Nyitólap

VERSENYEK

Magyar jövő és a rovásírás

A Forrai Sándor Rovásíró Kör által 2000 óta szervezett Kárpát-medencei Rovásírásverseny és Műveltségi Találkozók fogalommá lettek. Az idei találkozó olyan elismerésben részesült, hogy érdemes röviden áttekinteni az idáig vezető utat is.

A szálak 1998-ig vezetnek, amikor e sorok írója Budapest XVI. kerületében, lakhelyén, feleségével Friedrich Klára rovásíráskutató/oktatóval, kerületi rovásírásversenyt szervezett az iskolák tanulóinak. Az érdeklődés hozta a felismerést, hogy a diákok szívesen adnak számot tudásukról, így az egymástól határokkal elszakított magyar nemzetrészek éppen a rovásírással kapcsolhatók össze. Az elképzelés bevált, ám egy nem várt jelenséggel párosult: aki nem nyert, annak nem ment el a kedve, hanem azonnal elkezdett gyakorolni és készülni a következő évi versenyre. Ugyancsak szokatlan volt, hogy az egymás számára ismeretlen diákok minden elképzelést felülmúló fegyelemmel viselték a június végi rekkenő hőségben ezt a nem kis izgalommal járó feszültséget. Nem kevésbé kell kiemelnünk a felkészítő tanárok, szülők elismerésre méltó hozzáállását, hiszen a tanévet követő rendezvényre már senki nem kényszerítette őket.

A verseny szakmai irányítójával, Klárival, aki foglalkozást tekintve is tanár, örömmel láttuk, hogy ez az "ifjúsági találkozó" nem múló fellángolás, hanem egyre többek érdeklődését felkeltő mozgalom. Ennek bizonyítéka, hogy a kezdeti időszakban résztvevő majd száz tanuló évről évre újabbakkal gyarapodott és már a döntőnek nevezett budapesti versenyre is csak délvidéki, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, Magyarországon pedig hét városban szervezett megmérettetés után juthattak el a legjobbak. A horvátországiak és muravidékiek esetében ez az "elődöntő" még várat magára a csekély részvétel miatt, ezért ők közvetlenül jutnak a döntőbe, ahogyan az egyetlen németországi cserkész is. Ha mindnyájukat összeadjuk, majd ezer tanulóval számolhatunk, ami a világ legjelentősebb rovásírás találkozójává emelte ezt a kulturális seregszemlét. Szívfájdalmunk, hogy ebbe Őrvidéket (Burgenland) eddig nem sikerült bekapcsolnunk.

De szóljunk a versenyek feladatairól is! Van latinról rovásra, rovásról latinra átírás (nem fordítás, hiszen ugyanarról a nyelvről van szó, csak más írásjelekkel), rovásírásos szöveg hangos olvasása, az alsós, felsős, középiskolás korcsoportonként előre megadott mennyiségű rovásírás emlék felismerése, valamint egy szókincsnövelő feladat, a "Hogyan mondjuk magyarul?". Ekkor a hétköznapokban használt idegen szavakat kell párba állítani a megadott magyar kifejezéssel, pl. riporter=tudósító, fotós=fényképész, bicikli=kerékpár, stb. Választható (az alternatív szó helyett) a botrarovás és összerovás, az eredményeket pedig nem zsűri, hanem az értékelő bizottság összesíti. A rendezvényeket különféle műsorok (baranta bemutató, íjazás, sólyomröptetés, pásztorkutya idomítás, jurta állítás, népi mesterségek bemutatása, ének, szavalat, tánc, stb.) színesítik.

