Nyitólap
ROVÁSÍRÁS
Őstörténeti párhuzamok a Kárpát-medence és Dél- Afrika között

Friedrich Klára: Őstörténeti párhuzamok a Kárpát-medence és Dél- Afrika között

2011-ben kaptam meg Tomory Zsuzsa magyarság és őstörténet kutatótól azt a nagyszerű könyvet, melynek szerzői Michael Tellinger és Johan Heine, címe: Temples of the African Gods, magyarul: Az afrikai istenek templomai.

Tomory Zsuzsa egy lélekhez szóló könyvismertetőt is küldött számomra, melynek már a címe is elragadó: Ahol a gólyáink telelnek. Zsuzsa személyesen is hallotta Tellinger előadását az Észak Illinois Egyetemen. Az előadás hatására "hazai gondolatok ébredtek benne... történelem, jelképek, szótövek, egy jellegzetes földrajzi alakulat s a gólya röpte mind egy valahai ősi kapcsolatot idéznek, melyek a Föld erővonalait követik."

Mindkét szerző hazája Dél-Afrika. Tellinger 1983-ban fejezte be egyetemi tanulmányait gyógyszerész szakon. Érdeklődési köre a világűr, a genetika, az emberiség története, de zenész is, több lemezt adott ki. S a legfontosabb, amit Tomory Zsuzsától tudhattunk meg: Édesapja magyar!

Johan Heine repülési szakember, aki ősi romok légi fényképezésével és ezek asztrológiai vonatkozásaival foglakozik. 2003-ban fedezte fel az Ádám naptárának nevezett kő együttest, amelynek kutatásából néhány év múlva az Adam's Calendar című, Tellingerrel közösen írt könyvük keletkezett.

Ebben, Az afrikai Istenek templomai c. könyvükben fejtik ki azt a nézetüket, hogy Dél-Afrikában volt egy ősi műveltség sok millió emberrel, itt volt az emberiség bölcsője. Ez megelőzte a sumer birodalmat, így feltételezik, hogy a sumerek sok tudást örököltek ezektől az elődöktől.

Rendkívül megörültem a könyvnek, mert már a fényképek átnézése alkalmával is gyorsan sorjáztak gondolataimban néhány kivételtől eltekintve a Kárpát-medencei párhuzamok. Ez indított arra, hogy főként fényképekkel és rövid ismertetőkkel bemutassam ezeket a hasonlóságokat.

A képeket sorszámoztam, ezek a számok vannak elől. A p-vel jelzett számok Tellinger és Heine könyvének oldalszámai. Az A betűvel jelzett képek, szövegek is ebből a könyvből származnak. Ezeket követik a B, C, D, E, F betűkkel jelzett, párhuzamokat bemutató képeim, magyarázataim. A könyvből származó szövegeket dőlt betűvel jeleztem.

1. p5 A kép: Tellinger-Heine: Sumer kereszt, mely ezrével található Driekopseiland-nál, Dél Afrikában, a legkeményebb kőzetek egyikébe, andezitbe vésve. Ugyanez a szimbólum az egész világon megtalálható.

Erre három példa a Kárpát-medencéből:


2. p5 B kép: Torma Zsófia a világ legelső régésznője (1831-1899) által talált égetett agyag korongok az újkőkorból. Átmérőjük 6-7 centiméter.


3. p5 C kép: Szentkatolnai Kovács László Székelyföldön élő tanár ismerteti tanulmányában az újkőkori lelőhelyen előkerült égetett agyagkorongot, melynek átmérője 7,3-7,4 cm., vastagsága 1,3-1, 4 cm. Kovács László feltételezése, hogy naptárként szolgált. A fénykép a tanulmányából származik.

4. p5 D kép: A Tatárlakai korong lelőhelye Erdély. 1961-ben került elő, kora 7200-8200 év közötti, égetett agyag. Átmérője 6 cm. A magyar rovásírással alakilag azonos betűk és a Jemdet Nasr korból (Kr. e. 3000) származó sumer képírás jelei láthatók rajta. A korong helyi, erdélyi agyagból készült s jóval korábban, mint a Jemdet Nasr táblák. (A fényképet Víg Sándor készítette)

A tatárlakai leletek ismertetése angol nyelven is elérhető: Friedrich Klára: The mistery of Tatárlaka, a Forrai Sándor Rovásíró Kör és a Magyarságtudományi Intézet szakirodalom végén jelzett honlapján.

