Minden jel arra mutat, hogy a szláv nyelvek kialakulásában szkíta-hun nyelvet beszélő népek játszottak igen komoly szerepet - nyilatkozta Demokratának Dr. Czeglédi Katalin nyelvész.

Dr. Czeglédi Katalin

A Magyar Tudományos Akadémia csökönyös ragaszkodása a tarthatatlan finnugor elmélethez olykor nem kevésbé megalapozatlan, ám népszerű, szakértelem nélküli nyelvészkedéshez vezet. Mi erről a véleménye?
Tudjuk, hogy az igazság a valóság és csak a hazugságot találják ki, márpedig a jelen tudományos álláspontja szerint egy sor dolgot kitaláltak. Ma már nem is kevesen ezt a valóságot keressük, én magam több, mint negyven éve, mert egy nyelvésznek évtizedes tapasztalatokra van szüksége. Nem elhanyagolható az a belső hajtóerő sem, amiről úgy érzem, hogy őseim tudásából ered. Annak idején Csuvas föld földrajzi neveit kezdtem kutatni, gyűjteni, ezek száma napjainkra eléri a húszezret. Az adatokat azonban csak akkor adom tovább, ha számos - köztük a magyar - nyelv oldaláról írott forrásokkal és szájhagyományokkal is megtámogathatók.

Egyik tanulmányának kérdése, hogy kötik-e és mely szálak a Kárpát-medence földrajzi neveit a Volga-Urál vidéke földrajzi neveihez? Ezen felvetése nem közelít a finnugor elmélethez?
Amikor ötödéves szegedi egyetemistaként féléves részképzésre kikerültem Csebokszáriba, a Volga kanyarban és elsősorban Csuvasia területén olyan földrajzi neveket kellett keresnem, amelyekben felismerhető a magyar népnév! Csuvas diáktársaim önzetlen segítségének köszönhetően hatalmas anyagot gyűjtöttem, amit itthon kezdtem feldolgozni. Kutatásom idővel kiterjedt a Volga és Urál vidékére is és ma már egész Eurázsia területén találok párhuzamokat. A vizsgálataim során szembesültem azzal, hogy amit az egyetemen tanultunk, az előadásokon hallottunk, közelről sem felel meg a valóságnak. Ez a felismerés azért volt számomra megdöbbentő, mert korábban úgy mentem az egyetemre, mint egy templomba, attól kezdve viszont már csak azt tolmácsolom, amit a források és kutatási eredményeim igazolnak. Márpedig bizonyos, hogy a Volga-Urál vidék földrajzi neveinek nagy részét megtaláljuk a Kárpát-medence földrajzi, a magyar személy-, család-, tulajdon és népneveiben is, továbbá a közszókban és az uráli nyelvcsaládba sorolt nyelvekben. Azért fogalmazok így, mert a nyelvcsaládokat is helytelenül találták ki, hiszen sem az ősnyelv idejét, sem beszélésének helyét nem bizonyították. Az altáji nyelvcsaládba sorolt nyelvekben - török, mongol, mandzsu, tunguz - is vártam, hogy megjelennek ezek az adatok, de kiderült, hogy a legrégibb szálak nem az uráli, altáji, indoeurópai nyelvcsaládhoz, hanem a magyar, szkíta és hun nyelvekhez vezetnek.

Ezek szerint ők lehettek az átadók?
Pontosan. Ezeket a földrajzi neveket szkíta, hun nyelveket beszélők adták és az uráli nyelvcsaládba sorolt nyelvek vették át. A régészeti és egyéb kutatások figyelembevételével látjuk, hogy ezeket őrzi az Ukrajna területén a Kr. utáni 400-as években született ősszláv, amiből a mai szláv nyelvek származnak. Ennek bizonyítására megvannak a módszerek, de ahhoz szlavistának kell lenni és más nyelveket is ismerni kell. Ha a földrajzi névi és hun kutatások eredményei egybevágnak, akkor nagy a valószínűsége, hogy jó úton járunk. Az azerbajdzsáni nagykövetségen rendezett Kultúrák találkozása elnevezésű tudományos tanácskozásra is azért került sor, mert az altáji nyelvcsaládok közé sorolt azeri nyelvvel kapcsolatban a történészek, nyelvészek, régészek sorra mutatják ki a forrásokra hivatkozva, hogy ezeken a területeken is szkíta-hun elődök éltek.

"Eddigi érveink arra szolgáltak, hogy sejtessük: az ősmagyar nyelvet beszélők tömegei nem 895-ben, hanem a 400-800 közötti nagy változások és mozgások során jutottak el a Kárpát-medencébe" - idézi Makkay professzort. Ez László Gyula kettős honfoglalás elméletét igazolja?
László Gyula nagyon jó úton járt, ahogyan Körösi Csoma Sándor, Szentkatolnai Bálint Gábor és sokan mások, bár voltak, akik nem merték kimondani azt, amit a kutatási eredményeik diktáltak. Azóta sajnos semmi nem változott Magyarországon, mert napjainkban is ugyanott tartunk, hogy az igazság kimondása a katedrától történő megfosztást jelenti. Szerencsére nem csak Magyarországon vagyunk már néhányan, hanem Nyugaton is, Ázsiában még többen, akiknek az eredményei a finnugor elméletet nem támogatják, sőt már nem is foglalkoznak vele, mert miközben vannak hun, azeri, kazah és mongol nyelvi adataik, a finnugor, uráli és ugor nyelvi egységet beszélők korából viszont nincsenek. Mivel a kutatók körében nincs egységes álláspont, hogy milyen lehetett ez a nyelvi egység, hol beszélhették és mikor, a finnugor elmélet nem bizonyított.

