Nyitólap

KITEKINTŐ

A Magyar Viselet Napja

Én nem is népviseletnek, hanem egyszerűen csak viseletnek nevezem, mert legyen az népviselet, katonaruha, kurucöltözet vagy díszmagyar, nem lehet benne görnyedni, hiszen tartást ad, azaz viselni lehet - nyilatkozta lapunknak Reiter Szilvia, a Magyar Viselet Napja rendezvény ötletgazdája, egyik szervezője.

Megkapja-e a magyar viselet azt a nyilvánosságot, amely egyedisége, szépsége, jelentősége miatt megilletné?
Egyértelmű válaszom, hogy nem, hiszen az emberek nagy többségének olyannyira nincs fogalma a gyönyörű magyar viseletről, hogy ha felveszem, bár megbámulnak, mindenféle népet emlegetnek, csak a magyart nem. A városokban több évtizede nem hordanak jellegzetes öltözéket, és vidéken is már legalább fél évszázada tart a kivetkezés folyamata. A 2000-es évek elejére ez a változás olyan méreteket öltött, hogy világosan látszik, ha nem teszünk valamit, rövidesen csak fényképeken, illetve a múzeumokban csodálhatjuk.

Ezért gondoltam arra, hogy kell egy nap, ami a magyar viseletről szól, amivel ráirányíthatjuk a figyelmet, mert sajnos ezt is be kell állítanunk megmentendő értékeink sorába motívumaink, népmeséink, dalaink és táncaink mellé! A gondolatot két évvel ezelőtt tett követte, amikor Balla Gyöngyi barátnőmmel megszerveztük Bajnán, Pallagi Tibor polgármester és a bajnaiak segítségével, valamint Dr. Völlner Pál, a Komárom-Esztergom megyei Közgyűlés elnökének fővédnökségével az első Magyar Viselet Napját. Célunk az volt, hogy akinek van, öltse fel hagyományos viseletét ezen a napon, kerüljenek elő a ládafiában őrzött régi öltözékek! Központi gondolata, hogy szoktassuk rá önmagunkat önmagunkra, tehát nem turisztikai látványosságot akartunk teremteni!

Említette, hogy sok embernek fogalma sincs a magyar viseletről. Önnek mi keltette fel az érdeklődését ?
Magam is nagyon sokáig táncoltam, énekeltem, néhány évig tanítottam is néptáncot. Amikor már együttesnek voltam művészeti munkatársa, a tánctanítás mellett a ruhatár rendben tartása, bővítése is a feladataim közé tartozott. Ekkor kezdtem igazán tanulmányozni, megismerni és megszeretni a Kárpát-medence viseleteit. Ez egyébként nagyon régi szerelem, ami nagyapáméknál a Mezőföldön kezdődött. Nekik nem volt különösebb viseletük, de a hagyományos öltözködés szabályait betartották, például sosem mentek ki kalap nélkül az utcára, és nekem is megvolt a kis babos fejkendőm.

A különböző ruhadarabok nem csak az öltözködést szolgálták, hanem a test szempontjából is szerepük volt.
Az öltözködés, ezen belül a ruha szabásvonala, természetese anyaga (kender, vászon, pamut, selyem), motívumkincse és színei többek szerint valóban hatással vannak a szervezetre. Ennek akkor nő meg igazán a jelentősége, ha tudjuk, hogy a magyar embereket testalkatilag a körteformába sorolhatjuk, ami viszonylag rövidebb lábat, arányos, bár valamivel hosszabb felsőtestet, hangsúlyos, vékony derekat jelent. Viseleteink erre a testalkatra készültek. Jellegzetesek a karcsú derekat hangsúlyozó szoknyák, mellénykék, vállkendők, és a széles vállat kiemelő buggyos ujjú ingek. Egyes elméletek szerint ezek a ruhadarabok megfelelően védték a felsőtesten elhelyezkedő csakrákat, mert szabad áramlást engedtek az energiának. Szerte a Kárpát-medencében elterjedt ruhadarab volt például a kötény, amit mind a nők, mind a férfiak a szoknya ill. a nadrág fölé kötve hordtak, védve ezzel a szaporodásért felelős szerveket. Nem véletlen tehát, hogy a legények sokszor ajándékba kapták a jegyesüktől!