5. p5 E kép: Agyagtábla a Jemdet Nasr műveltségből, Kr. e. 3000-ből. Mivel a jelek itt később tűntek fel, mint a Kárpát-medencében, arra utalhat ez, hogy az írás nem Mezopotámiából, hanem a Kárpát-medencéből indult ki.
Tellinger és Heine véleménye is az, hogy a sumerek egy náluk korábbi műveltségtől vették át tudásukat.

6. p6 A kép: Tellinger-Heine: Sziklavéset Dreikopseilandnál, benne az Ankh, az egyiptomi kereszt, mint a Fény Isten (Lord) jelképe, amely kulcs az örök élethez.

7. p6 B kép: A 6. képen nem csak az egyiptomi Ankh-ot látom, hanem egy kitárt karú alakot, a Napistent, aki mindenkit szeretettel hív magához. A Napisten jelenik meg a 18. századi, homoródalmási (Székelyföld, Kárpát-medence) lőporszaru rajzolatán is. Három szerzőt idézek, akik a magyarok és elődeik Nap tiszteletéről írnak, amely a lőporszarú tanúsága szerint még a 18. sz.-ban is létezett:

Magyar Adorján: "Ezért őseink felfogása szerint testünk, amely tehát anyag, a Földből, azaz anyánktól származik, de lelkünk, amely anyagtalan erő: a Napból, azaz atyánktól." (Az Aranymadár -Zsarátnok folyóirat, 12. szám, 7. oldal)

Grandpierre K. Endre A magyarok Istenének elrablása című könyvéből idézek:
"A szabad régi magyarok ugyanis a világ népei közül talán a legtovább őrizték meg a maga tisztaságában a Napisten-hitet, melynek igaz és tudományos hitelességgel ma is igazolható lényege a legegyszerűbb módon abban foglalható össze: a Nap a földi élet forrása, a földi élet megtermékenyítője, éltetője és bearanyozója, tehát minden áldás, minden jó, minden öröm forrása...pártfogó égi atya, aki jótéteményeivel árasztja el a földi világot..."

Aradi Éva az Egy szkíta nép: a kusánok című könyvében írja:
"A Napistent a szakák, indoszkíták, valamint az Aral-tótól nyugatra már szkítának nevezett egyes népeik, például a masszagéták is imádták. A kusánok utódainak, a heftalitáknak is főistenük volt, ezért emeltek ők is, elsősorban északon, és leszármazottaik, a rádzsputok Nyugat-Indiában gyönyörű naptemplomokat".


8. p23 A kép: Tellinger-Heine: Példák a nagy kövek felhasználására, szilárd, másfél méternél szélesebb falak építéséhez.

9. p23 B kép: A kő építkezés emlékei a Kárpát-medencében is-mint az egész bolygónkon-nagyon sok helyen megmaradtak. Legtöbb esetben egy még régibb épület köveit építették be az újba. A székelydályai templom fala, 14. század.

10. p23 C kép: A segesvári vár fala, 14. század. (9, 10. fénykép: Friedrich Klára)

11. p38 A kép: Johan Heine 2003-ban fedezte fel a megalitokból álló kő együttest, az őslakosság által régóta ismert szent helyet, a kő kalendáriumot. Ő nevezte el Ádám kalendáriumának.

12. p38 A kép: részlet a 11. p38 A képből.

13. p38 B kép: Faragott kőmaradvány a Tászok-tetőn, hasonló a 12.képen látható dél-afrikai kőhöz. (Fénykép: Friedrich Klára, 2008)

A Tászok-tető a Kárpát-medencében, Erdélyben található. Az 1013 méter magas fennsíkon és környékén a leírások szerint több száz írásos kőtömb volt található. Átlagos méretük: 180x 140 centiméter volt. Anyaguk: andezit, hasonlóan az 1. képnél említett dél-afrikai lelőhelyhez. Mára ezekből csupán kettő látható épségben a Gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban (Erdély, Székelyföld) és néhány összetörve a fennsíkon. A köveken jelképek és írásjelek vannak, a párhuzamok alapján már az újkőkorból. véleményem szerint a Tászok-tetői kősorok bolygónk megalit műveltségének részei voltak s egyes kövei naptárként is működtek. (Részletesebben: Friedrich Klára: Megalitok a Tászok -tetőn c. tanulmány)

A köveket a pogány vallás áldozóhelyeinek tartották s a nyugati kereszténység felvétele óta igyekeztek eltüntetni. Sebestyén Gyula néprajzkutató, akadémikus írta: "Nem a régi krónikákból, hanem törvénykönyveinkből tudjuk, hogy András a következő, 1047-i esztendőben már rendeletet adott ki arra nézve, hogy a folyton ápolt szkítiai vallás hamis Isteneit megtagadják s köveit lerombolják."

