Nyitólap

KITEKINTŐ

Tomory Zsuzsa: Ahol gólyáink telelnek...

Egy új könyv bevezetőjét idézem. A pontozott első szó megfelelőjét az idézet után árulom csak el (bár a cím bizonyos mértékig már most is elárulja a még rejtettnek szánt szót), s ez egyúttal a fenti címet is megmagyarázza.

"...ősműveltségének történelme az emberiség legnagyobb rejtélye. Amíg a világ oly jól ismert helyek történelmének megszállottja, mint Egyiptom. Mesopotámia, Mexico, kevesen figyeltek fel az emberiség való bölcsőjére... A 2003-ban elért felfedezéseink óta eredményeink olyan csodálatosak, hogy megkövetelik történelem szemléletünk és írásunk központjának megváltoztatását. És miután győztesek írják a történelmet, nyilvánvaló, hogy az elmondottak lényeges ferdítéseken estek keresztül az elmúlt századok során. Éppen ezért fel kell tételeznünk, hogy valójában nem ismerjük az útat, melyen az emberiség idáig érkezett. Félre kell tennünk minden önmagunkban ringatott, létünkkel és eredetünkkel kapcsolatos előzetes elképzeléseinket, rózsás képeket, mivel a kutatások eredményei olyan meglátásokkal szembesítenek bennünket, melyeket a jelenben talán még nem tudunk elfogadni. Mindenek felett fontos, hogy kövessük a nyomra vezető jeleket, s ne titkoljunk el semmi bizonyságot csak azért, mert nem illik az emberiség történelméről alkotott eddigi képbe. E könyv anyagát azért gyűjtöttem egy csokorba, hogy felkeltsem azok érdeklődését, akik készek a megszokotton túli más szemlélet elfogadására is. Biztos vagyok abban, hogy nem sokan akadnak, akik valóban boldogok a világ mai történéseivel. A világ valóságos történelmének új megértésére van az emberiségnek szüksége, s ez az új megértés talán megadja azokat a válaszokat, melyeket eddig kerestünk, s magával hozhatja az újonnan meglelt nyugalom érzését oly sok ember számára, akik csalódtak történetíróinkban, s különösen vallásainkban."

Nem sokkal a bevezető után az író beszél arról, hogy valaha, s még ma is azt tanítják ottani illetékesek, hogy ez a terület e földrész emberemlékezet óta teljesen lakatlan, használhatatlan része.

Az emlékezés itt ütött szíven: igen, gyermekkorom iskoláiban ezt tanították nekünk, hogy a Kárpátmedence (s itt szándékosan írom egy szóként) Árpád honvisszatérése előtt teljesen lakatlan volt. Azt már nem magyarázták meg nekünk, hogy akkor Árpád hogyan származhatott e földről? Mert hiszen innen származott el életadó népe, s ide tért vissza, mint őshazába. Azt sem magyarázták el nekünk, hogy a számtalan jó folyó, termőföld, erdő-mező miért nem lelt állandó lakókra? Már kora gyermekfejjel sem értettük ezt az elméletet. Azért nevezem ezt elméletnek, mert valóságként e gondolatokat már akkor sem fogadtuk el.

Pedig e tárgyalni óhajtott könyv nem a Kárpátmedencéről szól, hanem földtani édestestvéréről, Délafrikáról. Arról a földről, melyet gólyáink második hazájuknak tekintettek, bár az igazi, fészekrakó hazájuk máig is a Kárpátmedence. Sőt főleg ma, amikor a jelen gépműveltség termékei számos országból már kiszorították őket. Hazánkban viszont nyolc-tíz éves fiúcskák kéretlenül is fészket raknak egy-egy fán a kilakoltatott gólyacsaládoknak, s hivatalos közegeink villanyoszlopokon készítenek számukra kényelmes fészek helyet. Így van rendjén, hiszen régi mondókánk is tudta már, hogy a "gólya-gólya gilice" fájdalmát magyar gyerek gyógyítja...

A most tárgyalandó könyv írója Michael Tellinger, ezen "valaha üresnek" kikiáltott földrész kutatója. Az Észak Illinois egyetemen tartott előadására menve, pillanatok alatt hazai gondolatok ébredtek bennem, melyekre kitérek, miközben e könyv tartalmának lényeges pontjait sem hanyagolom el.

