Nyitólap

KITEKINTŐ

Kommunikációs vírusfegyver

A SARS-járványban a gyorsasága volt a rémisztő

SARS. Négy betű, amely hisztériaként söpört végig Ázsián, Európán és Amerikán, rettegést, bezárkózást és gazdasági összeomlást hozva magával. A fertőző tüdőgyulladástól néhány héten át jobban rettegett a világ, mint a terrorizmustól, s ennek köszönhetően sok szempontból nagyobb kárt is okozott. Ami politikai, diplomáciai és gazdasági eszközökkel sem sikerült, azt a SARS egy huszáros rohammal megtette: megtörte Kína lendületes gazdasági erősödését, ma még nem tudni mennyivel vetve vissza az ázsiai országot a fejlődés útján.

Akarva-akaratlanul felmerül, beszélhetünk-e a SARS kapcsán hagyományos egészségügyi problémáról, avagy valamiféle érdekeket kell keresnünk az indokoltnál jóval nagyobb pánik és hisztéria hátterében? A SARS ugyanis, amilyen hirtelen támadt, olyan sebesen azonosították is a kórokozóját, napjainkban pedig már lecsengőben a járvány, amely összehasonlíthatatlan mértékben alatta maradt a történelem, de akár csak a XX. század betegségeinek is - mindamellett az inkább a hisztéria, mint a betegség által okozott károkat tekintve hatásában vetekedhet azokkal. A járványok kialakulásáról, fajtáiról, jellegükről dr. Csohán Ágnessel, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat főorvosával beszélgettünk.

Noha egyetlen ember is érték, de a SARS-járvány eddigi áldozatainak száma lényegében elhanyagolható India napi járványokban elhaló népességének számával. Mi lehet az oka, hogy ennyire felkapták a SARS-t azon túl, hogy rövid idő alatt tönkretették Kína, Hong Kong, Tajvan idegenforgalmát, kereskedelmét?
A SARS-járvány az új évezred első járványa, amelynek három fontos jellemzője van. Egyrészt újszerű volt, ahogyan a tömegtájékoztatás tálalta. Nem volt még olyan betegség, amelynek felbukkanásától és a világméretű adatgyűjtés kezdetétől számítva napjainkig ilyen részletes napi tájékoztatás történt volna az Egészségügyi Világszervezetben.

Újszerű volt a járvánnyal kapcsolatos adatok kezelése is, hiszen a világháló segítségével gyakorlatilag a világ bármely pontján minden reggel tájékozódni lehetett, hogy mely országban hány beteget jegyeztek fel. Szándékosan mondom a feljegyzés szót, mert ez két dolgot takar. Először is az új betegség felbukkanásáról szóló figyelmeztetést, amit nagyon hamar követett a betegség egységes meghatározása, továbbá minden ország naponta jelentette saját megbetegedéseit. Hogy ez a nyilvántartás teljes körű-e, nem tudható, és bár a járvány kiinduló pontja Kína egyik tartománya, mind a mai napig nem tudjuk, hogy sikerült-e az ország valamennyi felderített esetét visszajelenteni. A SARS-ról tudjuk, hogy nem olyan ragályos, mint a kanyaró vagy az influenza, azt azonban nem is sejtjük, hogy száz erre fogékony emberből hányan betegszenek majd meg.

Mik a SARS sajátosságai?
A Kínából kihurcolt fertőzések elsősorban egészségügyi dolgozókat támadtak meg, mivel védőeszköz nélkül ápoltak. A járványgörbe már meredeken emelkedet áprilisban - ekkor 4000 új megbetegedést jegyeztek fel -, mire sikerült az egészségügyi ellátó rendszereken belül alkalmazott intézkedésekkel megállítani a terjedést. Ekkor már csak ott terjedt, ahol nem tudták a megelőző intézkedéseket elég hatékonyan bevezetni. A megbetegedések száma mellett viszonylag alacsony a halálozás, a himlő évszázadokkal ezelőtti megjelenésekor ez akár 40 százalék is lehetett. A betegség harmadik sajátossága a bizonyság, hogy a légi közlekedés egy új kórokozót egyetlen nap alatt addig érintetlen országokba is eljuttathat a Föld másik felén. Vagy egy kínai üzletember hurcolhatta be Angliába, vagy egy Kínában járt és ott megfertőződött személy hozta vissza. Kanadában először azok betegedtek meg, akik utaztak, és olyan egészségügyi dolgozók, akik a Metropol szállodában az első esettel érintkeztek. Az eddig feljegyzett 8000 betegből a 20 éven aluliak száma alig több mint két tucat, ám a vírusfertőzéseknél elképzelhető, hogy a gyermekeknél tünetmentesen zajlik.