14. p39 A kép: Tellinger és Heine a követ a Hórusz Sólyom első ábrázolásának tartja, amely ugyan az egyiptológia által vált ismertté, de ők csak örökölték Dél-Afrika első lakóitól. 200 ezer évesre becsülik a korát.

15. p39 B kép: Faragott kő a Tászok-tetőről. Madár formája csak Tellinger és Heine könyvének olvasása után tűnt fel. Méreteit sajnos nem jegyeztem fel, emlékezetem szerint 0,5 métermagas lehet. (Fénykép: Habedank Marianna, 2009)

16. p39 C kép: Az utolsó, a fennsíkon megmaradt köveket a 2000-es években a távvezeték és a rádió adóállomás építésekor törték össze, robbantották fel. A képen a kövektől megtisztított fennsík látható. (Fénykép: Friedrich Klára, 2008)

17. p39 D kép: Az összetört köveknél Farkas Aladár és Szakács Gábor keresnek véseteket, jeleket. A magyar rovásírással alakilag azonos Tászok-tetői jelek a 31. p123 B táblázatban megtekinthetők. (Fénykép: Friedrich Klára, 2009)

18. p44 A kép: Tellinger és Heine 2008-ban felfedeztek két piramist a 11.képen bemutatott Ádám naptára elnevezésű kőcsoport közelében. Megállapították, hogy teljesen egyenes vonallal összeköthetők a gizai nagy piramissal a 31. hosszúsági fok mentén, tehát Afrika legészakibb és legdélibb piramisai egy egyenes vonal mentén fekszenek. Régészeti feltárás eddig nem történt a két piramis formájú hegynél.

19. p44 B kép: A boszniai Visoko-ban, Szarajevotól 30 kilométerre kezdte meg ásatásait 2005-ben Semir Osmanagic piramiskutató. A Visocica hegy piramis alakjára Senad J. Hodovic múzeumigazgató hívta fel figyelmét. Ezen kívül még négy közeli, fákkal és egyéb növényekkel benőtt dombról feltételezik, hogy piramist rejt magában. Ásatások főként a Nap (eredeti nevén Visocica) és Hold (eredeti nevén Pljesevica) piramisnak nevezett építmények területén folynak, s már az eddigi feltárások is bizonyították, hogy mesterséges, ember által készített alkotások. A Nap piramis mérete és kora meghaladja a Gizai-ét, amelyet Kheopsz fáraó építtetett 4600 évvel ezelőtt. Szakács Gábor, aki 2006 júniusában járt először a helyszínen, azzal a felfedezéssel tért haza, hogy a Nap piramishoz vezető alagútban és a környékén lévő nagy köveken az ősi magyar rovásírásnak alakilag megfelelő jeleket talált, melyek ebből következően a Tordos-Vinca műveltség jeleihez is hasonlítanak. 2007-ben és 2008-ban a helyszínre látogató csoportunk több tagjával együtt erről jómagam is meggyőződtem.A fényképet Víg Sándor készítette. További ismeretek szerezhetők a bosnyák piramisokról a www.piramidasunca.ba weblapon.

20. p44 C kép: A Piramis alakú hegyek a történelmi Magyarország területén is szép számmal találhatók. Ilyen a Disznós-hegy a Pilis hegységben. (Fénykép: Vetráb József Kadocsa)

20. p44 D kép: A Prépost hegy a Pilis hegységben szintén piramis alakú. A "Kerecset-madár (Turul) fő fészkelési helyeként tartják számon, ezért szent hegye a magyaroknak" mondja Vetráb József Kadocsa Pilis kutató, aki a fényképet készítette.

21. p44 E kép: Molnár Attila küldte Erdélyből ezt a nagyszerű piramis felvételt, amelyet ő készített. A helyszín Kolozsvár környéke.

