Nyitólap

NÉVADÓNK

A kortárs rovásírás atyja

Beszélgetés Forrai Sándorral

"Oktatási elvem: szeretet, szigor és a tantárgy megkedveltetése"

Az elmúlt évtized során örvendetesen megszaporodtak a rovásírással foglalkozó kiadványok, a témában otthonosan mozgó előadók járják az országot, versenyeket szerveznek a tanulóifjúság számára. Mindez aligha lenne lehetséges, ha a munkácsi születésű Forrai Sándor írástörténész, rovásírás kutató össze nem foglalja könyveiben eme kulturális örökségünket, utat mutatva az utódoknak. A Demokrata 90. születésnapja alkalmából ezúton köszönti a Tanár urat.

Kilenc évtized iszonyúan hosszú idő. Rengeteg tapasztalata közül melyeket tartja a legfontosabb eredménynek?
Az ősi magyar rovásírással való megismerkedésemet, arról írott könyveimet, annak terjesztését, valamint magánéletemben három gyermekem - egy lányom és két fiam - tisztességes, jó magyar emberré nevelését. Természetesen egyik sem sikerült volna a feleségem és a jó Isten segítsége nélkül. Hívő református vagyok, presbiter és amióta nehéz eljárnom hazulról, régi barátom, Bajusz Gyula és Szvoboda József lelkészek járnak hozzám úrvacsorát adni.
Számon tudja-e tartani eddig megjelent cikkeit, kiadványait, kiállításait?
Nehezen, hiszen több mint hetven cikket írtam a Magyar Demokratába, a Magyar Nemzetbe, az Élet és Tudományba, a Reformátusok lapjába, a Turánba. Utóbbinak egyben szerkesztőbizottsági tagja vagyok. Legutóbb a 2002-es karácsonyi számban jelent meg az Isten szavunk eredete című írásom, amelynek lényege, hogy az Isten az Ős-ten, az ős lélek, vagyis a világot öröktől fogva teremtő lélek. A rovás botnaptáron is szerepel, mai olvasatban: "Hálát adjunk Tennek, hogy adta..." A TEN szótag megfelelői a sumer dingir, a török tingir, a mongol tengri, közös jelentésük: végtelenség, szellem, ég, Isten. Erről az árpádkori botnaptárról jelent meg 1985-ben a Küskarácsonytól Sülvester estig című kötetem. Ezt követően 1988-ban a Gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ adta ki Az írás bölcsője és a magyar rovásírás című összehasonlító írástörténetemet, 1994-ben Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig című összefoglaló munkám, 1996-ban pedig A magyar rovásírás elsajátítása című tankönyvem jelent meg.

A Művelődési Központon kívül kapott-e másoktól is segítséget?
Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig kézirata már elkészült, amikor Scheiber Sándor főrabbi kétszer is felajánlotta, hogy fogjunk össze és közösen adjuk ki a kötetet, de én szerettem volna megőrizni gondolati függetlenségemet. Így végül a lakitelki Antológia kiadónál jelent meg. A tankönyvemhez Andrásfalvy Bertalan, akkori kultuszminiszter ígért ugyan támogatást, de sajnos leváltották, így magamnak kellett kiadnom gyermekeim segítségével.

Kiállításaival több szerencséje volt.
Valóban, hiszen az elsőt már 1975-ben láthatták a hívek és az érdeklődők az újpesti Frangepán úti református gyülekezeti termében. Az ezt követő tíz év alatt háromszorosára bővítettem az anyagot, és 1985-ben a Gödöllői Művelődési Központban már így került bemutatásra, vándorkiállításként több nagyvárost is megjárt. A millennium évében a Magyarok Házának földszintjén volt látható egy hónapon keresztül. Minthogy a rovásírásnak közkinccsé, a magyar nemzet kulturális örökségévé kell válnia, néhai Antall Józsefet is megkerestem, aki megígérte, hogy a készülő budapesti világkiállításon a rovásemlékeinkből általam összeállított képanyag is bemutatásra kerül. Antall József sajnos távozott közülünk, a világkiállítást pedig ellenérdekelt politikai körök meghiúsították.

Tudomásunk szerint továbbra sem adta fel a reményt, hogy a köztudatban erősítse a rovásírás jelentőségét.
Ezért is írtam Orbán Viktornak, a nagy könyvemet is elküldtem neki. Hálásan köszönte, ugyanakkor őszintén bevallotta, hogy addig nem ismerte őseink írását. Rokonszenves hozzáállásán fellelkesülve az 1999-es frankfurti könyvkiállítás előtt, amikor mi voltunk a házigazdák, Pokorni Zoltán oktatási minisztert kerestem meg, hogy a rovásírás magyar pavilonban történő kiállításával mutassuk meg, hogy nem analfabéta barbárok voltak őseink. Sajnos annak ellenére nem történt intézkedés, hogy amikor Hámori József kultuszminiszterhez is eljutattam a levelem, illetéktelenségére hivatkozva ő is Pokornihoz továbbította a kérésemet. Dávid Ibolya, akinek szintén küldtem egy tiszteletpéldányt Az ősi magyar rovásírásból, nem is válaszolt, bár lehet, hogy meg sem kapta. Ezt azért gyanítom, mert, amikor Orbán Viktort meghívtuk a 2002-es Kárpát-medencei rovásírás versenyre, utólag kiderült, hogy küldeményeink - tájékoztató füzetek, CD, levelek, stb. - el sem jutottak hozzá.

Az említett könyv előszavát, az ismert néplélekrajzkutató, Molnár V. József írta. Barátok?
Egy társaságban ismerkedtünk meg és a kölcsönös rokonszenv barátsággá nemesült. Az általa indított Népfőiskolára is meghívott előadásokat tartani, amikor azonban az iskolát messzebb, Pesthidegkútra helyezték, egészségi állapotom miatt már nem vállalhattam a hosszú és fárasztó utat.