Köthető-e a járványok bejelentése a megbetegedések számához?
Nem. Járványnak nevezzük, ha adott idő alatt térben és időben megszaporodik az azonos kórokozó által okozott megbetegedések száma. Amennyiben a kórokozót ugyan nem ismerjük, de hasonló tünetekkel járó betegségek számának szaporodásáról szerzünk tudomást, akkor csupán azt mondjuk, járványosan terjed. Más és más a járvány meghatározása olyan betegségeknél, amelyek ma már ritkán fordulnak elő. Az elmúlt évben például egyetlen kanyarós megbetegedés sem fordult elő, de ha jövőre 15-20 személynél észlelnék, járványnak tekintenénk még akkor is, ha ez a mennyiség elhanyagolható lenne a bárányhimlős megbetegedések évi 40-46 ezres számához képest, amit ennek ellenére sem tekintünk járványnak.

Járványnak kizárólag kórokozó által terjesztett betegségeket nevezünk, népbetegségnek pedig azt, amikor tömegek esnek áldozatul a szívrohamnak?
Tágabb értelemben nevezhetnénk a jelenséget szívrohamjárványnak is, klasszikus értelemben viszont valóban a fertőző betegségek következményét nevezzük járványnak. Más kérdés, hogy bizonyos, nem kórokozók által terjesztett betegségekre a "járványszerűen terjed" kifejezést használják.

Egyáltalán mióta beszélhetünk járványokról?
Amióta csak ember él a Földön, mindig is voltak járványok és fertőző betegségek, számos típusuk már az ókorban és középkorban is pusztított. Igaz, nem tudták, hogy ezeket mely kórokozók váltották ki, ezért általában a tünetek szerint csoportosították a betegségeket, és beszéltek sárgaság- vagy paralízisjárványokról. A legújabb kori történelem során jóformán nincs év, hogy újabb kórokozót vagy betegséget ne találnának a szakemberek, hiszen csak az elmúlt három évtized során mintegy húsz veszélyes kórokozót fedeztek fel, amelyek képesek arra, hogy járványos mértékben terjedjenek. Jelenleg a SARS riogatja az emberiséget, és kiváltképp az a gyorsaság - alig néhány hónap -, amellyel bejárta a földgolyót. Igaz, ugyanilyen páratlan gyorsasággal, mindössze három hónap alatt sikerült megtalálni kórokozóját, a humán koronavírust.

Akadhat-e földrész, amit úgy-ahogy elkerülhetnek a járványok?
A fertőző betegségek terjedésének, ahogy a múltban, úgy jelenleg sincsenek korlátai. A különbség csupán a közlekedés jellegéből adódik, azaz amíg a múltban esetleg évek kellettek a himlő, a pestis, kolera egyik földrészről a másikra terjedéséhez, a légi közlekedés megjelenésével ez az idő lényegesen lerövidült. A SARS-járvány is a légi közlekedés miatt tudott három hónap alatt 29 országot és csaknem minden kontinenst elérni. Akadnak persze betegségek, amelyek bizonyos földrészeken nem honosak, más - endémiás - típusok viszont csak-egy területen fordulnak elő rendszeresen. Megint mások - malária, dengue -láz terjedéséhez nemcsak fogékony emberi szervezet, hanem terjesztő tényezők is szükségesek, ebben az értelemben beszélhetünk földrajzi korlátokról. Ha egy betegség nagyon gyorsan az egész világon elterjed, mint pl. az 1981-ben felbukkant HIV vagy a jóval későbbi influenza vírus, akkor pandémiáról beszélünk. Minden bizonnyal rövid idő múlva már SARS pandémiáról is beszélhetünk, mert pillanatnyilag úgy gondoljuk, hogy a SARS iránt mindenki fogékony Európában, hiszen feltételezésünk szerint itt még nem fordult elő.

