Nyitólap

KITEKINTŐ

Határtalanul - Kárpátalja Express

A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez - írta Petőfi Sándor. Ezen bátorító üzenetet vitte a Kárpátalja Express a Trianonban elszakított északkeleti nemzettársaihoz. A Demokrata is a vonatra ült.

Az ötlet 2010-ben született. Lényege, hogy a Monarchia vasútvonalán haladva az utasok Kárpátalja és Partium határ menti településeinek magyar lakosságával találkozva jelezzék, a területileg megcsonkított ország nem feledkezett el róluk. Idén az útvonalba a Felvidéket is bekapcsolta a szervező, Molnár Béla. Döntése nem volt önkényes. Figyelembe vette, hogy a trianoni döntés erre a területre is vonatkozó fejezetei köszönő viszonyban nem álltak az etnikai arányokkal, színmagyar településeket szakítottak el és adományoztak az akkori új csehszlovák államnak pusztán a vasútvonal birtoklása érdekében. Az elmúlt évtizedekben éppen ez a közelség vált hátrányára az immáron három idegen országba kényszerítetteknek, hiszen a magyarországiak figyelme elsősorban a határtól távolabbi vidékekre, így Székelyföldre irányult. Ennek ismeretében nem véletlen, hogy éppen a felvidéki szakaszon Kisújhelytől indulva, hatvanhét év óta először haladt magyar vonat, párhuzamosan a határral.

Nagybereg - A vonat

Nagybereg - Tánc a nagyberegi Szőttes fesztiválon

A háromnapos út nem ígért felhőtlen pihenést a résztvevőknek, megható jeleneteket annál inkább, két sajátosság pedig már a beszálláskor jelezte, hogy nem mindennapi esemény van készülőben. A Kárpátalja Express felirat mind a menetjegyeken, mind a vagonok oldalán az ősi magyar írás rovásbetűivel is történő megjelenítése hirdette, hogy magyarok érkeznek magyarokhoz. A 2010-es úthoz képest másik jelentős változás, hogy a majd ötszáz utasból többek között Ausztráliából, Angliából, az USÁ-ból, Németországból, Svájcból több tucat angol és németajkú érdeklődőt vonzott. Elmondásuk szerint mindnyájan a hagyományos vonatok szerelmesei, akik saját országaikban már nem hallhatják azok zakatolását, ezért is kerültek kérésükre közvetlenül a mozdony mögötti két vagonba. Aminek ezen kívül útközben még tanúi lehettek, arra álmukban sem gondoltak, hiszen minden állomáson örvendező magyarok, étel-italkínálás, vidám táncos-zenés műsorok, polgármesterek, al- és főkonzulok köszöntői, mérhetetlen vendégszeretet fogadta őket is.

A körutazás az említetteken kívül az egyik legnagyobb magyar, II. Rákóczi Ferenchez is köthető, hiszen a vonat olyan vidékeken haladt
keresztül, amelyek az általa vezetett szabadságharc kezdetét és végét jelentették.

Magyarországot két város képviselte, Gödöllő a Monarchiában épített, szépen felújított várójával és Sárospatak. Mivel itt ezek a munkálatok még váratnak magukra, Aros János polgármester a nagyságos fejedelem személyére helyezve a hangsúlyt köszöntötte az érkezőket, akik a három nap alatt személyesen megtapasztalhatják - mint mondotta -, hogy "Nincs többé anyaországi és határon kívüli magyar, csak MAGYAR!". Viszonzásul a szerelvény egyik vagonját Sárospatak névre keresztelték a már meglévő Tokaj, Hargitha, Pécs, Eger, Kárpátalja mellett. Az eseményt egy pezsgősüveg bánta.

A felvidéki Királyhelmec közelében lévő Perbenyiken homályosult el először az útitársak szeme, hiszen magyar zászlókat lengető óriási tömeg, várt rájuk a tikkasztó hőségben. Tanárok egész osztályokat is magukkal hoztak az állomásra. Bár a köszöntések és megszólalások mindenütt a népek közötti barátságot hangsúlyozták, a Csemadok helyi elnöke nem hallgathatta el, hogy Szlovákiában lábbal tiporják az emberi jogokat, amikor büntetik a kettős állampolgárságot.