A versenyek sajátossága a Forrai Sándor Rovásíró Kör alapította Szkíta-Hun-Pártus-Avar-Magyar Nemzeti Örökség Díj, amelyet a döntő alkalmával adunk át olyan személyeknek leszármazottaikon keresztül, akik tevékenységükért életükben semmiféle hivatalos elismerésben nem részesültek. Eddig Forrai Sándor rovásíráskutató, Torma Zsófia (a világ első női régésze), Fischer Károly Antal (rovásíráskutató), Tar Mihály (az 1900-as évek elején meghurcolt rovásíró juhász), idén pedig Fehérné Walter Anna (rovásírás-ékírás kutató) kapták a Dittler Ferenc összerovó tervezte és rajzolta emléklapot.

Vajon miért nevezhetjük az idei évet a korábbiakhoz képest mégis rendkívülinek? Az eddigi budapesti döntő helyszínét első ízben volt célszerű Pécsre áttenni, hiszen Magyarországon nem csak a fővárosból áll a világ, másfelől ez volt tavaly Európa egyik kulturális fővárosa, ezért igen megszépült és nem árt, ha ezt a határon túli tanulók, valamint kísérőik is látják. A helyszínt a Pécsi Református Kollégium biztosította, a rendezvény védnöki tisztét Páva Zsolt, Pécs polgármestere vállalta, a megnyitó beszédet Hoppál Péter országgyűlési képviselő tartotta. És ami még nem fordult elő sem a versenyek, sem a haza rovásírás történetében, az oktatáspolitika első számú embere, a nemzeti kormány oktatásért felelős államtitkára, Hoffmann Rózsa elvállalta a fővédnökséget és köszöntőt küldött a résztvevőknek. Ez olyan mérvű elismerése a rovásírásnak, ami bizakodással töltheti el művelőit. Nem kevésbé előremutató, hogy Friedrich Klárával benyújtott javaslatunkat, mely szerint a rovásírást építsék be a készülő új Nemzeti Alaptantervbe, nem utasították el. Ez persze nem jelenti esetleges mindennapi tanrendbe állítását, de egységes szöveggel, ábécével néhány tanóra keretében felhívhatná rá a figyelmet.

Mivel nemzetpolitikai ügyről van szó, a rovásírás nem szolgálhat pártpolitikai célokat. Aki mégis ebbe az irányba viszi, hihetetlen károkat okozhat és a már eddig elért eredményeket is megsemmisítheti.

Még valamit mindenképp hozzá kell tennünk úgy az idei, mint az eddigi versenyekhez: a köszönetet. Ez mindenképp megilleti az értékelő bizottság elnökét, ifjú Forrai Mártont (csak névrokona Forrai tanár úrnak), a feladatokat idén összeállító Lénárth András jászberényi botrovót, Tisza Andrást, a szintén idei magyarországi elődöntők szervezőjét, Hódós Lászlót, aki feleségével felújította Forrai Sándor 1975-ben készített rovásírás vándorkiállítását, amit a döntő helyszínén mutatott be Őriné dr. Fodor Márta, a pécsi Városszépítő - Városvédő Egyesület jogtörténész elnöke.

A köszönet megilleti továbbá név szerint nem említett társainkat, valamint a költségekből az idén már szintén jelentős mértékben részt vállaló résztvevők és felkészítők mellett az elmúlt 12 év támogatóit, akik ajándékokkal, tárgyakkal, munkával és nem utolsósorban anyagiakkal segítették a lebonyolítást.

Kérem a jó Istent, hogy segítsen viszonozni önzetlenségüket, amellyel közreműködtek őseink reánk hagyományozott írásának népszerűsítésében és terjesztésében. A versenyek e szándék ifjúság körében történő megvalósítói, amelyek számukra az összetartozás napját és az összmagyarság jövőjét is jelentik.

Szakács Gábor
a Forrai Sándor Rovásíró Kör elnöke

A cikk szerzője ez úton mond köszönetet
a kanadai Egyesült Magyar Alap évek óta tartó,
a versenyek meghatározó jelentőségű támogatásáért!

Kanadai Magyar Élet 2011. augusztus 13.

Nyitólap

VERSENYEK

Magyar jövő és a rovásírás

Oldal tetejére