Nyitólap

NÉVADÓNK

Bakonyi Gábor támadása Forrai Sándor ellen

Szakács Gábor válasza
Onody Gyula válasza
Friedrich Klára válasza
Zomoráné Cseh Márta válasza
Rumi Tamás válasza
Bakonyi Gábor írása

Tisztelt rovásírók!

Vannak esetek, hogy az ember nem válaszol minden gyalázkodásra, de előfordul, hogy valamit nem lehet szó nélkül hagyni. Forrai Sándor személye, szakmai tudása, embersége megköveteli, hogy azt őt ért jellemtelen támadás ne maradjon válasz nélkül. Ime:

2008 júliusban Budapesten járt Michael Everson, hogy néhány emberrel megvitassa a UNICODE-ba beadandó rovásírás szakanyagot. A találkozót Hosszú Gábor, számítógépes szakember, egyetemi tanár szervezte és minket is meghívott Klárival. Ott volt Bakonyi Gábor is, aki még magyarul is alig tudta kifejezni magát, majd a későbbiekben tökéletes angolsággal kezdett levelezni. Ezt a jártasságát helyszíni gyatra megszólalásai nem igazolták. Angol nyelvű leveleit tehát nem ő írta.

Mostani gyalázkodását, ami Varga Géza honlapján jelent meg, a megtámadottak válaszra sem méltatnák, mivel Bakonyi Gábor rovásírással kapcsolatos szakmai előéletéről, kiadványairól tudomásuk nincs. Forrai Sándort ért, gyűlölettől és irigységtől izzó sorai azonban arra késztetnek, hogy felkérjem mindazokat, akik becsülik ezt a 2007-ben, 94 éves korában elhunyt nagyszerű embert, a jelenkori rovásírás atyját, hogy honlapunkra, vagy a szakács.gabor@interware.hu címre küldjék el rövid, néhány mondatos kiállásukat a megtámadott mellett. Bakonyi Gáborral bakonyi.gabor@freemail.hu vitába szállni nem érdemes, mert úgysem fogja fel a mondatok értelmét.

2009. augusztus
Szakács Gábor

Kedves Bakonyi Gábor!

Meglepett az Ön által írt tanulmány tartalma hiszen mint a témában csak kevéssé jártas személy, mondhatni amatőr, eddig Magyar Adorjánról, Forrai Sándorról azt hittem, igen alaposan tanulmányozták a rovásírás történetét, s annak megfelelően írtak, tanítottak,adtak ki könyveket.

A rovásírás számítógépre vitelében sem vagyok professzor, itt meg Michael Everson, Szakács Gábor, Libisch Győző és Hosszú Gábor tudásában , jóakaratában és a hagyományokhoz való ragaszkodásában, de általuk egyúttal a jelen kor követelményeinek szem előtt tarásában bíztam.

Most látom, az Ön írása alapján, inkább az Ön nagybecsű tanulmányaira, kutatásaira kellene laikusként támaszkodnom. Kérem, közölje, hol találom az Ön műveit, hogy elmélyedhessek tanulmányozásukban.

Üdvözlettel
Onody Gyula

Válasz Bakonyi Gábornak (vagy annak , aki Bakonyi nevét használja, mert szégyelli a sajátját)

Bakonyi levelére nem óhajtottam válaszolni, mert nem az én dolgom lett volna, hanem azoké, akik valóban latinosítják a rovásírást. Mivel azonban két hét elteltével sem tették meg, hanem a halott Forrai Sándor és a mi hátunk mögé bújva próbálják megúszni, hogy Bakonyi és megbízói figyelme rájuk terelődjön, így kénytelen vagyok én megvilágítani a helyzetet.

Mind Forrai Sándor, mind Szakács Gábor, és jómagam, csak olyan rovás betűket használtunk és használunk, amelyek valamely hiteles rovásemlékben megtalálhatók. Csak ezek a betűk szerepelnek tankönyvemben, versenyeinken, honlapunkon és kiadványainkban. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az tudatosan hazudik, hogy Forrai Sándor és a mi becsületünket és eredményeinket tönkretegye, vagy pénzért-megbízásból, vagy mert gyűlöli a magyar értékeket, vagy irigységből, mert ő maga semmit nem tud alkotni, vagy egyszerűen nem ismeri a rovásemlékeket.