A tárgyalt könyv címe: Temples of the African Gods. Revealing the Ancient Hidden Ruins of Southern Africa. Magyarul: Az afrikai istenek templomai. Délafrika rejtett romjainak feltárása. Tellinger Michael barátjával Heine Johan-al együttműködve láttak neki Délafrika igazi értékei felfedezésének. Értékek alatt történelmi igazságokat, emelkedett gondolkodást értek, de ezek kutatása közben nem várt, anyagi értékekre is bukkantak, melyek az eddig uralkodó, Délafrikát lenéző álláspontot magyarázzák. S ez a magyarázat Hazánkra éppen ilyen érvényes.

Tellinger a szó legszorosabb és legtisztább értelmében tudós kutató, ki nem ijed meg ellentéteket kiváltó vélemény nyilvánításától sem. A WTTS Johannesburg-i egyetemen végzett a gyógyszerész szakon. Érdekelték az élettannal, emberiség kialakulásával kapcsolatos tudomány ágak, művészi hajlamai a zene világába vezették, majd mint filmek, gyermekeknek szánt könyvek írásával foglakozott. Élete és érdeklődése központjában mindig az emberi eredet kérdésének feldolgozása, megoldása volt, s mikor barátja, Johan Heine felfedezte az addig ismeretlennek vélt kőköröket Délafrikában, ezek felkutatása és magyarázata vált élete fő céljává.

Az addig "lakatlan"-nak kikiáltott országban tízmillió kőkörről van tudomása, mely építmények kora százezer és kétszázezer+ évek között mozog. E hihetetlen méretű építkezés viszont igen nagyszámú lakósság jelenlétét igényeli. Ennek ellenére temetők nincsenek. Maguk a kőkörök elrendezése változó, de mindig kör alakúak, olyan körök, melyeknek ki-bejárati lehetőségei nincsenek. Kutatásaik nyomán felfedezték, hogy e körök eredeti célja energiatárolás, mely hangenergiát használt e célra. Az itt található némely kövek érdekessége, hogy megütve zengő hangot adnak.

Kutatásai közben akaratlanul is Z. Sitchin munkájában tárgyalt sumir nyomok anyagi változataival szembesült. Felfedezte, hogy a sumir irodalom ABZU-ja nem egy földalatti, ködös világgal kapcsolatos, hanem az akkoriban a világ fenekének tekintett délafrikai valósággal. Mint nyugati emlőkön nevelkedő egyén minden műveltség alapjaként a sumirt tartotta, s a kőkörök világában talált rovásjeleket - s itt most nem ABC-s írásra, hanem jelképekre gondolok - sumir eredetűnek tartotta. Magyar jelképrendszerünk tükrében viszont elkerülhetetlenül népünk ősi jelképeit ismerjük fel: a körbe zárt kereszt avar jelképrendszerét, a pontozott jelképek magyar népi eredetének hím és nőelvű társadalmát, a hunok ékjeleit. A körbe zárt kereszt avarjaink szótárában a fényt jelentette - DélafrikábanMabona, a Fény Ura jelképe. A hatalmas, energia tárolásra készült kőkörök alaprajza rendszerint virágot mutat: nyelvünkben egy a virág és világ.

Számtalan név magyar őstörzsi kapcsolata felderítésre szorul. Itt megemlítem például, hogy ezen kőkörökkel telt világ őslakósságának máig megőrzött neve Khoisan, egy még régebbi réteg: Koi. Itt feltétlenül kő szavunkra kell gondolnunk, mely viszont fekete hunjaink világát idézi. A khoisan a kőhöz a szemere embert is jelentő szótövet kapcsolja, így már "a kő embere" jelentéssel.

A korai hatalmas kőszobrok madár jelképei ma is élnek öreg temetőink faragott fejfáin, amint ezeket Horváth Imre számunkra átmentette, s saját könyvem (Kezdeteink) egy évtizeddel előbb írt lapján az ősmagyar és hún jelképrendszer felett őrködő ős-Turul szobrát is megtaláljuk a most tárgyalt könyv lapjain is, ezt ők a nekik szent Zimbabve madár ősének tekintik. A feltárásokkal kapcsolatos helységnevek további kutatást igényelnek, de első látásra is a szemere és szolim mássalhangzós rendszerrel találkozunk, ugyanezen őstörzsek jelképrendszerével. Horváth Imre egy-két jellegzetes fejfa díszét most bemutatom, hogy Tellinger könyvének hatalmas kő-madarai már ismerősek legyenek számunkra:

E szobrokat szikla keménységű kőből alkották, de olyan könnyedséggel, mintha agyagot simítanának madár alakúra. Az építkezési területeken talált tölcsér szerű eszközökből következtetve megállapították, hogy a köveket hang energiával puhították meg. E tényre igen felfigyeltem, mert régóta szerettem volna magyarázatot kapni ősregéink azon emlékére, hogy erdélyi várainkat akkor építették a tündérek, amikor a kövek még puhák voltak. Ez visszavezet a föld kialakulásának kezdeti korához, de most az délafrikai példa egy hangenergiával történő anyagkezelés lehetőségét is figyelmünkbe ajánlja. Itt Bálványos vára kutatása lenne igen fontos.

