Nyitólap
ROVÁSÍRÁS
A Yarmouth-i rovásírásos kő

Friedrich Klára: A Yarmouth-i rovásírásos kő

Új Skócia (Kanada) Yarmouth nevű helységében talált rovásírásos kőről a Tomory Zsuzsa által szerkesztett Magyarságtudományi Értesítő 3. számában (1998) olvastam először. Tomory Zsuzsa kereste meg a kővel kapcsolatos kérdéseivel a Yarmouthi Múzeum és Történelmi Kutató Intézet könyvtárát. 1996 december 14-én kapott választ, amelyben a kőre vonatkozó több közleményt ismertettek.

Ezek tömörítve:
A kő felfedezője 1812-ben dr. Richard Fletcher nyugalmazott katonai sebész. Egyes írásszakértők szerint ő hamisította a követ, amely 400 font súlyú, azaz 200 kiló, a teteje lapos s ezen látható a 13 betű. Ezekről számtalan különböző vélemény alakult ki, vikingek, baszkok, ójapánok, korai görögök írásának tartják, volt kutató, aki minden betűt más néptől származtatott. A magyar eredetet Frank Kovatch vetette fel először, az 1936 január 21-én megjelent Yarmouth Heraldban, egyúttal kutatásainak eredményeként közölte a szittyák, ujgurok és az észak-merikai indián rokonságáról. Megfejtése nem olvasható a kő feliratáról.

A Magyarságtudományi Értesítő e cikkében találjuk még, hogy "Yarmouth ősi felirata érthető a transylvaniai rovásbetűk segítségével, amelyeket jobbról balra kell olvasni. Tudományos kutatás bizonyította, hogy Lief Ericson és vikingjei ezer évvel ezelőtt, 992-ben értek Amerikába. Krónikáikban említenek egy idegent, akit Tyrkir-nek (Turk-nak) hívtak, s a yarmouthi ősi feliratot lehet, hogy ő készítette." A Magyarság nevű újság 1996 augusztusi számában Szilváné Rábl Mária megfejtése olvasható: "(Erik)son járt e hejen (így) is sok társával." Tomory Zsuzsa írja, hogy Yarmouthban 1966-ban is találtak egy rovásírásos követ, ez szerintem biztosan kizárja, hogy az 1812-es kő Fletcher doktor hamisítványa lenne.

A kőről a jó minőségű képet Szakács Gábor Réthi Árpádtól kapta.

Véleményem szerint a kövön az ősi magyar rovásírás betűi láthatók, ezt a jelek kárpát-medencei párhuzamai támasztják alá. A jelek párhuzamai megtalálhatók a Tászok-tetői köveken, (Székelyföld), a Tisza műveltségben, Torma Zsófia tordosi leletein az újkőkorból, Baráth Tibor könyvében (A magyar népek őstörténete, 1997) látható hun-székely rovásírás jegyei között, a szarvasi avar tűtartón, a svájci hunok penszéki feliratán, a rugonfalvi templomfeliraton és még több hiteles magyar rovásemléken. A Kárpát-medencén kívüli párhuzamok a franciaországi Glozel nevű település leletein, a bosnyák Nap piramishoz vezető alagút kövein, uruk-i jelek között, a krétai lineáris A írásban, az oszk betűsorban és a skandináv runák között fedezhetők fel többek között.

2009 májusában tettem közzé először ezt az írást a következő jel azonosítással:
A kő betűi jobbról-balra olvasva:

1. S
2. J (Baráth Tibor szerinti betűsorban és a svájci hun feliratban is van)
3. N
4. SAS ligatúra-összerovás, amely a latin A betűre hasonlít, a Tászok-tetőn is megtalálható, továbbá a magyarvalkói templon mesterjegyei között a XVI. századból.
5. L (Baráth Tibor szerinti betűsorban)
6. T az alsó vonal talán egy T-SZ összerovást jelez.
7. Ez a jel talán szintén T, kissé elferdülve, de pont ilyen található egy hétezer éves agyagedényen a Tisza kultúrából, Magyarországról. Hangértéke bizonytalan.
8. I vagy J
9. N
10. S
11. Hangértéke bizonytalan, több újkőkori cserépen látható.
12. Ez a jel látható a rugonfalvi református templom feliratán is. Hangértéke bizonytalan. Az is lehetséges, hogy a következő Ü betűhöz kapcsolódó R összerovás
13. Ü

Mivel minden jelnek van Kárpát-medencei párhuzama, feltételezhető jogosan, hogy egy Kárpát - medencei elődünk véste a jeleket a kőbe. Értelmes szövegű megfejtést egyelőre nem adok, elkapkodott lenne, még gyűjtöm a bizonytalan hangértékű jelek párhuzamait. 2011-ben a 2009-es rajzomat annyiban módosítottam, hogy jelöltem a szöveg fölötti különálló rovás S-hez hasonló jelet és más bizonytalan karcolatokat, amelyek keletkezhettek a múzeumba szállítás közben is.