Hogyan alakul ki a járvány?
Vannak időszakok, amikor egy megbetegedés, mondjuk az influenza, csak szórványosan fordul elő, és látszólag nincs is az esetek között összefüggés, ám a kedvező körülmények - a szezonális időszak, az ember zárt térben tartózkodása, a zsúfolt környezet, megfázásos, hűléses tényezők - hatására elkezd nőni a megbetegedések száma. A tüdőpestis pusztító hatása azért volt szinte megelőzhetetlen, mert a beszéd, a közellét, az emberek együttléte cseppfertőzéssel való rohamos terjedést eredményezett. A középkorban teljesen kiszámíthatatlan volt, hogy akit a kór elkapott, meggyógyul vagy sem. Ha terjesztői, a patkányok kipusztultak, akkor megszűnt egy adott területen a betegség és csupán a véletlenen múlott, hogy újra behozták-e a kórságot ugyanoda. A leglényegesebb, hogy ha valahol megjelenik a kórokozó, akkor már az első eseteket felismerjék akár állatokban, akár embereken és megakadályozzák az újbóli terjedést. A nemzetközi áruforgalomban minden törekvés arra irányul, hogy a fertőzött terültekről érkező hajókat nagyon szigorú szabályok alá vessék úgy az indulási, mint az érkezési oldalon. A SARS esetében azt kellett megakadályozni, hogy beteg ne szálljon fel repülőgépre és ezt minden országban ellenőrizni kellett kikérdezéssel, esetlegesen fizikális vizsgálással, lázméréssel.

Ha áttekintjük a nagy járványok kiindulási helyeit, akkor azt tapasztaljuk, hogy többségük Ázsiából és Afrikából indult fertőző útjára. Nem terheli ezeket a földrészeket legalább erkölcsi felelősség?
Tény, hogy a legújabb kórokozók általában emberi és állati vírusok rekombinációjából jönnek létre, amiből az feltételezhető, hogy olyan helyen keletkeznek, ahol ember és állat szoros kapcsolatban él egymással, így az Ázsia és Afrika őserdeiben élők és dolgozók között, ahol a természettel való közelség talán nagyobb veszélyeztetettséget jelent, mint az öreg európai kontinensen. Miután a fertőző betegség terjedésének elsődleges oka a fajok létért való küzdelme, a mikroorganizmusok is újabbnál újabb tereket szeretnének hódítani maguknak. Az orvostudománynak egyébként éppen a járvány a legnagyobb sikertörténete, hiszen nincs még egy olyan szakterület, ahol ennyi betegséget sikerült legyőzni megfelelő gyógyszerekkel és megelőzéssel. És itt elsősorban a védőoltásra gondolok, amelyekkel az Egészségügyi Világszervezetnek köszönhetően sikerült több járványos betegséget, így a himlőt szinte teljesen megszüntetni.

Az eredmények látványosak, ám hol itt, hol ott bukkannak fel újból a már megszűntnek hitt betegségek.
Való igaz, hogy nemcsak olyan kórokozókkal kell számolnunk, amelyek újabban bukkannak fel, hanem olyanokkal is, amelyeket korábban legyőzöttnek hittünk, és bizony a szándékos terjesztéssel mint lehetőséggel is számolnunk kell. Ez történt a szovjet utódállamokban, ahol a 90-es éve második felében újból felbukkant a diftéria és mintegy 125 ezer megbetegedést, továbbá 4000 halálesetet idézett elő egy olyan területen, ahol gyakorlatilag már felszámolták. De említhetem ugyanebben a régióban a kolera visszatérését, Azerbajdzsánban és Tadzsikisztánban pedig a maláriás megbetegedések számának növekedését. A legrégibb betegségek egyikének, a szifilisznek - más néven francia betegségnek - terjedése is felgyorsult Kelet-Európában, így sajnos Magyarországon is, míg a tbc-megbetegedések növekedése világszerte aggodalmat keltő jelenség, ami elsősorban a HIV-fertőzéssel való közös megjelenésből adódik. Egyre több ember él viszonylagosan kisebb területen, és ez nem csak azt jelenti, hogy a bolygó túlzsúfolt, hanem egyre fokozottabb a nemzetközi kereskedelem. Minden olyan államban, ahol nem tudják biztosítani a megelőzéshez és a terjedés megakadályozásához szükséges feltételeket, ott ismételten megjelennek a már legyőzött betegségek. Ezért is jelentenek fokozott veszélyforrást a természeti katasztrófák, háborúk, menekülthullámok. Az említettek ellenére el lehet mondani, hogy Európában az egyik legkevésbé járványokkal fertőzött terület éppen Magyarország, ami egy nagyon tudatos és hosszú küzdelem eredménye.