A kígyók, mint hullámok jelképei magyar néprajzunk ismert alakjai. Itt idézem Magyar Adorjánt: "...Kalotaszegi magyar népi kapukon régen gyakori volt e titokzatos jel, vagyis: kígyó, fején csalogány... Szerintem ez a Teremtés, azaz Isten jelképe, aki a hitregék szerint hanggal, vagyis kimondott igékkel teremtette a Világot, ami azonban szerintem szintén jelképes beszéd és tulajdonképpen azt jelenti, hogy valamely hangadás által teremtett, azaz hangrezgés, hanghullámzás által a Mindenségben meglévő ősanyag atomjait alakzatokban csoportositotta, kényszeritette. Jellegzetes hullámzó mozgásával a kígyó tehát a hullámzást jelképezi, azt pedig, hogy itt hanghullámzást kell értenünk: a csalogány jelzi. (149. old.)"

Az egyiptomi ankh, a szárnyas napkorongok rajza gyakori itt a kőkörök világában, de hatalmas méretekben. A sugárzó nap képét Makalanga névvel illetik, mely a Nap Fia értelmet hordozza. Az Ádám naptárának nevezett kőoszlopok a sarkcsillag pontjának változásával, a földkéreg csúszási mértékével kapcsolatosak, s dűlésszögük korukat 280.000 évesnek mondja. Itt eszünkbe jut koronánk keresztjének dűlésszöge, melynek - tudom - többféle iskolája van.

Tellinger előadásának egy legdöbbenetesebb pillanata számomra az volt, amikor a vetítővel egy emberi szívet tárt szemeink elé, s mellette Délafrika egy részletét, mely az emberi szívet mintázza. Itt említenem sem kell Pilisünk szív alakját! Későbbi levelezésünk során megemlítettem a szerzőnek a Pilist és Vetráb Kadocsa munkásságát. S a tényt: a Pálos atyák szent temploma körül sincsenek temetők, mint a délafrikai kőkörök sűrűn lakott világában sincsenek.

Történelem, jelképek, szótövek, egy jellegzetes földrajzi alakulat, s a gólya röpte mind egy valahai ősi kapcsolatot idéznek, melyek a föld erővonalait követik. Az itt elmondottak mégcsak a felszínt sem tárgyalták kellő részletességgel, - ez további tanulmány sorozatok feladata. De két dolgot kell még megemlítenem.

Az egyik tény az, hogy egy valahai hihetetlenül magas szellemi és anyagi műveltségnek még a nyomait is igyekeztek a világ hatalmasai eltüntetni az ókortól napjainkig, a kapzsiság nevében. E területen nemcsak hatalmas ősműveltségek nyomai találhatók, de rengeteg az arany és drágakő kincs is. Az ideérkezőknek saját, jól felfogott érdeke volt e kincsek lelőhelyének "eltüntetése". Ezért vált az ősidőktől sűrűn lakott Délafrika hirtelen "lakatlan, semmirevaló" földdé. Ezért kellett ősműveltségét elveszítenie. E kizsákmányoló és rabszolgatartó társadalom kezdetei az ókorba vezetnek.

Ekkor eszméltem: Ugyanezen okokból vált hazánk, Magyarország is üres, lakatlan területté a felettünk uralkodó hatalmasok kezében, s ezért kellett elvesztenünk ősműveltségünket is. A világ kapzsisága rombolta már ősidőkben Aranykorunk lelkiségét, s ez a folyamat máig is tart. Élő példája ma Verespatak.

A második gondolat: Délafrika most kezd ébredni. Egy UBUNU-nak nevezett, az őstársadalom lelkiségéből táplálkozó mozgalom indult el, melynek lényege a HOZZÁJÁRULÁS, mindenki annyit tesz hazájáért, amennyire éppen képes, s ez megteremti az EGYSÉG tudatát, mely egység VÉGTELENFEJLŐDÉS lehetőségét teremti meg. Így igyekeznek visszahozni az elvesztett, de lelkükben még élő ősműveltségüket. A bankok máris támadják jogi úton e mozgalmat.

E könyv szerzője is részt vesz e szellemi mozgalomban.

Nem véletlen: az Édesapja magyar.

Nyitólap

KITEKINTŐ

Tomory Zsuzsa: Ahol gólyáink telelnek...

Oldal tetejére