Ön a nyelv kialakulását a vizet jellemző hangutánzó, hangulatfestő szavakhoz köti. De mi van az igékkel, elvont fogalmakkal?
A Miskolci Egyetem Nyelvészeti Őstörténeti Füzetek sorozatában jelent meg a Volga-Urál földrajzi neveinek összehasonlító nyelvtana első része, a hangtan. Ennek továbbfejlesztett változatában általános nyelvészeti megközelítéssel vizsgálom, hogy miként is születhetett a nyelv, amihez nagyon jó alkalom volt a már említett Volga-Urál vidék és a Kárpát-medence földrajzi neveinek vizsgálata. Megállapításaimat szakképzett nyelvészek is elfogadják. Ennek lényege, hogy amikor eleink átléptek az állati kommunikációból az emberibe, mi lehetett számukra a legfontosabb? Az állat számára mindenképp az, hogy vizet, élelmet találjon, és a fajfenntartás, míg az ember számára ez kibővült múltjának megismerésével és kultúrája fenntartásával. Ezzel együtt annak idején a víz lehetett a legfontosabb és azt kellett legelőször megneveznie. Ezt nem csak a Volga-Urál vidék földrajzi neveinek a rendszere igazolja, hanem a nyelveknek a rendszere is, köztük, mint oszlopos tagé, a magyar. Az eredeti komplex jelentéstartalommal rendelkező víznek ugyanis rengeteg tulajdonsága van, s a horda tagjainak értesíteni kellett egymást annak színéről, nagyságáról, mozgásáról, hangjáról, stb. A beszédnek és a hangszeres zenének a víz hangja, az írásnak a víz alakja, a táncnak és a cselekvésnek a víz mozgása, tevékenysége volt az alapja. Ha elődeink ezeknek neveket adtak, akkor a már ismert megnevezéseket használták az újabb jelenségekre is, amennyiben a lényeget illetően hasonlítottak egymásra. Mivel ez törvényszerűség, ebből következően a magyarban kialakultak az azonos alakú, többjelentésű szavak. Kérdésére válaszolva, a kommunikáció különböző formái, a beszéd, az írás, a tánc, és még nagyon sokféle jel, rajz, stb. volt fontos írásunk kifejlődéséhez, azért az alapot a víz tulajdonságai adták.

Tehát kiemelt fontosságúnak tartja a földrajzi és az életet adó vizes helyek neveit. Mintha ugyanerre helyezné a hangsúlyt a világ számos pontján magyar neveket gyűjtő Tamana elmélet is.
Kutatásaim alapján azt mondhatom, hogy módszertani szempontból ez a megközelítés nem helyes. Ugyanis nem abból kell elindulni, hogy egyik szó hasonlít a másikra, hanem pontosan meg kell tudni állapítani, hogy a neveknek milyen szó szolgált alapul, ehhez azonban a nyelveken kívül még nagyon sokféle ismeret szükséges. Tájékozottnak kell lenni az idevonatkozó történelemben, a régészeti eredményekben, a névadáslogika világában. Aki ezzel a tudással nem rendelkezik, ad hoc jellegűen nem állíthatja, hogy az adott neveknek feltétlenül kapcsolata van a magyarral. Előfordulhat, hogy végeredményként a kutató is ki tudja mutatni a kapcsolatot, ezt azonban tudományos módszerekkel kell megtennie.

Ön szerint hogyan bukkanhatott elő a semmiből az a rengeteg szláv, akiket Attila hun király idejében még nem is igen jeleztek a térképek?
Gyermekkorom óta izgatott a kérdés, hogy egyik, Orosz Sándorné nagynéném lehet-e szláv nevű? Azt tanítják, hogy az orosz szláv népcsoport, miközben én olyan megnevezéseket ismerek, amelyekhez a szlávoknak semmi köze, ráadásul azokról a területekről - Hajdúhadházon éltünk, Hajdúnánáson születtem - a szakkönyvek is azt írják, hogy első lakói szarmaták voltak. Az is kiderült, hogy az én kutatási területeimen, Volga-Urál vidékén, a szkíták, mint szarmaták léteztek, de másutt is, ahol a szláv nyelvek kialakultak. Számomra egyértelmű, hogy ezeket a neveket is úgy lehet megfejteni, ha azt látjuk, hogy szkíta-hun nyelveken születtek.

A lengyelekről azt mondják, hogy a szarmaták utódai.
Igen, sőt Osman Karatáj török professzor angol nyelvű könyvében olvastam, hogy a horvátok mai területén is szarmaták éltek. Ezek után felvetődik a kérdést, hogy beszélhetünk-e ős, majd ószláv nyelvről? Egyáltalán nem biztos, hogy az ezt beszélő népek úgy kerültek mai helyükre, hogy egyszerűen szétváltak. Minden jel arra mutat, hogy ezeknek a nyelveknek a kialakulásában szkíta-hun nyelvet beszélő népek játszottak igen komoly szerepet.

Fénykép: T. Szántó György

Szakács Gábor