Nyitólap

KITEKINTŐ

Lukács Atya megkapta a Magyar Örökség Díjat

A római-katolikus anyaszentegyháznak napjainkban is vannak olyan önzetlen hősei, akiknek nevére hívei állhatatossága révén az utókor is emlékezni fog. A ferences áldozópap, Daczó Árpád - Lukács Atya 2015. szeptember 19-én kapta meg a Magyar Örökség Díjat.

A világban lehetetlen mindenre azonnal materiális magyarázatot adni. Az emberi tulajdonságok, mint a szeretet és gonoszság sem mérhetők, mégis léteznek. Szükség van tehát ésszerű feltételezésekre is, amelyek csak később válnak valósággá. Daczó Árpád - későbbi nevén Lukács atya - végigjárta ezt az utat.

Már gyermekkorában a papi hivatást érezte magáének. Meghatározó, életre szóló élménye volt, amikor 1938-ban részt vett a csíksomlyói búcsún, és a zokogó embertömeg elgondolkodtatta. Feltette magának a kérdést: Mitől ilyen különleges ez a helyszín? Az egyházi hivatás mellett a néprajz irányába mozdították a látottak, melyek mind a mai napig meghatározzák életét. Számára már felszentelt papként tűnt megoldhatatlannak látszó feladatnak a magyarság folyamatos lepogányozása és a nép keresztény hitének bizonysága közötti ellentmondás feloldása. Ennek érdekében kutatásokat végzett, tanulmányokat írt.

Amikor Kostelekre került plébánosként, a helybeli egyszerű emberek hitéletét látva kezdte el hitviláguk eredetének vizsgálatát. Ettől kezdve mindig akadtak, akik munkáját, a Csíksomlyói Szűz Mária tiszteletét pogány alapokra történő visszavezetésként fogták fel és folyamatosan támadták. Márpedig, ahogy Lukács atya fogalmazott, a nép emlékezete, amit nem szabad babonának tartani, jobb a történetírók okmányainál. Csak arra szeretett volna rámutatni, hogy a magyarságnak már kereszténysége előtt olyan istenasszonya volt, akinek tisztelete mindenben hasonlított a kereszténység Szűz Máriájának tiszteletéhez. Amikor ez a nép Jézus édesanyjáról tudomást szerzett, azonnal felismerte, hogy ősi Boldogasszonyában immáron Máriát tiszteli, ami segítette kereszténységre való áttérésében. És éppen ezért megalapozatlan a Sacra Corona című film jelenete, amikor Gellért püspök hitetleneknek nevezi a magyarokat, hiszen látva Boldogasszony tiszteletüket, már nem sok dolga akadt. Lényegében tudomásul vette, hogy ez a nép mindig egyistenhívő volt, és nem bálványimádó, pogány, ilyen emlékek nem is kerültek elő.

De Gellért nem is tehetett mást, mivel a nép Pünkösd vasárnapjának hajnalán Csíksomlyón imádkozva nézi a napkeltét, és várja a Szentlélek eljövetelét, amihez fogható nincs egész Európában! Lukács atya a Csíksomlyó ragyogása című könyvében úgy fogalmazott, hogy az ősi hitvilágában élő magyarság valahonnan már ismerte az ős-kinyilatkoztatást, ami az ószövetségi Szentírásban megmaradt. Az ember megszabadítását az ősbűn terhétől csak olyan lény teheti majd meg, aki a Teremtő Úristen méltóságának megfelelően adhat kiengesztelést. Emberként kell megszületnie annak, aki a földi halandó által elkövetett bűnt emberként teszi majd jóvá. És ő lesz Jézus Krisztus. Amikor tehát a magyarság ősei a kereszténységben megismerték az ekkor Szűzanyának nevezett Máriát Jézus édesanyjaként, rádöbbentek, hogy már ősidők óta őt szerették, elfogadása tehát nem okozott gondot számukra. Mivel üres az a vallás, amelyből hiányzik az Istenanya, Csíksomlyó nem az Atyáról, hanem az Istenanyáról szól.