Bakonyi valótlant állít abban, hogy mi Szakács Gáborral latinosítjuk a rovásírást, ezt három levéllel bizonyítom, (több is van) amelyek mutatják vitáink egy részletét a latinosítókkal. Éppen Szakács Gábor és én voltam az, akik igyekeztünk megakadályozni, hogy ezek a latin szörnyűségek (X, Y, W, Q, DZ, DZS) a rovásábécébe bekerüljenek. Íme a három levél szövege, amennyiben valaki kívánja, elküldöm neki az eredeti fejléces leveleket:

2008. augusztus 19. 11:14
Levelem Hosszú Gábornak és a rovásíró lista tagjainak

Kedves Hosszú Gábor, köszönjük sok munkádat!

Mint az uram Gábor írta, sajnos nem tudok annyi időt lecsípni a tennivalókból, hogy elmenjek a megbeszélésre és az egészségem is rogyadozik.

Egy dologban szeretnék véleményt nyilvánítani, valamelyik levélben felmerült, hogy a DZ, DZS latin betűkre is kéne rovásjelet alkotni. Az a kérésem, hogy ne tegyétek, még ha ez két karakter nyerésével is járna! Logopédus voltam , ismerem a Hangtant. Alapfogalom, hogy a betű a hang lejegyzett formája. A latin betűs írásra való kényszerítés éppen azért volt jól kiszámított, tudatos aljasság a magyar nyelv ellen, mert a latin betűsorban 13 (egyesek szerint 11- elfogadom a 11-et is, ezen ne vesszünk össze) hangunkra nem volt jel. Csak többszáz év alatt sikerült ezeket valahogy kialakítani. Sokat hangoztatott példám, hogy míg a GYÜMÖLCS szó szerepel a botnaptáron rovásírással helyesen leírva, addig a vele egyidős latin betűs szüvegekben GIMILC-ként jelenik meg.

Visszatérve a DZ, DZS-re, ezek nem egy, hanem két hangot tartalmaznak, tehát a latinbetűs ábécében is hiba így szerepeltetni őket, mert már van benne külön D, Z, és ZS. Ne vegyük át a hibát! Ugyanígy két hangot tartalmaz az X, a K-t és az SZ-et, valamint a Q, a K-t és a V-t.

Hiba lenne rovásjelet alkotni az Y és dupla W latin betűkre is, mert ezekhez nem tartozik külön hang, hiszen az I-t és a V-t ejtjük, amikor ezeket használjuk. Fizetek egy sört annak, aki kiejti nekem az IPSZILON és a DUPLA W hangot! Ha nincs hang, hogyan lehet betűje? Ezt azoktól kellett volna megkérdezni, akik ezer éve ránk kényszerítették ezt az ésszerűtlen ostobaságot, amelynek sok kis magyar első osztályos látja kárát.

További jó munkát kívánok szeretettel: Friedrich Klári

 

Hosszú Gábor levele, amelyben kiáll mellettünk, amikor, Jankovich Nándor, (aki mögött ugyanazok a megbízók állnak, mint Bakonyi mögött) szintén minket hibáztatott, mert két betűben elfogadtuk Libisch Győző változatát. Hangsúlyozom hogy Libisch Győző betűsora szintén hiteles rovásemlékekből származik.

2008. szeptember 28. 22:24
Hosszú Gábor levele

Kedves Kollégák!

Megdöbbenéssel és szomorúan olvastam a legújabb vitát.

Nándi! A betűcseréért, vagyis a július 12-i megállapodásért innentől kezdve csakis engem hibáztass. Ne Szakács Gábort és ne bárki mást. Én vagyok érte a felelős, mert egységet akartam teremteni a magyar rovásírás három nagy irányzata (FS-LGY-MA) (azaz Forrai Sándor, Libisch Győző és Magyar Adorján betűsora) között. Ezért én beszéltem rá Gábort és Győzőt, hogy egyezzenek meg egy közös abc-ben.

