Nyitólap

KITEKINTŐ

Emlékezés Fülöp Júlia szászvárosi helytörténészre

Torma Zsófia erdélyi régésznő emlékének fenntartását, életének, munkásságának kutatását hatalmas csapás érte, mivel 2014 október 24-én elhunyt Fülöp Júlia, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szászvárosi elnöke, helytörténész, Torma Zsófia kutató, foglalkozását tekintve gyógyszerész. A Hunyad-megyei magyar közösség is pótolhatatlan szervezőt vesztett. Nagy anyagot gyűjtött Torma Zsófiáról, különösen korabeli anyagai értékesek. Évtizedek óta folytatta kitartó küzdelmét, hogy Torma Zsófia szászvárosi házára visszakerüljön a régésznő emléktáblája, sajnos hiába, pedig egy kis anyaországi hátszéllel biztosan sikerült volna.

Mindent tudott Hunyad megye és Szászváros történetéről, nagy személyiségeiről, többek között gróf Kun Kocsárdról, aki hét évig volt az osztrákok foglya s egész vagyonát szászvárosi iskolák építésre fordította.

Fülöp Júlia mindezt felelősségteljes munka, háztartás, Szászváros művelődési eseményeinek szervezése és az utolsó években egyre súlyosbodó betegség mellett végezte. Nem kényelmes, mindennel felszerelt tudományos kutatói állásban, ahol a doktor uraknak és hölgyeknek szorgalmas hallgatók hordják össze a szakirodalmat, mégsem tesznek annyit a magyarságért és a tudományért, mint a szászvárosi gyógyszerésznő. Így Fülöp Júliának nem volt ideje összerakni, megírni mindazt, amit tudott, aminek megírását csak tervezte.

Hogy nem volt ideje összerakni, megírni gyűjtött anyagát, ez az egész Kárpát-medence művelődéstörténetének nagy vesztesége. Ezért felelősek a hivatalosságok az anyaországban is, akik nem értékelték, támogatták munkáját, míg valamiféle finnugor rendezvényre 150 milliót, valamiféle türk-kazak rendezvényre pedig 70 milliót adott néhány éve a kormányzat. Mindaz a magyar szellemi érték, amelyet Júlia összegyűjtött, s amelyet át tudott volna adni némi kis magyarországi felkarolással, mindörökre elveszett. Ezt az anyagot csak ő tudta volna megírni, mert ő gyűjtötte, az ő szívének, hazaszeretetének kötőanyaga kellett volna hozzá, hogy egésszé váljon.

A szakmai gőgjükbe burkolózó tudományosságok nem láttak el a szászvárosi gyógyszerésznőig, mint ahogyan 150 éve sem láttak el Torma Zsófia Szászvárosban összegyűjtött tordosi régészeti anyagáig, inkább a szibériai, lappföldi, meg a mongol fenyéren bolondgombától ugrabugráló sámánokért rajongva szolgálták, szolgálják idegen uraikat.

Lehet majd a szakdolgozatot íróknak, történészeknek Fülöp Júlia papírjai között kotorászni (ha egyáltalán...), de amit tudott, annak 90 %-át idő, pénz, hivatalos érdeklődés és támogatás hiányában magával vitte. S talán jól is van ez így, ezek a vörösdiplomás, dilettánsozó hivatalosságok és ez a király minden új - hol finnugor, hol török-mongol-kazár-kazak divatú - ruhájáért őrjöngve lelkesedő nép nem is érdemli meg a Torma Zsófiákat, Fülöp Júliákat.

Egyetlen díjáról tudok - remélem tévedek, és több van - 2012-ben az országos EMKE gyűlésen Kun Kocsárd díjban részesült.

Szakács Gábor a Magyar Demokrata 2002/19. számában említette munkásságát, Az első magyar régésznő c. írásban. Honlapunkon (www.rovasirasforrai.hu) a KITEKINTŐ rovatban is olvasható ez a cikk és az Emlékezés Torma Zsófia régésznőre a Hunyad-megyei napokon c. írásom, melyben több fénykép látható Fülöp Júliáról. Ugyancsak honlapunkon a FORDÍTÁSOK rovatban lévő angol nyelvű írásom végén, így némileg külföldön is értesülhettek tevékenységéről.

Az itt mellékelt fénykép az ő egyik kis füzetéből való, egy általa szervezett rendezvényen, Torma Zsófia rokonával.

Nyitólap

KITEKINTŐ

Emlékezés Fülöp Júlia szászvárosi helytörténészre

Oldal tetejére