Már húsz éve, hogy január 22-e a Magyar Kultúra Napja, mivel 1823-ban ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz című nemzeti imánkat.

Ez alkalomból került sor a felvidéki Palóc Társaság általános és középiskolás tanulók részére kiírt pályázatainak ünnepélyes eredményhirdetésére. Az eddigi 14 rendezvény közül a budai Magyar Kultúra Alapítvány székháza harmadszor adott otthont a felemelő eseménynek.

A hagyományos témaválasztások évről évre időszerűekkel egészültek ki, így Mátyás királlyal, az 1848/49-es szabadságharccal, Attila hun nagykirállyal, Mikszáth Kálmánnal, idén pedig a trianoni ország csonkítás szomorú, kilencvenedik évfordulójával és szép számú dolgozat érkezett a rovásírással kapcsolatban is.

A felnőttek...	...a hallgatóság...

...és a gyerekek

A terem teljesen megtelt a 98 felvidéki, délvidéki, erdélyi, magyarországi, kárpátaljai, tanuló legjobbjaival, felkészítőivel és kísérőivel. A napirend levezetésének feladata Z. Urbán Aladárra, a Palóc Társaság elnökére hárult, bevezetőjét Kiss Dénes, az Országos Trianon Társaság elnöke, költő emlékeztetője követte, aki felelevenítette a Kárpát-haza kilenc évtizede történt nagyhatalmi szétszabdalásának felháborítóan döbbenetes részleteit. Mivel a rendezvény védnöke, Duray Miklós felvidéki politikus, író nem tudott jelen lenni, ezután Csipka Rozália, a Siker X kiadó vezetője ismertette a tanulók dolgozataiból összeállított Voltunk. Vagyunk. Leszünk! kötetet, míg Kolczonay Katalin egyetemi oktató, az értékelő bizottság elnökeként munkájuk szempontjairól beszélt. Halász Péter néprajzkutató, az Országos Honismereti Szövetség elnöke Kolczonay Katalinhoz hasonlóan, mint a Palóc Társaság újonnan választott tiszteletbeli tagja ez alkalommal vehette át a rovásfeliratos szobrairól ismert Oláh Szilveszter kisplakettjét.

Megható pillanatok következtek. A legsikeresebb pályamunkákat maguk a tanulók, illetve néhányuk távollétében iskolatársaik olvasták fel. Az első és legfontosabb észrevétel, hogy mindnyájan tökéletesen tiszta magyarsággal, némelyikük szinte művészi átéléssel adta elő papírra vetett gondolatait. Nem ártott volna, ha a magyar hírolvasók, is jelen vannak, mert kiejtés tekintetében sokat tanulhattak volna ezektől a gyerekektől.

Másik nem kevésbé feltűnő ismérvük, az elkötelezett, büszke magyarságtudatuk, és akadt olyan kislány, aki már azt is kijelentette, ha férjhez megy és gyermekei lesznek, őket is magyarnak fogja nevelni. Szinte mindnyájan egy-egy kiváló költőtől, illetve államférfitól vett idézettel zárták fogalmazásukat. Ez a színvonal persze aligha lett volna lehetséges tanáraik lelkiismeretes felkészítő munkája nélkül. A rovásírás dolgozatokat Friedrich Klára és Szakács Gábor értékelték.

Ernyei Béla zeneköltő

Bár mindenképp örvendetes, hogy a lehetséges témák közül ez volt a második legnépszerűbb és dicséretes művek is születtek, Klára kénytelen volt felhívni a tanulók figyelmét, hogy a rovásírás eredetével kapcsolatban a jövőben kevésbé alapozzanak a világhálóról leszedetett, egymásnak is ellentmondó ismeretekre. Azonnal kitűnt ugyanis, hogy ki dolgozott hiteles forrásokból, elismert szakemberek - pl. Forrai Sándor - műveiből és kaphatott elismerésre méltó tudásáért különdíjat, mint az ipolynyéki Novák Bernadett (Balassi Bálint MTNYA) és az ipolyszakállasi Stryčko Dávid (MTNYA).

Valamennyi helyezett felsorolása lehetetlen, a legkiválóbbakat viszont megnevezzük. Kiemelt I. díjat kapott az általános iskolások közül a magyarkanizsai Kávai Konrád (J. J. Zmaj Általános Iskola-Délvidék), a középiskolások közül a szatmárnémeti Higyed Emília (Református Gimnázium-Pártium) és az érsekújvári Lengyel Gabriella (Pázmány Péter MTNY 8 Oszt. Gimn.-Felvidék).

Simon Veronika festőművész átadja a Badiny Jós Ferencet ábrázoló arcképet Z. Urbán Aladárnak

Végezetül Simon M. Veronika festőművész adta át Z. Urbán Aladárnak Badiny Jós Ferencről készített alkotását, amit a nyár folyamán a tudós szobrának felvidéki felavatása követ. A festmény átadása előtt Szakács Gábor szólt röviden a megjelentekhez és énekelte el Sajó Sándor, valamint Friedrich Klára egy-egy megzenésített versét, az őt követő Ernyei Béla zeneköltő - csak névrokona a színésznek - szintén gitárkíséretével adta elő Sajó Sándor másik költeményét.

Kölcsey Ferenc büszke lehet a magyar diákokra, akiket ugyan ideiglenes határokkal szakított el egymástól Trianon, de magyarságtudatukban nem tudott törést okozni.