Az ősi írás értéke
|
|
|
Az ősi írás értéke
|
|
|
Az ősi írás értéke |
Nemcsak a pirospaprikát kell hungarikumnak tekinteni, hanem a magyar írást is, mert ez a magyarság pecsétje, sajátja, ezért sem lehet egy lapon említeni semmilyen más kulturális jelenséggel - mondta a Demokratának Mandics György író.
Az elmúlt hetekben a
rovásírás területén végzett munkájáért kitüntették.
A Jelen című irodalmi lap a legjobb költőnek, prózaírónak, műfordítónak, nyelvészeti
kutatónak ítéli oda a díjat. Én rovásírás terén végzett munkámért kaptam, a
magyar nyelv tanulmányozása ugyanis nem csak latin betűs, hanem rovásírásos
szövegek alapján is lehetséges. Ezeket sok tudós sajnos nem emeli be a régi
magyar nyelv irodalmi emlékei közé, pedig nagyon fontos lenne. Miközben a Halotti
beszéd jelentőségét méltatják, aránk maradt néhány soros rovásírásos feliratok
közül több annál sokkal régebbi. Ezeket már most a régi magyar irodalom katedráján
kellene tanítani, ehelyett az egyik előadó a rovásírást még mindig Mátyás kori
hamisítványként tálalja.
Ön mióta foglalkozik
rovásírással?
Tizenéves lehettem, amikor kezembe akadt az 1860-as évekből származó A magyar
nép műveltsége című művészettörténeti munka. Abban olvastam először a rovásírás
egyediségéről, amihez csak a rúnákat lehetett hasonlítani, ábraként pedig az
énlakai feliratot mutatta. Ezt követően 1981 tájékán foglalkoztatott annyira,
hogy már néhány fejezetet is írtam róla és elkezdtem gyűjteni az anyagokat.
Nemrég jelent meg az
egyenként is öt-hatszáz oldalas Róvott múltunk című, háromkötetes munkájának
harmadik része. Ez egyfajta rovásírástárnak is tekinthető.
A kitüntetést ezért a munkámért kaptam, az összefoglalásra pedig többek között
azért volt szükség, mert a rovásírás megismerésének nem elégséges feltétele
az elsajátítása, használni is kell. Tény, hogy aki nem képes elolvasni, kutatni
sem tudja, hiszen nem képes megkülönböztetni a hagyományos jeleket a hibásaktól,
az ábécék ismerete nélkül pedig nem tudja megállapítani, hogy az adott írás
melyik korból származhat. A kutatók számára az igazi gondot az jelentette, hogy
amíg A régi magyar írók tára sorozatban évszázadokra bontva minden benne
van és kikereshető, a rovásírás terén ilyen nem állt rendelkezésre. Ezt össze
kellett állítani, hogy lehetőleg minden benne legyen, amit eddig ismerünk. Ha
ezután áll elő valaki egy újdonsággal, először ellenőriznie kell, hogy valóban
nem szerepel-e ebben a tárban. Ez volt a kiadvány összeállításának másik szempontja,
míg a harmadik szerint meg kellett vizsgálni, hogy miért van több megfejtése
a rovásírásos szövegeknek, mely hibák miatt tulajdonítanak annak olyat is, például
etruszkot, ami nem az.
Milyen újszerűségeket
vezetett be az eddigi tanulmányokhoz képest?