Tudjuk-e, hogy Magyarországon mely járvány volt a leggyakoribb, s melyik nem érte el az országot?
A középkorban a himlő és pestis szedte a legtöbb áldozatot. Az I. világháború idején a hastífusz, a malária, a kanyaró, a fertőző májgyulladás, a kiütéses tífusz vezette a halálozási listát, míg 1945 után az európai járványok mindegyike szedte a maga áldozatát. Annyi a változás, hogy a halálozási okok tekintetében akkoriban a fertőző, napjainkban viszont a nem fertőző betegségeké a vezető szerep.

Az ebola eddig elkerülte az országot.
Valóban, a vérzéses lázat nem hurcolták be, legalább is nincs tudomásunk róla. Ha az elmúlt 30 év kórokozóit nézzük, akkor nem jutottak el hozzánk azok a különböző, természetes gócos betegségek sem, amelyeknek a megjelenéséhez különleges szúnyog vagy más terjesztő szükséges. Nem állapítottak meg nálunk pl. sárgalázat, ami mind a mai napig járványosan is előfordul, ám aki ilyen területre, országba utazik, azt védőoltásban részesítik.

Ennek ellenkezője viszont aligha igaz, hiszen érvényes útlevél birtokában egy fertőzött területről bárki háborítatlanul besétálhat egy másik országba. Vajon megvizsgálnak-e előzetesen minden személyt, aki egy fertőző országból külföldre távozik? Mi van például a sivatagokban szabadon kóborló, határokat el nem ismerő karavánokkal?
Erre mondják, hogy a fertőző betegségeknek nincsenek határai, mert benne van az emberi tényező, ráadásul a fertőzés forrása lehet tünetmentes személy is. Az influenzavírusok terjesztésében a vándormadaraknak, a West Nile víruséban a madaraknak és szúnyogoknak volt jelentősége. Sajnos nem állíthatjuk, hogy minden fertőzött országban megteszik a szükséges megelőző intézkedéseket.

Pestis, himlő, lepra - globális járványkrónika

Járványok mindig voltak, ám az ókori fertőző betegségekről inkább csak sejtjük, hogy himlőről, pestisről vagy maláriáról lehetett szó.

Thuküdidész a peloponnészoszi háborúk idejéből (i.e. 431-404) tudósít a harcoló felek táborában kirobbant járványról, amelyet ma kiütéses tífusznak vélünk, és amelynek feltehetően áldozatul esett.

Rómában Marcus Aurelius idejében dühöngött a pestis, majd a középkorban, Justinianus uralkodása alatt Kr. u. 542-ben ért el Bizáncba a valószínűleg Egyiptomból behurcolt ragály. Négy hónapon át naponta 5-10 ezer áldozatot temettek. Ugyancsak Egyiptom a forrása az 1201-ben kirobbant pestisjárványnak, amely néhány hónap alatt 1 millió áldozatot szedett.

1347-ben kínai kereskedők hurcolták Nyugat-Ázsiába pestisbolhákkal fertőzött szőrméikkel a kórt. A járvány sújtotta krimi tatárok megostromolták nagyrészt olasz kereskedők lakta, Krím-félszigeti kikötővárost, Kaffát. Dzsánibek tatár vezér elrendelte, hogy pestises hullákat hajítsanak át ostromgépeikkel a városfalon. A megfertőzött olaszok Genovába, Messinába, Velencébe menekültek, majd hajóikkal hurcolták kikötőről kikötőre és így két év alatt 25 millió ember halálát okozták. És a nagy szigetek, Grönland, Izland, Ciprus elnéptelenedését. Ilyen méretű pestis többé nem ütötte fel a fejét.

A középkor másik két nagy fertőző betegségét, a himlőt és a leprát a hazatérő keresztesek hozták magukkal. A himlőn csaknem mindenki átesett, és ha 10 éves koráig nem halt bele, akkor már nem igazán jelentett rá veszélyt. Jelentős volt a leprások száma, akiknek kiközösítését az 583-aslyoni zsinat is kimondta, és akik attól kezdve lepratáborokban tengették életüket a Lázár rend ápolása mellett. A XIII. században Európában mintegy 19 000 tábort tartottak nyilván, ebből 10 ezret Franciaország és Németország területén.