Ugyanis abból indultam ki, hogy a rovásírás célja nem egy írás, hanem a nemzet szolgálata, s ez az egységen keresztül valósulhat csak meg. Én vagyok az, akit egy betű alakjánál jobban érdekel, hogy ez szolgálja-e nemzetünket, vagy nem. Ha ez hiba, akkor ez az én hibám.

Üdvözlettel: Gábor Dr. Gabor Hosszu, Ph.D., Assoc. Prof.

 

2009. május 3. 20:19
Szakács Gábor levele Hosszú Gábornak

Kedves Hosszú Gábor!

Nem igazán látom értelmét olyan új betűk létrehozásának, amiről csak gondolunk valamit minden bizonyosság nélkül. Eddig is az volt a véleményem, és emellett kitartok, hogy az ábécék nem a tájjelegű kiejtésekhez igazodva születtek. Hogy ki, miként ejti ezeket, hosszan, vagy röviden, pálócosan, szögediesen, vagy vazs megyeisen, ennek semmi köze az ábécéhez. Ellenkező esetben alakítsuk át a latin ábécét is ennek megfelelően!

Megint "elmélkedünk", miközben a gyakorlati munkában, amikor rováírásversenyek magyarországi elődöntőihez kértünk segítséget a Rovásbizottságtól és a hozzá tartozó több tucat rovótól, rajtunk kívül csak Kormos Krisztián, ifjú Forrai Márton, Tisza András lépett tevőlegesen.

Kérlek, hogy ezt vedd figyelembe, különben magatoknak alkottok új betűket, amelyeket senki nem fog használni rajtatok kívül!

Barátsággal: Szakács Gábor

 

Tehát valótlant állít Bakonyi Forrai Sándorról és rólunk is. Ha Forrai Sándor 1945 után, a cserkészmozgalom betiltása után munkája mellett nem vállalta volna fel a rovásírás oktatását, terjesztését, nem írja meg könyveit, nem készíti el 120 képből álló vándorkiállítását, akkor a rovásírás ma halott művelődéstörténeti emlék lenne és nem mindennapi gyakorlat. Mindezt munka mellett hozta létre, református presbiter is volt, a nemzetéért dolgozott, miniszterelnököknek küldte leveleit ősi írásunk érdekében. Halála előtt néhány nappal még az Ópusztaszeren felállítandó rovásírásos emlékmű tervét szorgalmazta. Vagyont nem gyűjtött, szerény lakásban élt, nem budai és pilisi palotában, autója, nyaralója nem volt, feleségét nem cserélte le fiatalabbra, nem hazudozott, még amikor egy gazember hamisítással vádolta meg, akkor sem védekezett, a Jó Istenre bízta.

És kicsoda Bakonyi, vagy az, aki a nevét használja? Tett valamit a nemzetért, amelyen élősködik? Dolgozik, vagy tisztességes emberek tartják el adójukból? (Zárójelben jegyzem meg, hogy Szakács Gábor 18 éves kora óta dolgozik, tehát 40 éve, jómagam is 40 évet dolgoztam, adónkból számtalan gazembert tartottunk és tartunk el, akik többek között rengeteg szabad idejüket arra használják, hogy az őket eltartókat honlapjukon és több százas levelezőlistáikon gyalázzák, igazi kufár módszer!)