Amióta elvesztette látását, emlékezetből írja tudományos cikkeit. Ez a szerencsétlen állapot hihetetlen szellemi frissességet igényel, másfelől lelkileg is megviseli az embert. Hogyan tanított tovább?
Oktatási elvem: szeretet, szigor és a tantárgy megkedveltetése, amit az említett időszakban már csak diavetítő és felolvasó segítségével érvényesíthettem. A rovásversenyeken résztvevő gyerekek vidámsága, érdeklődése pedig lelkiekben erősített. Szerettem részt venni a versenyeken - zsűri elnök is voltam - ezek rendkívül fontosak hiszen a diákok le tudják mérni saját tudásukat, hasonló érdeklődésű barátokra, levelező társakra találnak, hazaszeretet tanulnak. Utódaimról a Magyar Rovók és Rovásírók Országos Szövetségének létrehozásával gondoskodtam.

Tapasztalatai szerint jelent-e gondot a gyerekeknek, hogy több féle rovás ábécé létezik?
Az eredeti ábécék között elenyésző a különbség, aki egyet ismer, azzal minden teljesen kiírt rovásszöveget el tud olvasni. A saját ábécémet is csak olyan betűkből állítottam össze, amelyek a legtöbb hiteles rovásemlékben szerepelnek. De ugyanígy nem jelent gondot számukra - és ezt tanáraik tudják a legjobban - a rovás és rovásírás természetes, hagyományosan jobbról balra haladó iránya sem. A mindössze három, titkosítás céljából balról jobbra írt emlékkel szemben több, mint száz jobbról balra írt emlékünk létezik, mind az epigráfiai, mind a palográfiai hagyatékban.

Egyesek nem csak a rovásírás hagyományos irányát szeretnék megfordítani, hanem stilizált, új betűket is kitalálnak, megint mások egységesíteni akarják őseink tökéletes írását.
Csak olyan betűket szabad használni, amelyek a megfelelő hangértékkel valamely hiteles rovásemlékünkben szerepelnek. Egységesíteni sem kell, mert az azzal a veszéllyel jár, hogy elfelejtjük a legtöbb emlék ősi jelhasználatát.

Ön kapcsolatot fedezett fel a rovásírás és a gyorsírás között.
A rövidítéses és ligatúrás rovásírás egyfajta gyorsírásként működik, tehát a gyorsírásnak is a mi őseink voltak az úttörői.

Kérem, mondja el, hogyan került az 1973-ban Tokióban kiadott magyar-japán szótárba a Magyar Himnusz rovásírással?
Imaoka Juichiro japán professzor 1945 előtt tíz évig a budapesti egyetemen tanította a japán nyelvet. Amikor 1971-ben feleségemmel tokiói társas útra indultunk, levélben kértem tőle találkozót és ajándékul a Magyar Himnuszt vittem pergamenre róva. A rendkívül bensőséges hangulatú találkozás hatására került a szótár 15. oldalára a Himnuszunk és rovás ábécénk. Amikor 2002 nyarán a japán császár és felesége Magyarországon járt, többek között e szótár másolt lapját szerettem volna nekik ajándékozni, ám a rendkívül szigorú protokoláris előírások miatt a követségen nem vették át az ajándékot.

Ön néhány évvel ezelőtt tervezetet készített egy Ópusztaszeren felállítandó, a vérszerződést megörökítő rovásírásos emlékműről, elgondolását a Magyar Szellemi Védegylet is támogatta. Hol tart a megvalósítás?
Sajnos egy tapodtat sem mozdult előre, jóllehet már a millecentenárium évére terveztem a felállítását. Az elképzelés igen jelentős üzenetet hordoz. A nyugati történészek lekicsinylően pogány szokásnak tekintik a vérszerződést, holott rokonítható a Jézus által az utolsó vacsorán a tanítványokkal létrehozott új szövetséggel és a református úrvacsora gondolatával is. Európában elsőként Pusztaszeren a magyarok tartottak országgyűlést, "szert", tehát miénk volt az első ilyen intézmény. Az emlékmű egyik oldalán lett volna a vérszerződés 5 pontja rovásírással, a másik oldalon pedig latin betűkkel magyarul, németül, angolul és japánul.

Japánul?
A japánok történelmük és génjeik alapján rokonoknak tartják a magyarokat. Tanaka japán költő Turán című verse lett a Magyarországi Turán Szövetség indulója, amelynek édesapám és én is tagjai voltunk.

Lehet-e politikai kérdés a rovásírás Nemzeti Alaptantervbe építése, a kulturális örökség részévé avatása? Más népek sokkal kevesebbért is hálaimát mondanak, így Amerikában, ahol egy alig kétszáz éves templomnak is a csodájára járnak.
A rovásírás a magyar kultúra legértékesebb része, nem lenne szabad politikai kérdést csinálni belőle. Ezt azok teszik, akiknek nem tetszik, hogy nekünk olyan ősi kultúránk van, amellyel ők nem rendelkeznek.

Megmaradhat-e a rovásírás a jövő számára?
Évszázadok óta meg akarnak bennünket fosztani nemzeti tudatunktól, mert akkor azt csinálnak velünk, amit akarnak. A magyar nemzettudat és a rovásírás szorosan összetartozik, mindkettő csak együtt, egymást erősítve maradhat fenn.

Szakács Gábor

Magyar Demokrata 2003/7.

Nyitólap

NÉVADÓNK

A kortárs rovásírás atyja

Oldal tetejére