22. p44 F kép: Vörös Attila felvidéki, rimaszombati kutató és filmes Divénynél fedezett fel piramis alakú hegyet. (Fénykép: Friedrich Klára)

23. p75 Akép: Tellinger és Heine a legrégibb mezőgazdasági létesítményeknek tartják ezeket a teraszokat, amelyeket az ősi lakosság kövek millióiból alakított ki. Ezek többezer négyzetkilométeren húzódnak. Hasonló teraszok Peruban és Egyiptomban is találhatók.

24. p75 B kép: Czimbalmas Tivadar fényképe, aki Székelyföldön a teraszok, vagy ahogyan ő nevezi, a pallagok kutatásával foglalkozik és DVD filmet is készített róluk.

25. p75 C kép: Czimbalmas Tivadar fényképe, aki szerint a pallagépítés kora 52 000 évvel ezelőtt kezdődött és 28 000 évvel ezelőtt fejeződött be. Ez az időszak volt a székely nép életében az aranykor.

26. p111 A kép: A képen Michael Tellingert látjuk egy bánya alagútjában, körülötte gömbök, amelyekről felteszi a kérdést: a halott bányászok lelkei vagy kíváncsi lények táplálkoznak a múlt energiáiból? (feeding on the energy of the past)

27. p111 B kép: Az utóbbi években sok fényképet gyűjtöttem, amelyeken gömbök voltak láthatók, nem csak alagutakban, hanem templomban, udvaron, huszártalálkozón, iskolában, stb. Ez a kép a boszniai Nap piramishoz vezető alagútban készült 2007-ben, Szakács Gábor egyik útitársunkkal szemléli az egyik nagy követ, jobb keze fölött látható a gömb.(Fénykép: Serflek Zsolt)

28. p113 A kép: Egy bánya járat látható sok gömbbel, amelyeket Tellinger így határoz meg: Ezek nem - fizikai energiák (non-physical energies), gömb formában és sok különböző méretben. Vannak akik nem fizikai formában megjelenő lelkeknek tartják őket. Szabad szemmel nem láthatók, de a digitális kamerák képesek "elkapni" őket, mert meg tudják ragadni a fény infra-vörös és ultra ibolya tartományát. Néhány gyermek és felnőtt szabad szemmel is látja őket.

29. p113 B kép: Gömbök a boszniai Nap piramishoz vezető alagútban. (Fénykép: Szentgyörgyi Dezső , 2009)

30. p123 A kép: Tellinger-Heine: Az angolszász runák szintén nagy hasonlatosságot mutatnak a Dél-Afrikai sziklakarcolatokhoz és az Indus völgyi íráshoz.

31. p123 B táblázat: Az angolszász runák ősforrása a Kárpát-medencei Tordos-Vinca műveltség. Ennek virágkora a Kr. előtti 4-5. évezredben volt. A tordosi műveltséget a már említett Torma Zsófia régésznő tárta fel, sok jelet gyűjtött cserépedények aljáról, agyagkorongokról. Ezeket a jeleket a szakirodalomban említett Winn könyvében tanulmányozhatjuk. A Tordos-Vinca műveltség jelei a szkíta-hun-avar-magyar rovás írásban élnek tovább, tőlük vették át a germánok, kb. a Kr. e. 2. században. Az Indus völgyi írás több jele is alaki egyezést mutat a magyar rovásírás betűivel. A táblázaton összevethető mai magyar rovásírásunk és a Tordos -Vinca műveltség jelkészlete is.

A 32. p123 C táblázaton a Kárpát-medencei jelek párhuzamait látjuk néhány őskori és ókori műveltség jeleivel.

33. p123 D ábra: Válogatás a tászok-tetői andezit kövekbe vésett jelekből.

A 34. p123 E ábrán az 1483 előtt lejegyzett Nikolsburgi ábécé látható a magyar rovásírás betűivel.

35. p126 A kép, bal oldali jel: Tellinger-Heine: Az öt ágú csillag forma jel az egyiptomi királyság jelképrendszeréhez és Baal istenhez kapcsolódik.





36, 37, 38. p126 B, C, D kép: a jel a magyar rovásírásban a Ty hang egyik betűváltozata, megjelenik a 17. és a 20. században is.

39. p126 A: Tellinger-Heine: Ovális alakú ábra félbe osztva, Carolina környékéről, Dél-Afrikából. Párhuzama a 34. p123 E ábrán látható, a Nikolsburgi ábécé betűi között zölddel jelölve.