Nevetlenfalu - Fogadtatás

Nevetlenfalu - Ukrán ciril betűkkel is - - - - - Kínálás

Nevetlenfalu - Molnár Béla, az út szervezője
és Oroszi József polgármester

A pár percre lévő szlovák-ukrán határon szokatlan állapot fogadott. A szlovák oldalon ugyanis nem településen, hanem a nyílt pályán felállított őrbódénál történt a schengeni határellenőrzés. A két országot ukrán részről ma is elválasztó nyílegyenes szögesdrót, valamint gereblyézett határsáv elhagyása után futott be a szerelvény Csap pályaudvarára. Az elmaradhatatlan ünnepi fogadtatás után kissé lejjebb hagyott a lelkesedés, amikor a Beregszászig tartó harminc kilométer megtételéhez másfél óra kellett, ám még ennek a csigalassúságnak is volt előnye: hosszabban integethettek egymásnak az út menti települések és a szerelvény magyarjai.

Kárpátalja fővárosában csupán néhány perc leszállási időt töltöttek az utasok, ahogyan innentől Tiszaújlakig minden állomáson, Nagybaktán, Nagyborzsován, Benén, Csetfalván is, ahol szállásadóik várták őket. A késői óra ellenére a polgármesterek fogadást adtak, mielőtt a házigazdák ízletes vacsorával megvendégelték a fáradt embereket. A magánházas elhelyezés minden egyes helyszíne tökéletes kényelmet biztosított, ezért bizakodva várhatja jövőbeni, remélhetőleg minél gyakoribb, bármily nemzetiségű vendégeit.

Másnap a jelentős számú utas mozgatása csak több busszal és különböző idő- és helyszínbeosztással volt lehetséges. Ennek során bizonyságot nyert, hogy a Tisza magyarországi túlpartján lévő, történelmi múltú Tarpa, Szatmárcseke, a kazettás mennyezetű református templomairól híres Tákos, Csaroda községekkel szoros kapcsolatban álló, egységes tájegységről beszélhetünk. A Mezőgecsén elszállásoltakat maga a polgármester, Erős Márton kalauzolta idegenvezetőként, mesélt böllér- és lekvárfőző versenyükről, mutatta be az Ukrajnához tartozó kistelepülések látnivalóit, többek között Tiszacsomán a honfoglalás kori temetőt. Badalón Petőfi emléktáblája emlékeztetett, hogy a költő itt írta 1847-ben a Tiszánál című versét. Mezőváriban zajlott a Rákóczi szabadságharc kezdetének második, Beregszászon harmadik zászlóbontása. Csetfalván a fazsindelyes harangtoronnyal épített, kazettás mennyezetű református, majd szomszédságában a 2000-ben Makovecz stílusban épített és két felekezet által használt katolikus-görögkatolikus templomot lehetet megcsodálni. Az sem mindennapos, hogy ez utóbbi történetét magyarul tökéletesen beszélő ukrán asszony mesélje el mondandóját Wass Albert idézettel fűszerezve. Búcsúzóul még arra is megkérte a jelenlévőket, hogy énekeljék vele a Boldogasszony anyánk című ősi himnuszunkat. A délután első fele Beregszász nevezetességeinek megismerésével telt, majd az igazi megpróbáltatást a már használaton kívül lévő nagyberegi vonalra beállított kisvasút jelentette. A viszonyokra jellemző, hogy a tizenegy kilométeres távot több mint negyven perc alatt tette meg a nyithatatlan ablakú, fülledt levegőjű, lepusztult vagonokból álló szerelvény. Az embert próbáló körülményeket érkezéskor a szőttes fesztivál vásári hangulata feledtette.

Beregszászra visszatérve a magánmúzeum alapítója elevenítette fel a város történetét. Az este a II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola egyik termében misével kezdődött, ízletes vacsorával, bensőséges ünnepi műsorral, az épület felújítását célzó téglajegyek kiosztásával folytatódott, jó hangulatú táncházzal záródott, végül a buszok visszaszállítottak mindenkit a szállásadó településekre.

Harmadnap reggel a vonat ugyanott vette fel utasait, akiket aztán az egykori Ugocsa vármegye fővárosa, Nagyszőllős fogadott. A magyar nyelvű várostörténeti ismertetőt magyar népzene és népdal követte, megénekeltetve a vendégeket. Az utolsó település, amely a jelenlegi Magyarország-Románia-Ukrajna hármashatár csücskében, ukrán oldalon található és ahol valóban a lakosság apraja-nagyja zenével várta a tűző napon a majd egyórás késésben lévő szerelvényt, Nevetlenfalu. Ez volt az az állomás, ahol a helybeliek és a vendégek száma csaknem megegyezett, eggyé olvadt. A polgármester és a görögkatolikus pap köszöntője után a sín mellett felállított színpadon vérpezsdítő zenés műsor, valamint legalább félszázméter hosszúságban egymás mellé állított, a kínálásra odahelyezett süteménnyel, kaláccsal, italokkal megrakott asztalok hívogatták az ámuldozó utasokat. Az angol- és németajkúak szava már a látványtól elakadt. A búcsúzást igen nehezítette, amikor egy éneklő kislány a Honfoglalás című dalban az "Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár" szavakhoz ért, hiszen mindenki tudta, hogy ezt szó szerint kell érteni.

