Nyitólap

ROVÁSÍRÁS

Múltunk a bódorgó köveken

Székelyföldön mindig érik az embert kellemes meglepetések. Ezek közé tartozik, hogy gyakran bukkanhatunk a magyarság ősi, rovásírásnak nevezett emlékeire. Maroshévíz határában, a helyiek szerint egykor Attila várának helyszínt adó dombon székely-magyar betűkkel vésett köveket találtak.

Mintha Isten kardjának legendája elevenedett volna meg. Abban egy pásztorfiú figyelt fel arra, hogy a gondjaira bízott legelő állatok közül az egyik üsző sántít. Megvizsgálta és megállapította, hogy éles tárgy okozta sérülését, aminek keresésére indult. S rövidesen rábukkant a földből kiálló kard végére, kihúzta, és csodálatosan megmunkált fegyvert talált, amelyet a legendák az Isten által Attilának ajándékozott kardnak tartanak.

2017-ben Csíki András juhász bukkant Maroshévíz közelében birtokhatárt jelző kövekre, melyeken a székely-magyar rovásírás betűit fedezte fel. Székelyföldön ezeket "bódorgó kőnek" nevezik, mivel arrébb lehet őket mozdítani a birtokhatár alakulásának függvényében. A közelben olyan írásjeles kövekre is talált, amelyek egy ház alapjából kerültek elő. A leletekről először Czirják Károly helytörténész-rovásírót, a Dr. Urmánczy Nándor Egyesület elnökét értesítette, aki Friedrich Klára rovásírás-kutatót és a Magyar Demokratát kérte fel közös bejárásra.

A helyszínen a parcellahatárokat a földből kiálló, kizárólag egyező irányban haladó, kisebb-nagyobb méretű kövekből álló sorok jelzik. A csupán fűvel borított, a környezetből kiemelkedő dombtetőről azonnal észrevehető bármely közelítő személy. A helyszín meglepetésszerű megközelítése lehetetlen, ellenséges szándék esetén pedig a dombtetőről segítségkérés vagy csupán tájékoztatás céljából távolabbra is fényjelek adhatók. Ezt a célt szolgálhatták a néhány vaskosabb kövön látható mesterséges mélyedések, amelyekbe a tűzgyújtásra alkalmas olajat önthették. Tehát hadászati szempontból a dombtető kitűnő őrhely.

A csaknem minden kövön megtalálható vésett jeleket Csiki András mutatta meg csoportunknak. Szakember számára a jelek jól elkülöníthetők a természetes repedésektől, noha a napjainkban ismert rovásjelekkel nem minden estben azonosíthatók. Ezek a vésetek azonban nem is hosszabb szövegek rögzítésére szolgáltak, hanem a földtulajdonosok névjelei.

-Találtunk olyan különleges jelet is, amely Kiszely István egyik könyvében a hunok birtokhatárjelzései között szerepel, de megtalálható a Nagyszentmiklósi Kincsen is. Ez alátámasztja azokat a legendákat, hogy Attilát ideiglenesen a Tászok-tető térségében temették el, mielőtt továbbvitték volna végleges nyughelyére - magyarázza Friedrich Klára.

Amit az évezredek megőriztek az ősi írásból, hagyatékként kell tovább adni napjaink és a jövő embere számára. Sajnos ellenpéldák is akadnak szép számmal. A budapesti Margit-sziget közepén, a rózsa-kert határán évtizedekig háborítatlanul fekvő rovásjeles kő - melyről Harmatta János nyelvész, akadémikus tanulmányt is készített - története néhány évvel ezelőtt fordult viszontagságosra. 2013-ban, a terület átalakításakor csak az utolsó pillanatban sikerült biztonságba helyeztetni, bár ekkor már a markológép fogai erős rombolást végeztek a jeleken. Hiába került azonban az Aquincumi Múzeum kőtárába, szabadtéri tárolása egy rozzant raklapon nem használ neki, miközben a jellegtelen római emlékek, szobrok védetten vészelik át az évszakok változását.

