1968: Rock and roll és lázadás
|
|
|
1968: Rock and roll és lázadás
|
|
|
1968: Rock and roll és lázadás |
1968 szelleme a rock műfajában is megjelent. A baloldalt éltető, a bajokért egyedül a nyugati társadalmakat felelőssé tevő hangvételre főleg a Rolling Stones és John Lennon volt fogékony, a szabadság eszméjének dicsőítése pedig már korábban meghatározta a műfajt.
1968. március 17-én Londonban, az amerikai követség előtt már többtízezer tüntető csapott össze a rendőrökkel, százak sérülését okozva. A történteket leggyorsabban Mick Jagger örökítette meg Street Fighting Man című szerzeményében, további összetűzésre lázító szövege, "the time is right for fighting in the street" (itt az idő az utcai harcokra) az utcai zavargások himnusza lett. A dal megjelent a Stones történetének legpolitikusabb albumán is (Beggers'Banquet), amelynek borítója is provokatív: egy összefirkált, mocskos illemhely.
Az események másik meghatározó dala a Born To be Wild (Szabadnak születni). Sorai a kötetlen szabadságot jelképező, természetesen amerikai és méregdrága kelléket, a Harley Davidson motort méltatják. Előadója, a Steppenwolf együttes volt. A dal nem is májusban, hanem néhány hónappal később aratott igazi sikert, amikor a Szovjetunió megregulázta Csehszlovákiát.
A Beatles 68 tavaszán dupla White Album című lemezén dolgozott, és ahogy korábban, ekkor is igyekezett politikamentes maradni. De nem tudott! Kénytelen volt betenni új felvételei közé a mindig nyughatatlan Lennon szerzeményét, a Revolution (Forradalom) című dalát. Amikor a tagok májusban bemutatták egymásnak a számokkal kapcsolatos elképzeléseiket, Lennon említett dalának egyik kezdeti verssora még Mao Ce-tungra utalt, ez végül aztán kimaradt. De a megjelent változat még így is megosztotta a Beatles rajongóit, egyesek túl politikusnak, mások viszont erőtlennek tartották.
Az angol énekes Eric Burdon 1968-ban éppen átutazott volna Párizson, de ott belekerült a tüntetések sűrűjébe. Megihlette a kaland, de az év augusztusban megjelent New York 1963 - America 1968 című lemeze mégsem a párizsi eseményeket, hanem az amerikai feketék életét vette célba.
Jim Morrison és a Doors pedig a vietnami háborúval foglalkozott The Unknown Soldier (Az ismeretlen katona) című felvételén, ami ugyancsak 1968-ban jelent meg.
Ha úgy vesszük tehát, Párizs diákjai kevés konkrét támogatást kaptak a zenétől. Burdon a feketékkel foglalkozott, Morrison az itallal koptatta kivételesen magas,149-es IQ-ját, Lennon pedig megszakította indiai meditációját, és politikai tüntetéseken szónokolt, ezek azonban nem igazán kapcsolódtak a Franciaországban lázadó diákokhoz. No és Jagger? Megpróbálták rávenni a baloldali brit miniszterelnök, Harold Wilson támogatására. De ő határozott nemet mondott, mert a politikus a vietnámi háború hívei közé tartozott.
A többi mérvadó brit és
amerikai pop/rock zenekar még ennyit sem törődött a párizsi eseményekkel. Sőt!
Éppen ekkor kúsztak a slágerlisták élére az olyan dallamos nóták, mint a Young
Girl (Union Gap), What a Wonderful World (Louis Armstrong), Congratulations
(Cliff Richard), Delilah (Tom Jones), valamint a részben színes bőrűekből
álló Equals cukormázas sikere, a Baby Come Back. Annyit azért érdemes
hozzátenni, hogy 1968-ban jelent meg az amerikai gitáros, énekes és komponista,
Frank Zappa We're Only In It For The Money (Mi csak a pénzért vagyunk
benne) című, abszurd és absztrakt zenei elemektől, ironikus szövegektől hemzsegő
lemeze. Zappa afféle kontraforradalmár volt, gúnyolta pályatársait, valamint
a lázadó ifjúságot, a hippi mozgalom virággyerekeit, józan és felelősségteljes
magatartást követelt mindenkitől. Zenésztársai később ki is akarták rúgni saját
együtteséből, mert ő volt az egyetlen a zenekarban, aki nem drogozott.
Idehaza szenzációnak számított,
hogy az Omega együttes 1968 júliusától Angliában turnézott, és eközben egy nagylemezt
is felvett a zenekarral a Decca kiadó. Ennek módosított és magyar nyelvű változatát
adta ki az év karácsonyára a Hungaroton Trombitás Frédi és a rettenetes emberek
címmel. Több szám is hallható rajta, például az Egy lány nem ment haza
című dal, amely nagyon is rímelt a párizsi diákság szabadságvágyára, követeléseire.
Május 9-én a BBC magyar
adásának zenés kívánságműsorában azonban még Dobos Attila és Zalatnay
Cini volt a sztár. Nem a párizsi diákság.
Szakács Gábor
Magyar Demokrata 2018. május 9.
 |
|
1968: Rock and roll és lázadás
|
|
|