|
|
Aki
dudás akar lenni...
|
|
Aki dudás akar lenni... |
Nyugat-Európa angol nyelvterületén már évtizedekkel ezelőtt beépítették a dudát a rockzenei hírességek koncertjeibe, sikerszámaiba. Példa erre Rod Stewart 1986-os dala, az Every Beat Of My Heart, Gary Moor több szerzeménye, valamint újabban a spanyol Hevia lemezei. Idehaza is elindult a hangszer feltámadása, amiről Bese Botond duda készítő, tanárral beszélgettünk.
A fiatalember több zenekarban
is - Romantikus Erőszak, Csodaszarva, Magyar Dudazenekar, saját Beste nevű társulata
- játszik. Kezdetben gitározott, rock zenét hallgatott, majd 1998-ban beiratkozott
az Óbudai Népzenei Iskolába, ahol kobzolni szeretett volna. Amikor azonban ottjártakor
megütötte a fülét a dudaszó, az első hang elég volt ahhoz, hogy irányt váltson.
- Az első tanulóidőszakban
a fújás és bőrtömlő kezelésének technikájával - hogyan kell egyenlő nyomást
tartani rajta, engedi-e hónaljával, szorítja-e a könyökével vagy sem, stb. -
ismerkedik a diák. Dallamot csak ezek elsajátítása után érdemes tanulni, mert
addig csupán nyöszörög a duda, ettől kezdve azonban már egyéni képesség és gyakorlás
függvénye, hogy mit hallunk a zenésztől - tájékoztat a kezdeti lépésekről
Botond.
A már az ókorban is elterjedt
hangszer az évszázadok során helyenként eltérő módon úgy alakult, hogy az adott
nép zenéjét a legkönnyebben el lehessen játszani rajta. Más fogásrend alakult
ki a négy sípot használó skótoknál, és más, nálunk a három síppal zenélő Kárpát-medencében.
A több sípnak megfelelően a hangzás is mindig többszólamú. Egy hangnemre készítik
és bár a dudás megteheti, hogy nem alaphangról indítja a dallamot, a basszus
akkor is az eredeti helyen fog szólani, ami disszonanciához vezet.
- Úgy harminc évvel ezelőtt,
a táncház mozgalom kezdetén fordult a figyelem ismét a tekerő, koboz, furulya
és a duda felé, addig bizony úgy tűnt, hogy ezek a hangszerek végnapjaikat élik.
Nem volt szakirodalma a hangszer készítésének és megszólaltatásának, el kellet
menni az öreg pásztorokhoz, ahogyan többek között sorrendiség nélkül Kozák József,
Tobak Ferenc, Adorján István, ifjú Csoóri Sándor tette, akik járták a vidéket
és gyűjtötték a zenei anyagokat, lejegyezték történetét. Ha akkor ezt nem teszik,
akkor most nagy bajban lennénk. Igaz, megszólalt a duda a már említett ifjú
Csoóri Sándor kezében az István, a király című lemezen is, de élő rock koncerteken
elvétve - emlékezik a fiatal dudaművész.
Napjainkra népszerűsödik
a hangszer, már nem fenyegeti a kihalás, a régi mesterek közül pedig a 88 éves
nógrádi Pál István bácsi ma is tevékeny, tőle tanul az utánpótlás a nyarankénti
duda és tekerő táborban, idén például augusztus 21-től 25-ig.
A dudakészítés ugyanolyan
szakma, mint a többi. Nem mindegy, hogy a hangszer csak megszólal, vagy öröm
is játszani rajta, mert szépek a felhangjai. Istvánffy Balázs, akitől Bese Botond
is eltanulta a hangszerkezelés fortélyait, arra törekszik, hogy kristálytiszta
megszólalású mesterhangszert készítsen, ami akár a szimfonikusok közé is beállítható.
A legegyszerűbb dudát százezer
forint körüli összegért árulják, a belőle kicsalt muzsika alapdallamának lekottázása
ugyanúgy történik, mint más hangszerek esetében, azonban a zenei díszítések
lejegyzése már nagyobb tudást igényel, ráadásul a bőrtömlőben lévő levegő hatására
akkor is szól, amikor a zenész nem fújja, hanem éppen levegőt vesz. Sajátossága,
hogy úgy szólal meg, mintha egy másik hangszert is hallana az ember, így nem
véletlen, hogy mindig is egyszemélyes zenekarnak tekintették.
Önmagától adódik a kérdés,
hogy a dudásoknak vannak-e olyan megnyilvánulási lehetőségei, mint a gitárosoknak,
ütősöknek a nyári zenés táborokban?
- Az 1910-es években még rendszeres volt a pásztorok körében a duda és kanásztülök
verseny, amelyeket valamilyen vásár egészített ki, ahol a zenészek kedvükre
ettek-ittak, mulattak. Amikor a hangszer kezdte elveszteni a népszerűségét,
csak ott maradt fenn, ahol a szegénység miatt a lakosság nem tudta megfizetni
a drágábban muzsikáló, vonós cigányzenekarokat a lakodalomban. A versenyek is
elmaradtak - beszél a változás okairól Botond.
A dudásokhoz több szólás
is kapcsolódik: Megtanulsz kesztyűbe dudálni, Aki dudás akar lenni, pokolra
kell annak menni, Két dudás egy csárdában meg nem fér. Honnan származnak ezek
a szólások?
Beszélgetőtársunk szerint az utóbbi részben gyakorlati okokra vezethető vissza.
Mivel a régi dudákat nem lehetett hangolni, csak a három síp volt egymáshoz
igazítva, több dudás együtt nem tudott tisztán játszani és mint említettük,
egyszemélyes zenekarról beszélhetünk. Az újabb hangszereknél már lehet közelíteni
egymáshoz a dudák megszólalását, aminek következtében összeállhatott a hattagú
magyar dudazenekar, amelyben Botond is játszik, saját Beste nevű társulatával
pedig augusztus 17-20-a között Mesterségek ünnepén lesz hallható. Szerinte mindmáig
megmaradt a duda régi világból származó varázsossága, egyes leírásokból tudják,
hogy még gyógyításra is használták, míg a jelképrendszerben a túlvilági átjárást
jelentette, lévén olyan hangszer, amelynek nincs se eleje, se vége, ahogyan
túlvilági örök életnek.
Akár így van, akár úgy, a duda túlélte a nehéz időszakot és ismét követeli az őt megillető helyet a magyar zenekultúrában.
Szakács Gábor
Arany Tarsoly 2007 augusztus
|
|
Aki
dudás akar lenni...
|
|
|