, de
az együttműködés hatékonyabb formáit is. Az önmagában bizonytalan ember mindig
bizonyítani akar, első akar lenni, így az összefogás, vagy az együttműködés
sem tud magas szinten létrejönni. Nem véletlen, hogy a magyar tehetségek gyorsabban
befutottak külföldön, mint itthon, ugyanis ez pontosan ebből a tömeges belső
bizonytalanságból következik. Mindennek a helyére kell kerülni, így a rovásírásnak
is, vissza kell hoznunk a köztudatba, sőt a mindennapi gyakorlatba! - ezért
is van nagy értéke annak az értékmentő munkának, amit Forrai Sándor is végzett,
és követői végeznek évtizedek óta. Szerencsére egyre többen érzik ennek a felelősségét
és egyre több gyermek is bekapcsolódik ebbe a folyamatba.
A lényeg abban áll, hogy
ha magas rutinszinten ír valaki, teljesen mindegy, hogy milyen nyelven ír, mindig
ugyanazok a grafikus jellemzők fognak feltárulni. Ha egy magyar ember, aki 20
nyelvet magas szinten beszél, úgy mint pl. Kőrösi Csoma Sándor, akkor mind a
20 féle nyelven írt kézírásában ugyanaz a mozgásmintázat és formaalakító tendencia
jelenik meg, mivel ugyanaz az ember írta. Ezzel kapcsolatban voltak már nemzetközi
kutatások is, a több nyelvet magas szinten beszélők kézírásával kapcsolatban
akkor tárultak fel az általam is elmondottak.
9. Mindezek alapján
tehát vizsgálható a rovásírás a grafológia módszereivel?
Teljességgel. De hozzá kell
tenni azt, hogy a legtökéletesebben vizsgálható írásmintákat töltőtollal kell
készíteni, amelyben elvégezhetők a mikroszkopikus vonalelemzések is. Továbbra
is azt javaslom, hogy a jelenlegi helyzetben kettős minta alapján vizsgáljunk:
ugyanattól a személytől latinbetűs és rovásjelekkel írt szöveg is álljon a rendelkezésre,
mert a tapasztalatom alapján csak úgy juthatunk el valóban hiteles és mély elemzéshez.
A jeleket létrehozó mikromozdulatoknak igen nagy súlya van, akár az illesztéseket,
akár a szöges és ívelt vonalszakaszok tanulmányozását tekintjük, ezért rendkívüli
pontossággal végezhetők el a grafológiai elemzések. A rovásírás-gyakorlottsági
szintet viszonylag könnyen mérhetjük: a gyorsaságot kell ellenőrizni. Minél
gyorsabban le tudja írni valaki ugyanazt a szöveget, annál magasabb szinten
áll.
Összegezve kimondható a
kedvező hír: mindazokat a szempontokat és kritériumokat megfontolva: a rovásírásokból
éppúgy feltárható a személyiség grafológiai módszerrel, mint bármely más kézírás
alapján.
10. Rövid időn belül
a legizgalmasabb kérdésre is választ kapunk W. Barna Erikától, a három történelmi
rovásemlékkel kapcsolatban: A három régi Miatyánk közül a legrégibbet 1709-ben
másolta Johannes Henrik Mai kéziratgyűjtő a németországi Giessenben. Ezen kívül
semmit nem tudunk róla. 1714-ből származik a hamburgi másolat, ennél még a másoló
nevét sem ismerjük egyelőre. Mit tud hozzátenni a grafológia tudománya e kevés
ismerethez?
A harmadik Miatyánk Bél
Mátyás evangélikus püspöktől (1684-1749) származik. Élete jól ismert, de ez
bizonyára a grafológia eszközeivel tovább gazdagítható, kiegészíthető.
A választ is közzétesszük
honlapunkon.
Végezetül köszönöm, hogy
W. Barna Erika vállalkozott erre az úttörő feladatra. Egyúttal szeretettel ajánlom
az eddig legnagyobb példányszámban eladott könyvét (18 000 pld), melynek negyedik,
2008-as kiadásában (Könyvfakasztó Kiadó) egy nagyszerű grafológiai elemzés olvasható
József Attila életútjáról, A hétszer született költő címmel.
Elérhetősége:
W. Barna Erika
grafológus szakértő
grafotud@inext.hu
CEREG-Grafológiai Akadémia
www.grafologiaiakademia.hu
Ugyancsak köszönöm a következő rovásíróknak, hogy részt vettek ebben az úttörő munkában: Csizmadia Márta, Fábián Evelyn Vivien, ifj. Forrai Márton, Hegyi Mária, Hegyi Károly, ifj. Hegyi Károly, Hódos László, Koprivanacz Istvánné Tünde, Szakács Gábor, Tamási Krisztina Éva.
Irodalom:
Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig (Antológia
Kiadó, 1994)
Mandics György: Róvott múltunk I, II, III. (Irodalmi Jelen Kiadó, 2010-2011)
Thelegdi János: "Rudimenta, Priscae hunnorum linguae..." azaz
a hunok régi nyelvének elemei... (1598, Ars Libri kiadó, 1994)
Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (1909, Tinta Kiadó, 2002)
W. Barna Erika: Beszél az írás - Kézírásunk rejtett üzenetei (4. kiadás
- Könyvfakasztó Kiadó, 2008)
W. Barna Erika - Demeter Anikó: Kozmikus lüktetés (Útjelző Kiadó 1996)
W. Barna Erika - Demeter Anikó: A grafoterápia alapjai (FÜPI, 2008)
W. Barna Erika: Kézírás és karrier - Szellemi tőkénk a kézírásban (Complex
Kiadó, 2011)
Friedrich Klára: Rovásírás és diszlexia (In: Friedrich Klára-Szakács
Gábor: Kőbe vésték, fába rótták, 2005)
Friedrich Klára: Rovásírás és balkezesség (In: Friedrich Klára-Szakács
Gábor: Ősök és írások, 2008)
Thelegdi János: Miatyánk-Giesseni másolat
Thelegdi János: Miatyánk-Hamburgi másolat
Bél Mátyás: Miatyánk
|
|
Tíz kérdés W. Barna Erika grafológushoz
|
|
|