Érmihályfalva - Fogadtatás

Érmihályfalva - A zászlós és Szakács Gábor a mozdonyon

Az itt is szögesdróttal jelzett ukrán-román határ átlépése után nem sokkal Szatmárnémeti következett, ahol ugyan a városvezetés nélkül és csupán rövid időre, de mégis zászlókkal felvértezett magyarok fogadták a küldöttséget. A minősítés nem túlzás, hiszen a hivatalos megbízólevél nélkül érkező többszáz magyar mindvégig országához méltó fegyelemmel viselkedett, sehol nem keveredett az alkalomhoz méltatlan vitába, összetűzésbe a helybéli hatóságokkal, akik szintén nem akadályozták a magyarok üzenet értékű találkozását. A küldöttség jelleget erősítette Monszpart Zsolt, a MÁV-Start vezérigazgatója és természetesen az utat szervező Molnár Béla jelenléte, köszöntői. Talán ennek is betudható, hogy a gyakorlat, mely szerint az ukrán határokon a vonaton gyűjtik össze az útleveleket és azok visszaadásáig nem engedik leszállni az utasokat, Nevetlenfalu esetében nem érvényesült. Az útlevelek ellenőrzése az ünnepség idején történt, így elmaradt az ilyenkor szokásos, majd kétórás időveszteség. Ezzel együtt Kárpátalján még senki nem kért elnézést a Szolyvára hurcoltakért és a húszezer áldozat hozzátartozóitól, miközben még az Afganisztánban elesetteknek is emlékművet állítottak. Nem kevésbé lenne ideje, hogy a Nyugat a jelenlegi magyar kormány állandó nyugtalanítása helyett szintén elnézést kérjen, hiszen tudott Sztálin háború utáni magyar népirtásáról.
És következett az a szakasz, amely ismét erősen kapcsolódik a Rákóczi szabadságharchoz. Ahogy a tarpai zászlóbontás annak nyitánya, a nagymajtényi síkságon történt fegyverletétel a zárófelvonása volt. A vonaton mindvégig mikrofonon történt helyismereti, valamint közérdekű tájékoztatás itt erre összpontosult, amit angolul is tudtára adtak a külföldi utasoknak.

Érmihályfalva a bátorság példaképe lehetett ezen az úton, hiszen bevonulási és 1848/49-es szabadságharc indulókkal, Erkel Ferenc Bánk bán című operájából a Hazám! Hazám! nagyáriával fogadott. Ennek üzenetét már igen nehéz lett volna megmagyarázni idegen nyelvű útitársaknak. A néptánc, a mazsorettek, a kínálás és nem utolsósorban a polgármester "Hajrá magyarok! Hajrá Érmellék!" buzdítása valóra váltotta a sárospataki polgármester üzenetét: Nincs többé anyaországi és határon kívüli magyar, csak MAGYAR!
Ezt a különös érzést mindenki megtapasztalhatta és még ha először járt is ezen az útvonalon, úgy érezte, hogy ismerősek számára a földek, a folyók, a városok, az emberek, őszintébbek az örömkönnyek, bensőségesebben szól a magyar Himnusz. Nem véletlen, hiszen hazatért. Boldogasszonyunk és a jó Isten e három napon rámosolygott a magyarokra.

Szakács Gábor
Fényképek: Kadocsa Gyula

A Kárpátalja Express hivatalos megállói:
Magyarország - Gödöllő, Sárospatak
Felvidék - Perbenyik
Kárpátalja - Csap, Beregszász, Nagybereg, Nagyszőllős, Nevetlenfalu
Partium - Érmihályfalva

A vagonok oldalán és a menetjegyeken olvasható Kárpátalja Express nevet rovásra átírta ifjú Forrai Márton.

A Kárpátalja Expressz fogadása Érmihályfalván http://youtu.be/73-PqWkOTGY

Magyar Demokrata 2011/38.

Nyitólap

KITEKINTŐ

Határtalanul - Kárpátalja Express

Oldal tetejére