A Magyar Viselet Napja kiterjeszthető-e határon túli területekre is?
A Magyar Viselet Napja egyelőre Bajnához köthető és szeretnénk, ha minél többen odajönnének, ám nagyon reméljük, hogy idővel Kárpát-medencei szintet fog ölteni ez az esemény! Egyelőre nem akarunk és nem is tudunk túl nagy terveket szőni, de már eddig is képviseltette magát a határon túli magyarság. 2008-ben Bajna felvidéki testvérfaluja, Bart volt a vendégünk, ahonnan a híres kurtaszoknyás leányok és asszonyok jöttek. A szóbeszéd szerint az esztergomi pasa előírta, hogy szoknyájuk nem lehet hosszabb húsz centinél, mert a vásárban nézegetni akarta a szép magyar nők lábát. Mivel azt nem szabta meg, hogy honnan mérjék a centit, a nők lejjebb, csípőtájékra eresztették a szoknyaderekat, és onnan mérték, ami persze még így is igen rövid volt. Tavaly a kalotaszegieket hívtuk meg és Felszegről, Alszegről, Nádasmentéről érkezett csoportokkal sikerült a tájegység minden "szegelletét" bemutatnunk. Az idei, szeptember 4-i Magyar Viselet Napjára Székelyföldről, Alsócsernátonból várunk vendégeket.

Hogyan zajlik egy ilyen rendezvény?
Tavaly és tavalyelőtt az volt a legfontosabb, hogy összehozzuk a viseletüket őrzőket és azt kértük tőlük, hogy hozzanak menyasszony, vőlegény, menyecske, özvegyasszony, kisleány, kisfiú viseleteket! Mindent ruhadarabot részletesen bemutattak a színpadon, de előtte arra kértem őket, ne szégyelljék azokkal a szavakkal illetni a ruhadarabokat, amivel otthon teszik, még akkor se, ha a közönség ezt nem érti. Legnagyobb örömömre a hallgatóság óriási érdeklődéssel követte a színpadon zajló eseményt, többen jegyzeteltek, a végén pedig nagy tapssal jutalmazták a csoportokat. Megtudhattuk, hogy mi az a boldogiak "kácskáringós" szoknyája, a gyimesi és moldvai csángók magukra tekert lapszoknyája, a "katrinca" vagy "karinca", illetve a rögzítésére szolgáló öv, a bernyóc. A színpadi eseményeket megelőzte egy nagy színes felvonulás, melyen pompáztak az emberek, szép tartással vonultak, lehetett látni, hogy saját ruhájukban egészen másként viselkednek. Én nem is népviseletnek, hanem egyszerűen csak viseletnek nevezem, mert legyen az népviselet, katonaruha, kurucöltözet vagy díszmagyar, nem lehet benne görnyedni, mert tartást ad, azaz csak viselni lehet. Ha nem húzod ki magad, nem tudod felvenni, rosszul áll rajtad és rosszul is érzed magad benne. Emellett másféle hagyományőrzők is jöttek, lovas huszárok és kurucok, honfoglalás kori viseletbe öltözött magyarok, illetve különböző korokat képviselő katonaruhások.

A legszebb és legrégibb öltözékek megvarrásának titkát alighanem már csak a kevésbé fiatalok ismerik.
Valóban fogynak, akik el tudják készíteni ezeket a viseleteket, és szomorúan látom, hogy a falvakban a fiatalok nem igazán érdeklődnek a varrás iránt. Kalotaszegszentkirályon például egy, a nyolcvanas éveiben járó néni készítette a csodálatosan szép kötény "darázsolást", vele két éve találkoztam utoljára és neki sem volt utódja. Nem csodálom, hiszen ez a hímzéstechnika nem egyszerű, de ha a viselet nagyobb közmegbecsülésnek örvendene, biztosan akadnának olyan fiatalok, akik szívesen megtanulnák a viseletkészítés csínját-bínját.