40. p127 A kép: Tellinger-Heine: Összetett karcolat, a kígyó a rezgést jelenti. Továbbá hasonlít az Omega betűre is, itt ezen belül ötágú csillag forma van. Hasonlít a lópatkóra is. A lópatkó alakú jelekből több is található a romok között. Párhuzama a 37. p126 C ábrán az Ü hangértéknél látható.

41. p128 A kép: Tellinger-Heine: Karcolatok a Limpopo vidék egyik barlangjában, melyhez hasonló számos sumer pecséthengeren található.




42, 43. p128 B, p128 C kép: Ez a magyar számrovásban az 1000 jele, ugyanez a sumerban a dingir jele, amely az isteni minőséget jelzi.

44. p129 A kép: Tellinger-Heine: Lambda szimbólumok szerte Dél- Afrikában, hasonlóak az angolszász runákhoz és az indus völgyi íráshoz. Nagy területen való megjelenésük azt jelzi, hogy fontos jelentést hordoznak.

45. p129 B kép: A boszniai Nap piramishoz vezető alagút egyik kövén található jelek. (Fényképezte : Víg Sándor)

46. p129 A kép, bal oldali jel: Tellinger-Heine: Lambda szimbólum

47. p129 B kép: Az ógörög és görög lambdával alakilag azonos jelek a Tordos-Vinca műveltségben és a Tászok-tetőn is megtalálhatók, ez a magyar rovásírásban az S betű. Lásd ezen kívül a 34, 36, 37. ábrán is.

48. p129 A kép: a 46. kép megfordított változata. Ebben az esetben a rovás T betűt látjuk, lásd a 37. ábrán.

49. Rovás T betűvel alakilag egyező jel a Tászok-tetőről, andezitbe vésve. (Fénykép: Friedrich Klára) Igen elterjedt jelkép és betű volt a kőkorban, látható például a Lausell-i Vénusz jobb csípőjén is.

50. p130 A kép: Tellinger-Heine: Hullám formák a víz, az élet, a rezgés, a Napból és a Föld anyától nyert energiák jelképes ábrázolása.

51. p130 A kép: A 130 A kép megfordítva a magyar rovásírás V betűjét mutatja, lásd a 37. p126 C ábrán. A Tászok-tetői andezit kövekbe vésve is megjelenik.

52. p139 A kép: Tellinger és Heine könyvének nagyon érdekes részeiazok, amelyek kör alakú építmények maradványait mutatják be nagyszerű légi felvételek segítségével. Szerintük ezekben az építményekben energia képződött és áramlott, amelyet hang segítségével indítottak el. A kőhálózatok több ezer négyzetkilométeren folytatódnak, még hegy tetején is, bár itt kevésbé láthatók. A hegy tetején hal fossziliák (a földtörténet ókorában megkövesedett ősmaradványok) találhatók a körökön belül nagy számban. Tellinger és Heine feltételezik, hogy az özönvíz pusztította el a kőfal körökkel energiát nyerő műveltséget és létrehozóit. (A szöveg a könyv 140, 147, 154. oldalán található ismertek tömörítése.)

53. p139 A kép: Tellinger mutatja az egyik fal nagyságát, ennél alacsonyabbak, romosabbak is láthatók a könyvben. Tomory Zsuzsa írja Kezdeteink című könyvében a magyarság elődeiről: "Építményei gyakran kör alakú alaprajz szerint épültek s ezen építkezési jelleg ezeréveken át folyamatos hazánkban."

54. p139 B kép: Ezt a véleményt alátámasztják a Magyarország újkőkorára jellemző, tehát 6-7000 éves körárkok. Ezeket főként repülőgépről lehet észrevenni, méreteik az 50 méterestől az 500 méteres átmérőig terjednek. Csillagászati megfigyelésekre, naptárként vagy a közösségi élet helyszíneiként használhatták őket. A képen a belvárdgyulai körárok látható.

55. p139 C kép: Stuart Piggott könyvéből: Kőből rakott kör alakú házak maradványai a Kr. e. 8-6. századból, a Szardínia szigetén fekvő Barumini mellett található Su Nurexi nevű nuraga körül. (Nuragha: toronyszerű főnöki erőd)

56. p139 D kép: Az őskűi kerektemplom a 11. századból. Ős kű = ős kő (Képeslap fénykép: Horváth Zoltán György)

57. p139 E kép: Jeszenő vára a Felvidéken, a történelmi Magyarország területén. 1277-ben már állt. Ha a vár, a bástyák falmaradványai csak két méter magasak lennének, felülnézetük hasonló lenne a dél-afrikai kör alakú építményekéhez.