Nem kedvezőbb a helyzet Székelyföldön sem. A közeli Tászok-tető egyik igen méretes, földből kiálló rovásjeles kövét nemrég nyomtalanul eltüntették. S hasonló esetet mesélt el Farkas Aladár borszéki tanár, helytörténész. A gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumból a fedett és védett helyen lévő két nagyfontosságú Tászok-követ kitették az udvarra, a szabad ég alá, ami könnyen a rovásjelek pusztulását okozhatja. Márpedig a kövek jelentőségéről Friedrich Klára elmondta:

Tarisznyás Márton (1927-1980) történészhallgató korától odaadóan gyűjtötte Gyergyó néprajzi emlékeit, majd később a múzeum igazgatója lett. A két követ az 1960-as években vitette be a múzeumba. A 3-as és 5-ös kő a kapun belüli boltozat alatt, fedett helyen volt. Felettük a falakon ismertető, magyarázó ábrák, táblák voltak, amelyeket Lükő Gábor néprajzkutató állított össze dr. Kovács István, az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem és Régiségtárának munkatársa 1913-ban készített rajzai és fényképei alapján. Nincs a világon még két olyan megalit, amelyen annyi jel lenne, mint ezeken, s nincs még egy olyan hely, ahol olyan felelőtlenül bánnának a hivatalosságok régi műveltségünk kincseivel, mint a Kárpát-medencében!

De maradjunk a Maroshévíz közeli kősoroknál! Felfedezésükről, további sorsukról Czirják Károly az alábbiakat mondta:

- Miután Csíki András tájékoztatása nyomán a helyszínre érkeztünk, rovásírásos köveket találtunk, valamint egy emberalakosat. A kövekről a környékbeliek mind a mai napig nem igazán tudnak. Helyeslem, hogy nincs pontos helymeghatározásuk, hisz Romániában egyesek szeretnének eltüntetni, összetörni minden emléket, ami ősiségünkre utal. Ennek ellenére az lenne a jó megoldás, ha múzeum vállalná a rovásjeles kövek összegyűjtését, azoknak megfelelő helyet biztosítana, ahol az érdeklődők bármikor megtekinthetnék.

Amennyiben a kövekről szóló felfedezés híre a környék több településére is eljutna, a helytörténész szerint, többeknek eszükbe juthatnának olyan történetek, amit egykor szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak. Szerinte nem lehet véletlen, hogy a környéken ilyen sok az Attila elnevezés. Nagy királyunkat, akire minden székely büszke lehet, állítólag a Tászok-tetőn temették el. Névjele Maroshévíz közelében kövön is látható, és akik jártasak a hely történetében, tudják, hogy a tető egyik szikláján régen többször is szerepelt.

- Az Attila-várról 2004-ben két környékbeli ismerősömtől hallottam először, a helyét is megmutatták. Ők már gyerekkorukban, vagyis az1930-40-es években úgy tudták, hogy ott volt Attila vára. Ha ugyanis a dombról lenézünk, Váralja falu alig pár száz méterre, van tőle - magyaráz a helyszínről Czirják Károly.

A hunok rovásbetűi a napjainkban is létező népek közül egyedül a magyarokéval mutatnak rokonságot. Mivel a helyszínen még meglévő rovásvésetes kősorok ennek bizonyítékai, e rokonságot szívükön viselők feladata, hogy meg is maradjanak, és ne kerüljenek elzárt raktárakba, vagy pusztuljanak el végleg.

Fényképek: Veres Nándor
Magyar Demokrata 2017. június 7.

Néhány gyűjtött jel rajza

Kiegészítés: Legérdekesebb számunkra az 1, 2, 3-as jel, mert különleges jelek, betűk. Az 1-es és 2-es ugyanazon a kövön van. A többi jel mind más-más kövön van. A betűk 6 és 10 cm. közöttiek.

Az 1-es megtalálható a Nagyszentmiklósi Kincsen és a hunok birtokhatár jelző betűi között. Hogy Attila hun királlyal kapcsolatos, azt az O hangértékű germán runa támasztja alá, ennek neve Othila vagy Ethel. Bővebben: Megfejtések könyve II. 61-62. old.

A 2-eshez hasonló az ENT hangértékű bogárjel, amely megtalálható többek
között a botnaptáron, a Nikolsburgi Ábécében, Thelegdinél. Legjobban azonban arra az ENT jelre hasonlít, melyet Barabás György fedezett fel a vizsolyi templomban. Bővebben: Megfejtések könyve II.75. old.

A 3. betű L hangértékű, előfordul a Homoródakrácsonyfalvi és a Torjai rovásemléken is.

Nyitólap

ROVÁSÍRÁS

Múltunk a bódorgó köveken

Oldal tetejére