Megtanított-e Bakonyi valakit rovásírni, kiharcolt egy szakkört egy iskolában, rendezett egy versenyt, felkészített valakit versenyre, egyáltalán kimentett legalább egy katicabogarat a pocsolyából? Semmit nem tudunk Bakonyiról, annak ellenére, hogy részt vett a Hosszú Gábor által 2008 júliusában összehívott megbeszélésen, amelyen jelen volt a Bakonyi által szintén szidalmazott amerikai Michael Everson is. Bakonyi e megbeszélésen nem szólt hozzá, pedig megtehette volna akkor is a kifogásait. Úgy tűnt, semmit nem tud a rovásírásról. Ha lett volna a megbeszélésen étel vagy ital, azt hihettük volna, hogy némi potya pia reményében surrant be egy hajléktalan. Egyébként amikor bejött a terembe, nem is köszönt, és amikor Szakács Gábor barátságosan a kezét nyújtotta neki, majdnem megütötte. Ezek után jobbnak láttuk, ha két-három széket üresen hagyunk körülötte. Az általa szintén gyalázott amerikai Michael Eversonról ezen a megbeszélésen kiderült, hogy kitűnően ismeri rovásemlékeinket. Igaz, hogy türk eredetűnek tartja, de hát megtette ezt már az akadémikus Németh Gyula is, Bakonyi és megbízói mégsem bírálják úgy, mint Eversont. Valószínűleg, mert nem is hallottak Németh Gyuláról és rovásemlékeink többségéről. Bakonyi és megbízói beíratkozhatnának Eversonhoz egy rovásírás történeti tanfolyamra. Tudatlansága ellenére Bakonyi titokban beadott egy szabványtervezetet Unicode bizottsághoz. Ez is jellemző, hiszen, amíg Everson és Hosszú Gábor tervezetét a rovásírók megismerhették, addig Bakonyi rejtegeti "művét" előlük.

Mivel a Unicode bizottság egységes álláspont esetén foglalkozik csak a beadványokkal, Bakonyinak ez az akciója legalább 10 évre meghiúsította, hogy ősi írásunk bekerüljön a Unicode rendszerbe. Ez természetesen többek tudatos és rosszindulatú összefogásán alapul, akik Bakonyi mögött lapulnak.

A Bakonyi és megbízói "haragja" elől félénken a halott Forrai tanár úr, Szakács Gábor és az én hátam mögé bújó latinosítók neve megtalálható az Élő rovás című, egyébként kitűnő kiadványban, amelyet Hosszú Gábor, Rumi Tamás és Sípos László készített és honlapunk könyvajánlójában megtalálható.

Bakonyi leveléből (akárki írta is) egy durva és nagyképű, de ostoba személyiség rajzolódik ki, aki ráadásul gyáván a halottgyalázásban éli ki magát. Mert Forrai tanár úr már nem tud visszaütni, de ha élne, akkor sem ütne vissza. Ő ugyanis hitt Istenben, ahogyan mi is hiszünk Gáborral. Isten pedig, tudjuk, se nem siet, se nem felejt!

Friedrich Klára

Zomoráné Cseh Márta válasza

Tisztelt rovásírók!

Az olyanokkal, mint az állítolagos Bakonyi, nem kell foglalkozni. Azért űzik aljas tetteiket, hogy eltereljék időnket és figyelmünket fontos feladatainktól. De mikor már oda vetemednek, hogy halott naggyainkat mocskolják, Forrai Sanyi bácsit és Magyar Adorjánt, meg kell védjük az emléküket. Az a népi szójárás "Halottról vagy jót, vagy semmit." Mert nem védheti már meg magát. Aki halottnak a becsületét be akarja mocskolni az gazember, nem igaz ember, mert istentelen. Forrai Sándor önzetlen, áldozatos úttörő munkával tette le az igazi, a rövidítéses rendszerű rovásírás alapjait, gyorsírás tudásával, újjáélesztve a rovásírás rövidítéses rendszerét, megfejtve olyan emlékeket, amelyek addig még nem voltak megfejthetők. Ezáltal rámutatva anyanyelvünk olyan tulajdonságaira is, amelyekkel a mai nyelvészek nem is foglalkoznak. Magyar Adorján is olyan értékeket mentett meg számunkra áldozatos munkájával, amelyek pótolhatatlanok. Legyen áldott az emlékük. Kövessük példájukat.

Zomoráné Cseh Márta
rovásírás oktató, kutató, Erdély

Rumi Tamás válasza

Bakonyi Gábor részére:

Levele pökhendiségről, tökéletes tájékozatlanságról és a mások iránti tisztelenségről szól. Teljesen felesleges Bakonyi Gábornak bármiféle észrevételét, rovással kapcsolatos írását komolyan venni, mert a magyar nyelv mellett sem áll ki. Ennek bizonyítására elegendő a 2008. július 8-ai találkozó eseményeit felidézni, ahol javaslatomra egy Nyilatkozatot fogadtunk el. A Nyilatkozat támogatására felkértük Bakonyi urat is, aki nem kívánta/akarta aláírni.