Mit lehet tenni az utódképzés érdekében?
Tudomásom szerint csupán Fóton létezik olyan középiskola, ahol népi mesterségeket lehet tanulni. Ha ez így van, bizony édes-kevés a népi kultúra megtartásához, illetve annak korszerűsítéséhez! Tetszik vagy nem, ezt az oktatásnak fel kell vállalnia, mert hosszútávon, rossz szó ugyan, de olyan "hasznot" hajthat, amely pénzben kifejezhetetlen: nemzeti önbecsülést ad! Ám nem csak iskolák kellenek, hanem több olyan intézmény is, amely a hagyomány őrzése mellett annak továbbadásáról és korszerűsítéséről is gondoskodik. Több területen végez ugyan komoly munkát a Hagyományok Háza, de mint ilyen, egyedül van, és ahol csak egyetlen intézmény működik egy területen, ott bizony hiányzik az ellenőrzés, az egészséges versenyszellem, ami visszahúzóan hat a kultúrára. A kézműveseket a Népművészeti Egyesületek Szövetsége tömöríti és jól lefedi az egész országot, de sokszor gúzsba is köti annak tagjait. A hagyományos mellett ugyanis nem támogatja egyértelműen azokat az újító törekvéseket, amelyekkel a hagyományokat úgy lehetne korszerűsíteni, hogy a mai magyar ember számára is vonzó legyen a saját kultúrájából sarjadt berendezési tárgy vagy ruhadarab. Létezik ugyan elfogadott alapelv, ami kimondja, hogy az elsődleges célok között szerepel a szakma ösztönzése a korszerűsítésre, csakhogy ez a gyakorlatban alig érvényesül. Ezzel szemben a belvárosban és a budai várnegyed turisztikai célpontjaiban virágzik a bóvli! Valami nincs rendjén.

Készülhet viselet a mindennapokra is?
Természetesen, hiszen a mostani életritmus mellett magam sem tudnék naponta felölteni egy csomó alsószoknyát, ezért kezdetektől fogva úgy gondoltuk, hogy a bemutatkozás után a jövő felé kell nyitni. Éppen ezért az idei rendezvény más lesz.

Mennyiben?
A rendezvény középpontjába olyan iparművészeket, divattervezőket
szeretnénk állítani, akik a mindennapokra is kínálatot adhatnak. Tudtuk, hogy vannak olyan ruhatervezők, akik a korszerű divatot úgy próbálják leképezni, hogy magyar vonalakból, színvilágból, díszítőelemekből készítenek ruhákat, ezért megkerestem a korszerű viseletekkel foglalkozó Takács Zsuzsát, aki örömmel vállalta a részvételt, de rajta kívül másokat is szeretnénk bemutatni. Egyetlen gondunk, hogy míg tavaly nyertünk a pályázatunkon, idén ez nem sikerült, így segítségre lenne szükségünk, különben, anyagiak híján, nem tudjuk ideutaztatni vendégeinket! Kérjük azok jelentkezését, akik ebben segíteni tudnak nekünk, a hagyományőrző csoportoktól és magánszemélyektől pedig azt, hogy jelentkezzenek résztvevőnek! Aki nem tud eljönni, ezen a napon öltsön otthon viseletet! Bajnán az asszonyok már teljes lázban égnek, előszedték a régi ruháikat, elkezdtek varrni, kigyöngyözni a pruszlikot, Etus néni pedig ötven darabos népviseletes babagyűjteményt állított össze.

Szakács Gábor

Fénykép: T.Szántó György

Reiter Szilvia
reiter.szilvia@t-online.hu
+36-20-201-37-62
+36-20-955-55-76

Lexikon
Történész, külgazdász
Budapesten született
1986-1995 között az ELTE történelem-spanyol, 1987-1991 között a Külkereskedelmi Főiskola áruforgalmi szakán tanult
2002-2003 elvégezte a Nemzeti Újságíró Tanodát
2010-től a gödöllői Szent István Egyetem, Phd-hallgatója
1986-tól néptáncol, tagja az Elte, a Válaszút, és a Bartók Táncegyüttesnek, énekel a Csendes Zenekarban, majd művészeti asszisztens az Elte Néptáncegyüttesben
1993-1994 az Illyés Alapítvány főmunkatársa
1995-1999 igazgató a Magyarországi Nemzeti és Etnika Kisebbségekért Közalapítványnál
2004-2006 újságíró a Magyar Demokrata, majd a Föld című lapoknál
2008-2009-ben kulturális-ismeretterjesztő előadás sorozat társ-szervezője Bajnán
Férjezett, egy gyermek édesanyja

Magyar Demokrata 2010/34.

Nyitólap

KITEKINTŐ

A Magyar Viselet Napja

Oldal tetejére