Nyitólap

KÖRÜNKRŐL

"Pihenj le békén..." Noszky Tamás

Türelemmel viselt régi és hirtelen fellépő új betegségek következtében 2014. május 21-én, életének 62. esztendejében elhunyt kedves Barátunk Noszky Tamás, aki feleségével, Nemes Piroskával együtt a Forrai Sándor Rovásíró Kör tagjaként támogatta a Kárpát-medencei Rovásírás Versenyeket.

Tamás nagyapja és édesapja, id. és ifj. Noszky Jenő, neves geológusok voltak, ő maga rendszerszervezői mérnöki diplomát szerzett a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Karán.

A történelem, az őstörténet mindig nagyon érdekelte. A régészettel is kézzelfogható kapcsolatba került 1969-ben, 16 éves korában. Édesanyjával, dr. Noszky Jenőnével a Rákos patak frissen kimélyített medrében embercsontokat vettek észre. Kibontották a körülvevő földet, összegyűjtötték a további csontokat, egy bronz fibulát és egy arany nyakperecet is találtak. Ezeket az MTA Régészeti Intézetébe és a Budapesti Történeti Múzeumba beadták. A csontvázat Kiszely István vizsgálta és 20-25 éves férfinek határozta meg. (A régészeti tanulmány a világhálón is olvasható a köv. címen: Nagy Margit: Kora népvándorláskori sírleletek Budapest területéről.)

Tamás íjat feszít a 2010-es rovásírás versenyen	Tamás horgászás közben

Tamás tősgyökeres sashalmi volt, gyermekkorában a környék a mostaninál jóval vadregényesebb volt; csak egy-két kilométert kerékpározott barátaival és máris találtak kis tocsogókat, bő vizű patakokat, amelyekben halat is lehetett fogni - azóta a talajvízszint annyira lesüllyedt, hogy a tocsogók kiszáradtak, a betonmederbe terelt patakokban is alig csörgedezik némi kis víz. Pedig Tamás még emlékezett arra, hogy kiskorában a Rákos-patak a mai Gvadányi út területét teljesen elöntötte.

Tamás és Piroska a 2010-es rovásírás versenyen egy barátjuk kislányával	Tamás egy kis kedvenccel

Nagyon szerette a kutyákat, macskákat - elhagyott, kidobott kis állatokat fogadtak be Piroskával, akiknek arany életük van a Noszky házban. Műszaki tehetségével bármilyen gondot megoldott, nem sajnálta az erre fordított időt, ha barátairól volt szó. Nagyon szépen írta a rovásbetűket, ünnepi, jeles alkalmakkor használták Piroskával.

Megint kevesebben lettünk egy tehetséges, jó magyar emberrel, kire szeretettel emlékezünk és akitől fájdalommal búcsúzunk a Légy már legenda c. Dsida Jenő vers részletével.

Friedrich Klára és Szakács Gábor

Nyitólap

KÖRÜNKRŐL

"Pihenj le békén..." Noszky Tamás

Oldal tetejére