Többek között megvizsgáltam, hogy ezeket az írásokat kik használták, azaz létrehoztam
a rovásírás szociológiáját. Ez csak az első vázlat, amihez külön kutatásokat
kell majd végezni, hogy minden rovásírás- emlékről meg lehessen határozni, milyen
típusú tevékenységre, milyen típusú emberek használták. Meg kellett alkotnom
a rovásírás módszertanát is, mert ezzel sem foglalkoztak eddig, de meg kellett
határoznom annak a szabályait is, hogy mit szabad megtenni és mit nem, mire
mondhatjuk, hogy betű és mire hogy jel vagy írás, ezeknek milyen típusai (alfabetikus,
ideografikus, mássalhangzó-, szótag-, vegyes írások) vannak, és ha valamit besoroltunk
valahová, akkor más módozatoknál már nem lehet használni. A harmadik újításomat
a rovásírás pszicho-szociológiájának neveztem el, hiszen az ezzel foglalkozó
íróknak is van életrajza. Ezekben hol helyezkedett el a rovásírás, miért foglalkozott
vele az illető? Kíváncsiságból, szeretetből, ellenszenvből?
A harminc éve kezdett
kutatómunkája során mely feladat bizonyult a legnehezebbnek?
Nyilván az egy-kétsoros emlékekkel van gond, főleg ha már nagyon sokat írtak
róluk, a legnagyobb kihívás mégis, hogy a legeldugottabb folyóiratokban is felfedezzem
azt, ami a rovásírásról szól. Rengeteg ilyen létezik szétszórtan a világban,
és soknak csak néhány számához jutottam hozzá, márpedig nincs kizárva, hogy
éppen a hiányzó példányokban lapulhat egy eddig nem olvasott cikk. Jó példa
Nyirő József, aki bár nem volt tudósa, de rendkívül lelkes magyar hazafiként
a rovásírás minden évfordulójára írt valamit, amelyben elmondta, hogy miért
fontos a magyarság számára, miért kell róla megemlékeznünk. Ezek közül hármat
olvastam, de ki tudja, hogy Spanyolországban még hány újságban írt a rovásírásról.
Valakinek iszonyatos nagy munkával el kell olvasnia az összes emigráns folyóiratot,
hogy teljes képet kapjunk.
Sajnos a rovásírással
foglalkozók egy része semmiféle kutatást nem végez, hanem mások könyvéből vagy
a világhálóról vesz át téves információkat. Ezzel szemben ön sorra járja a környező
országok könyvtárait is, és eredetiben olvassa a dokumentumokat.
Márpedig ez az első lépés, míg a másodikaz, hogy mit csináljunk ezekkel a szövegekkel,
ezért a harmadik kötetem második fele a már említett módszertan. Abban segít,
hogyan kell megfejteni egy szöveget, melyek a nem érvényes megfejtési szabályok.
Egyesek ugyanis azt képzelik, hogy az írásfejtés azonos egy Füles rejtvény megfejtésével,
azaz addig forgatjuk, amíg a nekünk tetszőeredményt kihozzuk belőle. Mindenekelőtt
azt kell tisztázni, hogy beszélhetünk-e rovásírásról a teljes szövegben vagy
csupán néhány jelről, mert ekkor nem biztos, hogy az egészre használhatjuk ezt
a meghatározást.
Könyvében foglalkozott
a rovásírás képzőművészetben előforduló alkalmazásával is.
Jelenleg nincs annyi ember az ELTE-n és a Képzőművészeti egyetemen, akinek ne
tudnánk olyan rovásírással kapcsolatos témát adni, hogy gyűjtse össze, hány
miniatűrfestő használt rovásírásos szignókat, és hogy nézze át az éremgyűjteményeket.
Még egy életre lenne szükségem, hogy csak azokat megkérdezzem, akik nevét megadták
nekem, hogy valóban festettek-e olyan képet, amelyen a rovás betűket írásként,
aláírásként, címként felhasználták vagy csak egyszerűen beépítették a festményükbe,
ráadásul funkcióval ellátva. Nemrég voltam egy kiállításon, ahol tizenhat olyanfestményt
láttam, amelyeken a művész ezeket oly furfanggal tüntette fel, hogy az ember
csak alapos vizsgálat után vette észre és még akkor is töprengenie kellett,
hogy valóban rovásírásról vagy csak díszítőelemről van szó.