A Boldogasszony név, már a sumér agyagtáblákon is előfordul Bau-Dug-Asan alakban, de ugyanez a Babba, azaz "Szép" kifejezés szerepel az Angyaloknak Királynéja című katolikus egyházi ének refrénjében: "Szép Szűz Mária! Könyörögj értünk!" Európában is akkor kezdődött a Mária tisztelet, amikor a magyaroktól látták, ám éppen ezt az előzményt hajlamos a többi nép mindmáig elfelejteni. Beszélgetésünkkor az atya elmondta, hogy az ember egykor a teremtett világ, így az égitestek, a tűz, a víz, a föld nagy erőiben vélte felfedezni Istent. Ezt a szemléletet tiltották meg neki pogány szokásként, miközben a Jordán, és más folyók vizét csodatévő szerként árulták, alakították búcsújáró helyekké a forrásokat. Hasonlóképpen szinte felsorolhatatlan, hogy a Nyugat mennyi rosszat fogott rá a magyarságra, állított róla valótlanságokat.

Lukács atya néprajz iránti érdeklődését igazolja, hogy megelőzve a II. Vatikáni Zsinat döntéseit, székely varrottasokkal és szőttesekkel díszítette a templomokat, azokkal helyettesítve az addig használt selymet, bársonyt, úri hímzést. Mindemellett igen szép és fontos üzenete is van az atyának a nemzet számára: "A kiművelt magyar agyak tegyenek minket méltó utódaivá nagy elődeinknek és hozzáértő folytatói dicső múltunknak! Ebben akar segíteni minket felemelni akaró Boldogasszonyunk. Tiszteletének kezdettől fogva legszebb kivirágzása a sokgyermekes magyar család volt." Friedrich Klára rovásírás kutató szerint Lukács Atya a kereszténységbe átmentett ősi magyar hagyományok feltárója és őrzője.

Apáti Péter kezdeményezése, hívei összefogása és tömeges ajánlása révén Lukács atya önzetlenül áldozatos életműve elismeréseként 2015. szeptember 19-én Magyar Örökség díjat kapott a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Az ünnepségen mondott méltató beszédében Takács György néprajzkutató többek között az atya szavaiból idézett: "A szakrális néprajz tulajdonképpen istentisztelet is. Mert Istenhez vezet itt minden!...Népünk szakrális hagyománya nemcsak nem babonaság, hanem egyenesen nemzetfenntartó erő!" A hagyományosság ugyanis folytonosságot jelent - tette hozzá, majd kiegészítette: "Lukács atya néprajzi tevékenysége egybeesik a katolikus egyház missziós és modernizációs törekvésével, mely szerint a keresztény tradíció és a szakrális néphagyomány nem taszítja vagy gyengíti, éppenhogy felemeli, istápolja, erősíti egymást."

A Magyar Örökséget igazoló oklevelet Dragonits Márta, az Ars Sacra Alapítvány elnöke, a Bíráló Bizottság tagja adta át Lukács atyának, aki néhány évvel ezelőtt így nyilatkozott:"Biztosan tudom, hogy a Szűzanya sajátos hivatásra választott ki. Az a feladatom, hogy népemnek felcsillogtassam Boldogasszonyunk valóságát! Ahogyan annak idején őseinket bevezette a Kárpát-medencei ígéret földjére, és ott megtartotta, az előttünk álló időnek is az ő kezét fogva kell nekivágnunk. André Malraux-t, korunk nagy gondolkodóját idézem, egy kicsit módosítva: a 21. század vagy keresztény lesz, vagy nem lesz".

Szakács Gábor

Fénykép: Bajomi Bálint

Lexikon:
P. Daczó Árpád (Lukács atya)
1921. május 16-án született Dédabisztrán (Maros megye)
Szászrégenben nevelkedett, végezte a négy elemit és a négy alsó gimnáziumot, míg Székelyudvarhelyen a felső gimnáziumot
1940-ben lett ferences szerzetes
Teológiai tanulmányait Vajdahunyadon végezte a ferences barátoknál
1945 Pünkösdszombatján szentelte pappá Márton Áron püspök,
működését Marosvásárhelyen kezdte
1948 decemberében a Securitate letartóztatta
1957-ben került Csíksomlyóra templomigazgatóként
1973-1978-ig, mint plébános szolgálta híveit Kosteleken. Többször áthelyezték, mielőtt a dési ferences kolostorba költözött
1980 Marosvásárhelyen a plébánia káplánja
1989-től Fogarason házfőnök és plébános
1994-ben, nyugdíjazása után a dési kolostorba költözött.
2000 Megjelent a Csíksomlyó titka című könyve
2012 A Kriza János Néprajzi Társaság Életmű Díjjal tünteti ki
2010 Megjelent Csíksomlyó ragyogása című kötete
2015 szeptember 19: A Magyar Örökség Díj átadása a Magyar Tudományos Akadémián

Nyitólap

KITEKINTŐ

Lukács Atya megkapta a Magyar Örökség Díjat

Oldal tetejére