58. p139 F kép: Torna vára a Felvidéken, a történelmi Magyarország területén. A 14. században épült.

Ultrahangot kibocsátó megalitokról, a gondolat mozgató erejéről nem csak fantasztikus, hanem tudományos könyvekben is olvashatunk. Sashegyi Sándor említ egy "Csengő kő" nevű helyet a Pilisben. Itt erre most bővebben nem térek ki, a Tászok-tető tanulmányomban írtam néhány hasonló jelenségről. Az előző 3 képet a kör alakú kőépítmények párhuzamaiként mutattam, bár nincs forrásom arra nézve, hogy ezekben energiát nyertek volna. Mégis eszembe jutott, hogy a várakat legtöbb esetben kör alakú bástyák erősítik meg. Erősíteni pedig az energiával, Magyar Adorján szóhasználatával az "erőny"-nyel lehet.

Tellinger és Heine az 5. oldalon említik Nicola Teslát, aki a szabad energia felhasználásának úttörője volt. Itt jegyzem meg, hogy ő valójában Tesla Miklós (1856-1943), akit csak az újabb lexikonok neveznek horvát származású amerikai fizikusnak. Az 1930-ban megjelent, igen alapos Tolnai Lexikon nem nevezhető "magyarkodónak", mégis ezt olvashatjuk benne: "Tesla Miklós elektromérnök ... Felfedezései világhírűvé tették a magyar zsenit, mind elméleti, mind gyakorlati téren."

59. p162 A kép: A Tellinger és Heine által ismertetett dél-afrikai műveltség jellegzetes termékei a madár alakú kövek, a legkülönbözőbb méretekben.

60. p162 B kép: Hasonlót eddig a Kárpát medencében csak egészen kis méretben találtam. Méretei: Hosszúsága: 10, 5 cm., legszélesebb részén: 3 cm., vastagsága: 2, 5 cm. Lelőhelye: Nagy-Küküllő patak partján, Fenyéd településnél, Székelyföld.

61. p162 C kép: A C képen látható egyéb kövek (kőszerszámok?) szintén erdélyi patakokból vagy a Pilis hegység területéről származnak.

62. p169 A kép: Tellinger-Heine: 5 méter magas madár alakú kő Dullstroom-nál, Dél-Afrikában.

63. p169 B kép: Egy európai párhuzam: A 4,2 méter magas Björkethorp runafeliratos kő Svédországban. A kép forrása: Wikipédia

64. p171 A kép: Tellinger-Heine: kőszerszám, egyelőre bizonytalan, hogy milyen célra készítették.

65. p171 B kép: A Fehér Nyikó patakban, Rugonfalva településnél találtam ezt a hasonló kőszerszámot.

A képes és szöveges párhuzamokat még tovább folytathatnánk. Reméljük Tellinger és Heine könyvének lesz magyar kiadása, ahol az érdeklődők megismerhetik a teljes könyvet. Még egy hasonlóságra azonban hadd hívjam fel a figyelmet. Ez pedig az a sajnálatos tény, hogy a Kárpát-medence korai, kőkori művelődési értékei ugyanúgy ismeretlenek a világ előtt, mint Dél- Afrikáé. De hogyan is tudnának a magyarokról többet, hiszen a hivatalos, akadémiai tudomány szerint rokonaink és nyelvrokonaink a finnugorok és 896-ban üldöztek be minket a besenyők a Kárpát-medencébe. Ezt tanulják gyermekeink az iskolában, ez jelenik meg rólunk külföldön, a magyarok adójából lefordított, kiadott művekben. Az a felfogás, hogy a magyarság őshonos a Kárpát-medencében, hogy szkíták-hunok, avarok utóda és több más érték mellett az írás megalkotója, csak szűk körben terjedhet és igyekeznek nevetségessé tenni, rendezvényekről kitiltani.

Neves európai (! ) régészek és történészek annyira tudatlanok Magyarországot illetően, hogy fogalmuk sincs arról, hogy Magyarország jelenlegi határai csak 1920 óta léteznek, hogy az általuk románnak, szlováknak, szerbnek nevezett igen jelentős régészeti lelőhelyek az 1920 előtti történelmi Magyarország területén helyezkednek el.