A rovásjelek ez utóbbira
eleve alkalmasak, Dittler Ferenc pedig összerovással rajzol gyerekeknek állatábrákat.
Ez igaz, de voltak más népek is, például az arabok, akik írással festettek madarakat,
virágokat, a japán és kínai betűk alakjai pedig szinte kínálják magukat, hogy
eljátsszanak velük. Ez azonban már kaligráfia, a szépírás művészete, ahol nem
a tartalom a lényeg, hanem a művészi forma.
A rovásírásírás helyett
egyre gyakrabban használják a rovás kifejezést, holott az összetétel két cselekvést
jelöl. Ha a szó egyik felét elhagyjuk, akkor a hozzá kapcsolódó cselekvés is
kiesik.
Mint írásforma, nagyon sokféle lehet, az első kötetemben hatvan-hetven rovásrendszerrel
készült írást be is mutatok. Mivel a magyar rovásírás ezektől eltérő rendszer,
mindegyikhez hozzáfűzöm a különbségeket. Róni latin betűket is lehet kőbe, fába,
a rovásírásnak viszont, mint cselekvésnek, kizárólag a magyar nyelv keretében
van igen fontos szerepe, amelyet ősi magyar írásnak vagy első magyar írásnak
is nevezhetünk.
Egy bizonyos szemlélet már
háromfelé bontja ezt az egységet: Kárpát-medencei, székely-magyar és kazár,
majd ezek egyesítéséből akar összehozni valamilyen elegyet.
Ilyen alapon azt is lehetne mondani, hogy van délvidéki, felvidéki, mi pedig
itt és most Budapest XVI. kerületének rovásírás rendszerét használjuk. Ez a
bontás értelmetlen és éppen azért, mert ezt az írást egyedül a magyarok és a
magyarral rokon elődnépek használták.
Egy másik nyelvújítási
kísérlet Magyar Adorján és Forrai Sándor magyar beszédhangokat megjelenítő rovásbetűitől
eltérő új betűket talál ki a latinban szereplő x, w, y, valamint a dz és a dzs
esetében, pedig ez utóbbiak eleve két hangot jelölnek. Ezeknek történelmi hagyománya
nincs, és nem illeszkednek a rovásírás egy hang, egy betű rendszeréhez.
Ezek létrehozása teljesen felesleges, hiszen ugyanolyan játék a betűkkel és
jelekkel, mint amikor a nemzetközi ábécéhez fedezet nélkülijeleket igyekeznek
kitalálni.
Ugyancsak új jelenség,
hogy egyesek csupán búvópatakként előtörő jelenségként említik a rovásírást,
amely magától terjedt el ismét, mások tudomást sem véve ősi írásunk feltámasztásán
az elmúlt évszázadoktól napjainkig dolgozó papok, tanítók önzetlen munkájáról,
eredményeiket maguknak tulajdonítják.
Olyan ez, mint a privatizálás, amikor az addig közös tulajdont egyesek olcsón
megvették, és papírral igazolták, hogy attól kezdve az övék. Ezek a kapitalizmus
vadhajtásai, ahol mindent megpróbálnak magántulajdonnak feltüntetni. Világos,
hogy ez így nem lehet érvényes, mert hiteltelen a rovásírás korábbi kutatóinak,
eredményeinek említése nélkül. Akik elődök nélkül beszélnek róla, azokat nyilvánvalóan
más szempontok, például üzletiek vezérlik.
Milyen tervei vannak?