Az újkori járványok közül elsőként a szifiliszt említhetjük, amely 1495-ben robbant ki a Nápolyt védő spanyol zsoldosok, a várost elfoglaló francia csapatok, valamint a lakosság körében. Az akkor még heveny lefolyású, hat hét alatt halálhoz vezető betegség a 40 ezer fős francia sereget 6 ezerre apasztotta. Ez a néhány ezer hazatérő azonban elég volt ahhoz, hogy néhány éven belül egész Európában elterjessze. A kór nem kímélte az uralkodókat sem: V. Károly német-római császár, I. Ferenc francia és VIII. Henrik angol király, VI. Sándor pápa, később Ferenc József és Ferdinánd is a járvány áldozata lett. Amerikában is aratott a kór az indiánok között: itt spanyol gyarmatosítók terjesztették el a betegséget. A XX. századi háborúk hihetetlen méretű terjedését hozták magukkal, 1945-ben a szovjet katonák tömegesen fertőzték meg a "krumplipucolásra" elhurcolt magyar asszonyokat.

A kiütéses tífusz 1505 és 1530 között indult el Ciprusról, majd a háborúk nyomán terjedt el Európában. A XVI. században olaszországi és spanyolországi terjedéséről tudunk, a XVII. században, a 30 éves háború idején Németország lett a góc.

Járványt lobbantottak fel a napóleoni háborúk is. Az oroszországi hadjáratban elpusztult 1,2 milliós hadseregből csupán 200 ezer volt a harci cselekmény és a fagyhalál áldozata, a többi a kiütéses tífusz áldozta lett. Oroszországban még 1917 és 1921 között is 3 millió halottról tudunk.

A harmadik nagy újkori járvány, a kolera 1817-ben tört rá Európára, ahová ősi fészkéből, Indiából Perzsián és Oroszországon át jutott. Ezt további hat világjárvány követte, legkegyetlenebb az 1828-1837-es volt, több mint egymillióra becsült - ebből Oroszországban 700 ezer, Olaszországban 130 ezer, Poroszországban 114 ezer áldozattal.

A kolerával csaknem egyidejűleg jelentkezett Dél-Európában az elsősorban gyermekeket támadó diftéria. Eleinte Német- és Franciaország felé húzódott, majd 1876 és 1880 között Magyarországot és Erdélyt is elérte.

A tuberkulózis valószínűleg Angliából indult, és 1918-19-ben kínai munkások hurcolták Franciaországba, majd egész Európába az influenzavírust. Hat hónap alatt a Föld lakosságának fele megkapta, közülük 20 millió halálát jelentette. A XX. század másik rettegett járványa, a gyermekbénulás, ami csak az Amerikai Egyesült Államokban több tízezer gyermek maradandó bénulását eredményezte.

A zöld majmoktól származó AIDS-et 1981- ben ismerték fel az Amerikai Egyesült Államokban. Napjainkban mintegy 1,3 millió AIDS-beteget tartanak nyilván világszerte, további 5 millió a be nem jelentett és 17 millió a becsült HIV-fertőzöttek száma.

A járványok kialakulásában és terjesztésében jelentős szerepet játszott az ipari forradalom, amelynek rosszul tervezett városai, zsúfolt lakásai, soklakásos épületei, közlekedési gondjai gócaivá lettek a kóroknak.

A középkori Magyarországon a lepra - feltételezések szerint ez vitte el Nagy Lajos királyunkat - és a pestis, az újkorban a szifilisz, himlő, a kiütéses tífusz, a hastífusz, majd a XIX. században a kolera, tuberkulózis és a diftéria terjedt el. II. Lajos király felszólította a leprásokat és szifiliszeseket is, hogy csatlakozzanak a Mohács felé tartó seregéhez. A következmények elképzelhetők. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc alatt becslések szerint másfél millióan haltak meg pestisben, köztük Vak Bottyán János tábornok. Az 1848-49-es szabadságharc honvédei közül mintegy százezren hunytak el kolerában.

Egy dolog a fentiekből biztosnak látszik. A Kárpát-medencéből soha nem indult ki járvány, és a térség azok terjesztésében sem játszott akkora szerepet, mint Kelet és Nyugat népei. A magyarság csak elszenvedője volt annak, amit a higiéniát hírből sem ismerő "művelt" Nyugat reá szabadított.

Szakács Gábor Magyar Demokrata, 2003. június 26.

Nyitólap

KITEKINTŐ

Kommunikációs vírusfegyver

Oldal tetejére