A jelek feltételezett hangértékei, amennyiben az ősi magyar rovásírás betűivel készült a felirat, 2011-es kiértékelésem alapján:
A kő betűi jobbról-balra olvasva:

1. S
2. N
3. ON összerovás (ez a jel ezzel a hangértékkel megtalálható Forrai Sándor tankönyvében: A magyar rovásírás elsajátítása, 1996, 72. oldal)
4. a: T-A összerovás vagy SAS összerovás, amely a latin A betűre hasonlít, a Tászok-tetőn is fényképeztem, továbbá a magyarvalkói templon mesterjegyei között a XVI. századból. Nem kárpát-medencei párhuzamai többek között: a pelazg, etruszk, ó-görög írásban.
5. N
6. T - az alsó vonal talán egy T- I vagy T-SZ összerovást jelez.
7. Ez a jel szintén T, pontosan ilyen található egy hétezer éves agyagedényen a Tisza kultúrából, Magyarországról.
8. I vagy J
9. N
10. S
11. Több újkőkori cserépen látható. Itt ez is N betű, a rovó díszítő szempontok miatt megfordította, hogy hogy a két N betű szépen fogja közre az S-t. (Hasonló szépészeti szempontokat fontosnak tartottak és alkalmaztak az egyiptomi hieroglifáknál is.)
12. Ez a jel látható a rugonfalvi református templom feliratán is. Svéd-norvég runák között is előfordul. Hangértéke bizonytalan. Lehet SZ - I vagy SZ - D összerovás, itt azonban a következő R betűhöz kapcsolódó R összerovás.
13. R

Megfejtésem a következő betűkből áll össze: S, N, ON, TA, N, IT, T, J, N, S, N, R, R:

SN-ON TANÍTOTT JENSEN ERRE

Az SN-ON helymeghatározás, a régiség miatt ma már nem azonosítható nevű helyen történt a tanítás. Magyarázata: egy bizonyos helyen - amely lehetett település vagy akár egy hajó is - egy Jensen nevű ember tanította a rovónak az írást. Bár a Jensen név német és dán területen gyakori, lehetett ő tolmács vagy követ, aki jól ismerte az avarok-magyarok nyelvét, így tovább is adhatta. Egyet értek azokkal, akik a vikingekkel hozzák kapcsolatba a követ, így a felirat keletkezését a 8-10. század közé feltételezem.

 

Kiegészítés 2013-ban

Az általam N hangértékűnek tartott jellel egyező található a Nagyszentmiklósi Kincsen és némileg hasonló a Bögözi Feliraton is.

A betűkből egyértelműen magyar rovás:
1. (és 10.) 3. 4. 6. (és 7.) 13. Öt betű, kettő ismétlődik. Négy összerovás található: 3. 4. 6. 13.

Görög betű is lehet:
1. (és 10.) 4. 6. (és 7.) 8. Négy betű, kettő ismétlődik.

Ó-latin betű is lehet:
9. (és 11.) 12. (jobbra fordítva) Két betű, egy ismétlődik.

Runa is lehet:
9. (és 11.) 12. Két betű, egy ismétlődik.

Az összerovások miatt egyértelmű, hogy magyarok, vagy elődeik (szkíták, hunok, avarok) írásáról van szó.

Megfejtésem annyiban módosult, hogy a 6-os jel nem ÍT összerovás, hanem TO

"SN"-ON TATOTt JeNSeN eRRe

Az 1-3. betűcsoport pontosításához közelebb visz Madarász Kinga (Kinga La Chapelle) kiegészítése, mely itt következik:

 

Madarász Kinga megfejtése a Yarmouth-i Kőről

2013 áprilisában kaptam levelet Madarász Kingától, férje után Kinga La Chapelle-től, akinek szülei 1956-ban távoztak Magyarországról és jelenleg Albanyban él, New York államban. Jogi doktorátusát az Union University Albany Law School-ban szerezte. Szüleitől a magyar nyelv és irodalom szeretetét örökölve jutott el a rovásírásig. Levelében értesít, hogy a Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapján megjelent Yarmouthi-kő megfejtésével kapcsolatban új eredményre jutott. Köszönöm Madarász Kingának az új ismereteket. Itt egyrészt közlöm a 2. jellel kapcsolatos fontos kiegészítését, másrészt a megfejtését. Kinga az én számozásomat használja, tehát rajzomon követhető. Madarász Kinga megfejtése:

Nyitólap
ROVÁSÍRÁS
A Yarmouth-i rovásírásos kő
Oldal tetejére