"A jelen nyilatkozatot aláírt szakértők kijelentik, hogy a magyar rovásírás Unicode szabványában ragaszkodnak az összes magyar rövid és hosszú magánhangzók szerepeltetésére, mivel ez a jövendő rovásírásos szabvány használatának alapvető feltétele, továbbá indokoltnak tartják a kis és nagybetűk megkülönböztetését és a két betűs ligatúráknak külön kódok lefoglalását"

A Nyilatkozat lényege szerint az aláírók mindössze azt fogalmazták meg, hogy az Unicode elé bejutó bármiféle szabványjavaslat vegye figyelembe az összes magyar magánhangzót. Igen, jól látják: az akkori helyzet szerint kétségesnek látszott, hogy a mai magánhangzóinkra kapunk-e betűhelyeket. Ezért kellett a nyilatkozat, amelyet Bakonyi nem támogatott, azaz nem kívánta, hogy a magánhangzóink helyet kapjanak a rovás betűkészletben.

Ismételten: teljesen mindegy, milyenek a magánhangzókhoz rendelt rovásjelek, ha nincs magánhangzónk, tehát a probléma nem az, hogy nézzen ki a betű, hanem hogy van-e egyáltalán a betűnek hely... Az tesz kárt tesz a rovás műveltségünkben, aki nem tudja, hogy vannak magánhangzók a nyelvünkben. Továbbra is várjuk aláírását ahhoz, ha szeretné a magánhangzókat is viszontlátni a rovás(írás)unkban.

Végezetül idézve tőle: "A reformerek latinosítják a rovásírást. Ezt úgy lenne illendő megtenniük, hogy közben nem barmolják szét az eredeti rovásírást, hanem csak kiegészítik azt, a saját újításaikkal, de nem teszik azokat kötelezőekké. Sajnos a reformerekben nincs efféle tapintat; mintha csak egymás munkájának és az eredeti rovásírásnak az ellehetetlenítése lenne a fő cél... " A szabványtervezet éppen erről szól: mindenkinek a munkájának segítése és az eredeti rovásírásunk megőrzése a cél. Semmi nem kötelező, semmit nem kényszerít senki. Hasonlattal élve: mindenki úgy ül az asztalnál, ahogy akar, úgy eszik, ahogy akar, de ehhez kell egy asztal, szék, tányér, villa, kés, kanál, szalvéta, abrosz. A szabvány(tervezet) ezt az infrastruktúrát adja az evéshez. Az ebéd meg a rovásírás, amit mindenki úgy fogyaszt, ahogy akar - pontosabban, ahogy illik. Mi csak azt szeretnénk, ha minél többen használnák a rovást. Vegye már észre: minden rovással kapcsolatos igényt tartalmaz a szabvány, amelyet nem kell használni, ha nem kívánja.

Bakonyi Úr, itt Ön az, aki ellehetetleníti a rovásírásunkat, kérjük, hogy tegyen mást. Ha mégse, akkor kezdje el olvasni Forrai Sándor műveit, úgy, hogy hozzáképzeli a kort, amikor élt.

Rumi Tamás
a rovás 500-as támogatója

Tisztelt Érdeklődők!

A Unicode bizottság elé egy meglehetősen suta megoldást terjesztett elő Michael Everson.

Megkíséreltem nagy vonalakban érzékeltetni a gondot. A reform-rovásírások, Magyar Adorján és Forrai Sándor nyomdokain haladva, igyekeznek lerombolni a rovásírás hagyományos rendszerét, hogy a romokon egy latinosított mesterséges írást hozzanak létre. A rovásírás betűknek akárcsak más írásrendszerek betüjeinek rengeteg alakváltozata volt. A reform-rovásírások a különféle korok, helyek és stílusok magánhangzó alakváltozataiból kiválasztottak néhányat, és új jelentéssel ruházták föl őket. A többféle stílusból önlényesen összeollózott jelkészletnek azonban alapvető bajai vannak. Az olvashatóságot pl. nagymértékben rontja, valamint a hagyományos írásmóddal összeférhetetlenné válik a betűkészlete. Ezen felül a két kiválasztott betűalak közé eső átmeneti és egyéb alakváltozatok olvasata határozatlanná válik, a hagyományos betűalakok így használhatatlanná és tiltottá válnak. Gyakran jelentéktelen kis különbségek is gyökeresen más értelmet adhatnak a betüknek. Így hát ez a különféle stílusok használatát jelentősen beszűkíti. A különféle stílusok iránti igény viszont kikényszeríti, hogy az önkényes összeollózást újra meg újra elvégezzék minden új stílus megalkotásakor.