Megírtam, hogy létezik még néhány nem kutatott kézirat, amelyekről az általam
közölt 3-4 oldalon kívül semmit nem tudunk. Ezeket most dolgozom fel, számításom
szerint újabb öt, egyenként 2-300 oldalas kötetben. Említettem, hogy létre kell
hozni a rovásírás korpuszát, mert addig mindenki szabadon garázdálkodhat, hiszen
nem ellenőrizhető, hogy milyen ostobaságok hangzanak el. Ez pedig akkor látható,
ha már megvan a rovásírásos szöveg, mellette pedig a megfejtés. Ha tehát helyesen
megfejthető, akkor rovásírásos a szöveg, ha viszont nem, akkor nem kerülhet
az emlékek közé. Ez utóbbiak közé tartozik a Rohonci kódex. Két kiváló kutató
számítógépes módszerrel jutott ugyanarra a következtetésre, mint én: nembetűket
tartalmazó kódszöveg, amelyből egyelőre nem minden derül ki világosan. Eddig
mindenki ábécé, illetve szótagírás alapján akarta megfejteni, ezért nem sikerülhetett.
Titkosírás?
Pontosan, de ennek okát csak akkor tudjuk meg, ha nagy vonalakban az egészet
ismerjük. Szerintem annak legnagyobb a valószínűsége, hogy egy titkos szektának
volt az alapkönyve. Manicheista munkáról lehet szó, vagy olyan kísérletről,
amelyben valaki egyfajta pre-reformációt hozott létre, amelyben az eddigiektől
eltérő a Szentlélek, Szűz Mária és Jézus szerepe. Ha már ismerjük, hogy miből
áll össze a szöveg, meg tudjuk mondani, hogy a vallások mely csoportjába tartozik,
de jelenleg csak az egyértelmű, hogy imakönyvről van szó.
Mi a lényege a rovásírásnak?
Az, hogy a magyar nemzettudat tengelye. Minden embernek eszközre van szüksége
gondolatai kifejezéséhez, ami a gondolat megszületésétől annak írással történő
továbbadásáig tart. Kinek, milyen az írása, megmondja, kihez tartozik. Ahogy
egy franciára, oroszra azonnal rájövünk, ugyanígy a rovásírás a magyarok számára
ad olyan világos jelet, ami akár egy hárombetűs szöveggel is megkülönbözteti
Európa többi írásától és nemzetétől. Felélesztjük, használjuk és vele magyar
azonosságtudatunkat is ki tudjuk fejezni. Az EU-val tudatosítanunk kell, hogy
nem csak a pirospaprikát kell hungarikumnak tekinteni, hanem a magyar írást
is, mert ez a magyarság pecsétje, sajátja, ezért sem lehet egy lapon említeni
semmilyen más kulturális jelenséggel. Ezért szükséges az a tár, amelyben meghatározzuk,
mikortól kezdődnek ezek az írások, milyen előtörténetük volt. Ez nemzedékeken
átívelő kutatást igényel, mert a magyarság nagyon széles területen fordul elő.
Ha a nyomok megvannak, amelyeket a magyarok hagytak a világban, akkor nem csak
ezeket, hanem az egész utat alaposan fel kell tárni. Mivel sajátos magyar írásmódról
van szó, nem is lesz olyan nehéz megkülönböztetni más népek nyomaitól. Ez azonban
olyan nagy feladat, amelynek ez a három könyv nem befejezése, hanem első nagyon
fontos lépése, hogy a nyelvészek, történészek kutatása ebben az irányban is
elinduljon.
Szakács Gábor
Fénykép: T. Szántó György
Lexikon
Mandics
György: tudós, író.
Születési helye ideje: Temesvár, 1943. január 4.
Képzettsége: Temesvári Tudományegyetem, matematika-elméleti fizika kar (1966)
és Újságírói Akadémia Bukarest (1977),
Munkahelyei: Tanár, Zsombolyán; könyvkiadói szerkesztő, majd újságíró Temesváron;
Alfa TV, EKKE Alapítvány, főszerkesztő Budapesten; Bolyai Műhely (szuper-tehetség-képző),
tanár Budapesten.
Kiadványai: 40 kötet a vers, próza, irodalomkritika, matematika, régészet, etnográfia,
szemiotika, írástörténet területén
Házas
Magyar Demokrata 2012/24.
 |
|
Az ősi írás értéke
|
|
|