Foglaljuk végül össze, mit is mutatnak ezek a párhuzamok? Közös gyökereket a Dél-Afrikában és a Kárpát-medencében anyagi és szellemi értékeket létrehozó műveltségek között.

Közös gyökerekre utalnak a kövek, a teraszok (pallagok), a Nap tisztelet, a betűk, a jelképek, az épületmaradványok. És még a gólyák is, ahogyan Tomory Zsuzsa gyönyörűen megfogalmazta.

Hogy egy közös tőről fakadtak vagy az egyik átadó volt, a másik átvevő? Ennek eldöntése még sok kutatást igényel. Egyelőre örüljünk a megtalált régi kapcsolatnak!

Az idézetek a következő könyvekből származnak:
Aradi Éva: Egy szkíta nép: a kusánok (Hun-idea, 2008)
Grandpierre K. Endre: A magyarok Istenének elrablása (Titokfejtő Kiadó, 1993)
Magyar Adorján: Ős magyar rovásírás (Warren, USA, 1970)
Sebestyén Gyula: A magyar honfoglalás mondái (1904, Magyar Ház, 2001)
TolnaiÚj Világlexikona (1930)

Fényképek, ábrák forrásai:
Tellinger, Michael-Heine, Johan: Temples of the African Gods (Zulu Planet Publishers, 2009)
Bertók Gábor - Gáti Csilla: Újkőkori körárkok és körülárkolt területek kutatása Baranyában http: //sirasok.blog.hu/2010/07/07/ujkokori_korarkok_es_korularkolt_teruletek_kutatasa_baranyaban
Csontkarcolatok. Porszaruk rajzai. (Szerk: Kovács Dénes, szöveg: Dr. Molnár István, rajz: Ughi István, Hargita megye, 1975)
Dénes J.-Jászai B.- László J: Felvidék. Várak madártávlatból (Anno Kiadó, évszám nélkül)
Fehérné Walter Anna: Az ékírástól a rovásírásig II. kötet (Buenos Aires, 1975)
Kovács László: A sepsiszentgyörgyi kőkorszaki zsebnaptár (Tanulmány, 2007)
Mandics György: Róvott múltunk I. kötet (Irodalmi Jelen Kiadó, 2010)
Oates, David és Joan: A civilizáció hajnala (Helikon kiadó, 1983)
Piggott, Stuart: Az európai civilizáció kezdetei (Gondolat, 1987)
Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (1909, Tinta Kiadó, 2002)

Irodalom:
Tellinger, Michael-Heine, Johan: Temples of the African Gods (Zulu Planet Publishers, 2009)
Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig (Antológia Kiadó, 1994)
Friedrich Klára : Megalitok a Tászok -tetőn (in: Friedrich Klára-Szakács Gábor: Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig, 2007)
Friedrich Klára: Tatárlaka titka (in: Friedrich Klára-Szakács Gábor: Kőbe vésték, fába rótták, 2005)
Gimbutas, Marija: The gods and goddesses of old Europe (Berkeley,1974)
Kovács László: A sepsiszentgyörgyi kőkorszaki zsebnaptár (Tanulmány, 2007)
Magyar Adorján: Ős magyar rovásírás (Warren, USA, 1970)
Radics Géza: Mi és a Kárpát-medence (Chicago, 2008)
Szakács Gábor: Tudósítások a bosnyák piramisokról (Magyar Demokrata, 2006/26, 45, 48)
Szakács Gábor: Tatárlakától a bosnyák piramisokig (DVD, 2009)
Tomory Zsuzsa: Kezdeteink (Miskolci Bölcsész Egyesület, 1995)
Tomory Zsuzsa: A Kárpát-medence, mint a magyarság bölcsője (Magyarságtudományi füzetek, 13. rész, 2003)
Winn, Shan, M.M: Pre writing in south-eastern Europe (Western Publishers, 1981)

Boszniai piramisok honlapja: www.piramidasunca.ba
Forrai Sándor Rovásíró Kör - Forrai Sándor Runic Writers website: www.rovasirasforrai.hu
Magyarságtudományi Intézet - Institute of Hungarian Studies - website: www.magtudin.org

A jelen tanulmányhoz az angol szöveget magyarra fordította Friedrich Klára, átnézte: Tomory Zsuzsa és Szakács Gábor.

2011/december

Nyitólap
ROVÁSÍRÁS
Őstörténeti párhuzamok a Kárpát-medence és Dél- Afrika között
Oldal tetejére