Ez a Forrai Sándor által meghonosított gyökeresen hibás gyakorlat vezetett a jelenlegi káoszhoz. Amit Michael Everson, Szakács Gábor, Libisch Győző és Hosszú Gábor László művel, az azt jeleni, hogy a rovásírást önkényesen átalakítják, azaz latinosítják, és erőszakkal igyekeznek kierőszakolni egy szűk látókörű változatot a káoszban, aminek a létrejöttéért ők maguk is felelősek. Egy új írás van születőben, amely egyre kevésbé magyar, ám egyre latinosabb, és hagyományőrzés helyett egyre inkább azoknak az agyszüleménye, akik képtelenek voltak a rovásírást összeegyeztetni félműveltségükkel, így hát megreformálták azt. Miközben a hagyományos rovásírást gyakorlatilag kivégzik, koholt bizonyítékokkal iparkodnak alátámasztani agyszüleményeiknek a múltját. Ehhez nagy segítségükre van a rengeteg elírás, másolási hiba, kétértelműség, helyesírási hiba, amelyeket a régi iratokban bőségesen lehet találni...

A reform-rovásírók ezekhez az önkényesen kimazsolázott hibákhoz igazítják a túlbonyolított szabályrendszerüket. Megkezdődtek az indokolatlan, önkényes újítások, és képtelenek abbahagyni... Az ötletparádé folytatódik, a kis/nagybetűk, Q, X, Y, W, dzs, Dz, stb. bevezetésén törik a fejüket... Ez az ötletparádé nem csillapszik, de a UNICODE szabványosítást egy befejezetlen írásrendszerre nem lehet elkészíteni. Az Unicode bizottság tíz évet várt. Időt adott az újítóknak, de még ez a tíz év is kevés volt! Az újítók nem közelebb, hanem távolabb kerültek egy jól működő, hagyományőrző írástól.

Egy mesterséges múlt megalkotása folyamatban van... (Pl. ha nem a nyomdászok, akkor feltehetően Forrai manipulálta a könyvében a bolognai abc-t, és a más ábécékkel való összehasonlító táblázatot...) Úgy tűnik kismértékben Magyar Adorján de főként Forrai Sándor a felelős a rovásírás zűrzavarba taszításáért, a hagyományok szétveréséért, de a sok pecsovics birkának is felelőssége van, akik vakon követik őket. Egyszer szóba került, hogy nekünk, magyaroknak rugalmasabbaknak kellene lennünk. Így igaz. A rugó erő hatására megváltozik, de emlékszik eredeti alakjára, és törekszik visszatérni, ellentétben a gyurmával, amely úgy marad, vagy az üveggel, amely szilánkokra hasad, stb...

Nekem úgy tűnik, rovásírás ügyben sokan gyurma-emberként viselkednek, egy mesterségesen gyúrt hagyományt ápolnak... A reformerek latinosítják a rovásírást. Ezt úgy lenne illendő megtenniük, hogy közben nem barmolják szét az eredeti rovásírást, hanem csak kiegészítik azt, a saját újításaikkal, de nem teszik azokat kötelezőekké. Sajnos a reformerekben nincs efféle tapintat; mintha csak egymás munkájának és az eredeti rovásírásnak az ellehetetlenítése lenne a fő cél...

Tisztelettel: Bakonyi Gábor

Megjelent: http://tudos.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=74321 (Varga Géza honlapja)

Nyitólap

NÉVADÓNK

Bakonyi Gábor támadása Forrai Sándor ellen

Oldal tetejére